Analytics

2011. július 23., szombat

Fűszercímkék

Amikor belekezdtem a Konyhológia írásába, eredetileg azt gondoltam, hogy majd konyhakert is lesz rajta, meg más egyebek is, amik nem közvetlenül a főzésről szólnak. Ebből nem sok lett eddig - most viszont megírom a fűszercímkéimet. Hosszú idő után ugyanis végre rendes helyet kaptak a fűszereim, ebből pedig logikusan következett a gondolat: talán fel is kellene címkézni az ilyen-olyan üvegekben tárolt különféle aromatikumokat. Én magam ugyan jobbára eligazodtam a címkézetlen (sőt, a gyárilag ilyen címkét viselő, de valójában amolyan fűszert tartalmazó) fiolák között, de mástól ugyanezt elvárni már reménytelen lett volna. Nekiálltam hát szép, jó és hasznos fűszercímkéket készíteni - és most megosztom a munkamenetet.

Hozzávalók

  • különböző színű papírlapok
  • kétoldalas ragasztószalag
  • lakk és hozzávalók (henger vagy ecset, hígító)
  • sniccer, olló
  • számítógépen elkészített fűszercímkék
    • az én verzióm letölthető innen (nem használtam még google docsot publikus megjelenítésre - ha ezzel valami probléma van, írjatok kommentet)
    • ezek 5x3 centis címkék, ami megfelel a kétoldalas ragasztószalag szélességének; a címkék sarkában apró jelzés van, hogy mihez kell igazítani a szétvágást
    • azért van sok üres címke is, mert a különböző típusú címkéket különböző színű papírra nyomtattam - az üres címkék egy részét elkészítettem és elraktam tartaléknak
    • a táblázat tartalmaz minden fűszert és fűszerféleséget, ami az én konyhámban fellelhető, meg még néhányat, ami nekem (legalábbis most) nincsen, de gyakran előfordul a magyar háztartásokban
    • viszont másoknak mégis lehet másra szüksége, például én elég kevés fűszert tartok itthon őrölt formában, és kevés kész fűszerkeveréket használok

Elkészítés

A történet tehát úgy indul, hogy szűk két évvel ezelőtt a budapesti panelből kiköltöztünk az agglomerációba, kertes házba. Mivel minden percünk és minden fillérünk ráment a felújításra, a fűszergyűjteményem hetekig, egy része hónapokig is a padláson csücsült becsomagolva. Idővel aztán leköltöztek, de saját helyük még mindig nem volt: a gyakrabban használt fűszereket bedobtam a konyhaszekrény fiókjába, a ritkábban használtak pedig a spájzba lettek száműzve. Most végre-valahára eljött az idő, hogy dedikált fűszerpolcot kapjanak. Annó a lakásban én készítettem a fűszereknek keskeny, bazihosszú polcot; itt mások az adottságok, és történetesen van egy sarka a konyhának, ahová szinte centire beillik egy IKEA-polc, ami jól passzol a konyha már meglévő többi elemeihez (meg azokhoz, amiket még szeretnénk megvenni, ha egyszer lesz keret felső konyhaszekrényre, mert az még azóta sincs).  Babó segített összerakni a polcot, mert rá volt írva, hogy az összeszerelést lehetőleg hozzáértő ember végezze :)
Ami pedig magukat a fűszercímkéket illeti: kinyomtattam oldalanként a címketáblázatomat. Az "általános" fűszereket krémszínű lapra, a zöldfűszereket zöldre, az egzotikusabb indiai fűszereket narancssárgára, a fűszerkeverékeket sárgára, a vegyi anyagokat kékre. (Készítettem két duplumot is, hogy legyen min kipróbálni a lakkozást.)
A lapokat egy napig száradni hagytam a biztonság kedvéért, hogy a nyomtatótintát véletlenül se folyassa meg a lakk - de amúgy előtte próbaképpen belakkoztam egy darab, a szemetesből előhalászott nyomtatott papírt, és nagy örömömre semmiféle elmosódás nem történt. Régebben névjegyeket készítettem magamnak úgy, hogy a felületüket szórófejes lakkal finoman bespréztem - ezzel megtörtént a tinta fixációja. Most viszont nem volt itthon lakksprém, és ezek piszok drágák. Parkettalakkom ellenben volt, tehát gondoltam, kipróbálom azt.
A lapokat a sarkuknál (ami majd le lesz vágva) felcelluxoztam egy nagy kartonlemezre,
majd szivacshengerrel lelakkoztam őket. Az első réteg lakk máris sokkal erősebb, vastagabb és fényesebb réteget adott, mint a régi névjegyeimnél az enyhe permetezés, viszont "rendes" lakknak így kevés volt, ezért a száradása után úgy döntöttem, hogy kap még egy réteget, legyen csak jó masszívan belakkozva. Hiszen tartós címkéket szeretnék, amik nemcsak annak állnak ellent, hogy az ujjammal elmaszatoljam őket, de egy nedves szivacsos lemosást is kibírnak majd, ha elkoszolódtak. Megkapták tehát a második lakkréteget is, sőt a maximalizmus jegyében 800-as finomságú smirglivel még meg is csiszoltam kicsit az első réteg felületét. Amint alább látható, most már tényleg seggre esik rajtuk a fény.
Említettem fentebb a kétoldalas ragasztószalagot. Töprengtem ugyanis a projekt elkezdése előtt egy ideig, hogy hogyan ragasszam fel a kész címkéket az üvegcsékre. Felmerült a tapétaragasztó, de tartottam tőle, hogy az megfolyatja a tintát (talán még lakkos fixáció után is), meg a Palmatex is - de mindkét ragasztós megoldás sok pepeccsel jár, valamint minden bizonnyal maszatos is lett volna. Ráadásul a lakk a papírt erősen áttetszővé teszi (legalábbis a világosabb színű papírokat), és a ragasztó is, meg a mögötte lévő anyag is átderengett volna a címkéken. Így jött hát az ötlet: a címkéket felragasztom kétoldalas ragasztószalagra, és úgy helyezem az üvegre; ez a pontos és maszatmentes ragasztás mellett átlátszatlanabbá is teszi majd őket. A szalag szélességéhez - 5 centisre - igazítottam hát a címkék szélességét.
A másodszor lakkozott lapokat hagytam 48 órán át száradni, hogy a lakk teljesen kikeményedjen, nehogy megsértse majd a vonalzó, amit a sniccerezésnél használok. Ezután a fenti képen látható hosszanti csíkokra vagdaltam a címketáblázatot, és a csíkokat ragasztószalag-csíkokra illesztettem. Mint a fenti képen a zöld, vajszínű és sárga lapoknál látható, a ragasztószalagom egy része (a drágábbik fajta; az olcsóbb, korábban megkezdett szalagom menet közben elfogyott) recés szélű volt, ami kicsit idegesítő volt címkekészítéshez, és végül kénytelen voltam levagdosni a recés részeket. (Tehát ha megismétled a mutatványomat, akkor vagy keress recétlen szalagot, vagy készítsd 2-3 milliméterrel szélesebbre a címkéket, hogy a recék takarva legyenek.)
A felragasztott csíkokat aztán a nyomtatott bejelöléseknek megfelelően felvágtam egyedi címkékre.
Az egyes címkék sarkait lemetszettem csak úgy szemre - nekem így jobban tetszik, amellett így még a kis diszkrét vágójeleim is megszűntek létezni. A gyakorlólapnak szánt duplumok is jól sikerültek, így a címkéim egy részéből két példány is lett - a szebbiket felhasználtam, a csúnyábbikat pedig eltettem, hátha kell majd még valamikor.
A felcímkézett üvegek aztán kiköltöztek a jó kis polcra, nagyjából (de nem teljes mértékben) a színeknek megfelelő tematikus elrendezésben. Alul (a cukor, méz és hasonlók fölött) a zöldfűszerek (és mögöttük hátsó sorban a gyógyteák), fölöttük az általános fűszerek (és mögöttük hátsó sorban a ritkábban használt teateák), még följebb két polcon a paprikák és az indiai fűszerek (mögöttük a zacskóban maradt fűszerek, amikből nem fért be minden az üvegbe), legfelül pedig a keverékek és a vegyszerek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése