Konyhológia

Rizottó grillezett brokkolival

2012-01-30T09:00:00.000+01:00

Egy újabb variáció a rizottó alaptémájára. Ezúttal a rizst grillezett brokkoli egészíti ki édeskés-levélzöldséges-kozmás ízzel, amit pikáns juhsajt ellenpontoz. A brokkoli előkészítése miatt egy kicsivel több időt kellett rászánni, mint egy tipikus gyors rizottóhoz, de megérte az eredmény. Mi főételnek ettük ebédre, de köretként is el tudom képzelni.
Bővebben »

Goai halkari

2012-01-25T09:00:00.000+01:00

Általában a főtt halnak nem vagyok valami nagy barátja: azt a kevés halat, amit eszem, leginkább sütve, viszonylag szárazon szeretem. Egy nap azonban kedvem támadt egy jó kis dél-indiai halkarit főzni. A recept a goai konyha ízeit idézi, bár Dél-India nyugati partjai mentén bárhol találkozhatunk hasonlóval, és a nálunk egzotikumnak számító tamarind helyett Goában valószínűleg az idehaza tökéletesen ismeretlen és beszerezhetetlen kókam nevű ízesítőt használnák. Egyszóval: tüzesen csípős, fűszeres kókuszszószban elkészített hal - gyorsan megvan, és rendkívül zamatos. Egyszerű főtt rizzsel ettük, de ha már goai stílusban főzünk, ropogós zsömle is nyugodtan mehetett volna mellé, hiszen Goa India azon kevés részei közé tartozik, ahol ismerik a kenyérnek azon inkarnációit is, amelyek nem hasáb alakúra formázott édeskés habszivacsból készülnek.
Bővebben »

Káposztás lepény

2012-01-20T09:00:00.000+01:00

Egy semmi különös kis sós sütemény - vendégségbe vihető, vendégeknek kínálható, de kirándulásra is nagyon praktikus elemózsia. A lényege: dinsztelt káposzta valami sós tésztába töltve. Az alak és a méret tetszőlegesen választható, és a tészta is szinte bármilyen lehet - én most a kenyértésztánál egy fokkal puhább, omlósabb verziót készítettem.
Bővebben »

Raszam-vadai: dél-indiai paradicsomleves babfánkkal

2012-01-15T09:00:00.000+01:00

Ez két külön étel, amik egymás nélkül is élvezhetőek; a dél-indiai konyhán mindkettő gyakori fogás, és gyakran szerepelnek együtt is. A raszam egy savanykás-csípős, erősen fűszeres leves, amely általában paradicsomalappal készü, a vadai pedig egy bő olajban sült sós fánkféle, amelynek alapanyaga bab - pontosabban urad dál, egy apró fekete lencseféleség. Mindkettőhöz kellenek viszonylag egzotikus hozzávalók, de semmi olyan, amit manapság ne lehetne beszerezni idehaza is.
Bővebben »

Manicotti, vagy valami afféle

2012-01-10T09:00:00.000+01:00

Mondhatnánk azt is, hogy ez a régi felújított palacsinta rögtönzésem kicsit komolyabb változata - vagy elegánskodhatunk, és mondhatjuk azt, hogy olasz manicotti. A lényeg: fűszeres sajttal töltött palacsinták paradicsomszósszal. Ha a palacsinta és a szósz már készen van maradékként, akkor pillanatok alatt összedobható, és csak sütni kell egy kicsit. Én most direkt ehhez sütöttem palacsintákat - akkor egy kicsit tovább tart, de két serpenyővel nem sok idő - pláne, ha a palacsintasütést az ember delegálhatja az asszonyra (na jó, fordítva is lehet), és közben real-time töltheti az elkészült palacsintákat.
Bővebben »

Gnocchi sültfokhagyma-szósszal

2012-01-05T20:22:00.000+01:00

Ez életem első házi gnocchija volt. A története: egy fáradt délután, amikor hosszabb munkával végeztem, és utána már semmi olyanba nem akartam belekezdeni, amit muszájból csinálok. Úgyhogy pihentem, és gondoltam, kéne valami finom vacsorát csinálni - nem baj, ha időigényes, viszont legyen jó komfortkaja, és persze legyen előállítható az itthon lévő semmi különösből. Így találtam ki a gnocchit, és gondoltam, hogy lassú tűzön olajban sült fokhagymából készítek hozzá öntetet.
Bővebben »

Körtés-kéksajtos pizza

2011-12-30T09:09:00.000+01:00

Egy újabb egyszerű pizza, de ezúttal a hagyományokkal szakítós, modern fúziós-trendi kivitelben. A múltkorában egyszer körtét rágcsáltunk a vacsorára evett márványsajthoz, és akkor gondoltam, hogy itt volna már az ideje kipróbálni a körtés-márványsajtos pizzát is. A gondolatot hamarosan tett követte, az eredmény pedig itt van. Finom volt, de nem lesz nagy favoritom; valami jobb ízű körtével talán jobb lett volna, mert bizony amit erre használtam, annak sok íze nem volt.
Bővebben »

Szaloncukor avagy gyümölcsbonbonok

2011-12-28T09:00:00.000+01:00

Hogy, hogy nem - karácsonyra nekiálltunk házi szaloncukrot készíteni. Nevezhetném bonbonnak is, mert inkább arra hasonlít, amit gyártottunk, azonban szaloncukor módjára csomagoltuk. A négy fajtából, amit csináltunk, három tulajdonképpen a marcipánnal töltött aszalt gyümölcs témájára kitalált különféle variációkat jelentett. Ez volt az első kísérletünk bonbonozáshoz hasonló praktikával. Az alapanyagokat szerintem nagyon jól kombináltuk, jó ízeket találtam ki, de gyakorlatom még nincs ebben - így ha fortélyok, profi tippek kellenek, akkor látogass el inkább a Pralinéparadicsom oldalra (amelyet én is véletlenül találtam, amikor utánanézegettem ennek a témának - és csak utólag jöttem rá, hogy irl is ismerem a szerzőjét...) Ha viszont szívesen csatlakozol az amatőr kísérletemhez, akkor olvasd csak el ezt a postot - a családtagok szerint, akik ajándékba kapták ezeket a kreálmányokat, nagyon finom szaloncukor-bonbonokat gyártottunk, úgyhogy nyugodtan ajánlom mindenkinek.
Bővebben »

Csilis-sajtos keksz

2011-12-27T09:00:00.000+01:00

Szilveszteri csemegeajánlatként kerül most a blogra ez az amúgy december elején vendégségbe vitt sós-omlós keksz. Nincs benne semmi rendkívüli: egyszerű alapanyagokból nagyon egyszerűen és meglehetősen gyorsan készül. Némi pikáns fűszerezés bolondítja meg - nagyon jót tett neki. És ha belegondolok, ez nagy valószínűséggel életem első sós keletlen sült tésztája - hiába, sosem késő elkezdeni.
Bővebben »

Majomkalács

2011-12-26T09:06:00.000+01:00

Úgy döntöttem, hogy ha ez a kreálmány jó lesz, akkor magyarul a majomkalács névre fogom keresztelni. Jó lett, arra kereszteltem. Voltaképpen az angolul monkey bread névre hallgató műfajról van szó, de hát szegény angoloknak nincs olyan szavuk, hogy kalács (jó persze, van milkbread, van challah, van cake, de egyik sem jól fedi a magyar kalácsot), úgyhogy nekünk nem kell azon gondolkodnunk, hogy vajon majomkenyérfa nélkül is lehet-e ilyet készíteni. Lehet. Egyébként megsúgom még azt is, hogy a monkey bread után nyomozva kiderítettem: senki nem tudja, miért így hívják. Különféle tudós szakácsok is kulinarohistoriográfusok különféle teóriákkal álltak elő (lásd angolul itt), de biztosat nem tudnak. Én amondó vagyok, hogy a nyerő elmélet az, amelyik szerint ezt a süteményt majommód kell (és máshogy nem is nagyon lehet) enni: az ember nekilát kézzel cincálni, tömi magába, és közben csupa ragacs lesz. És hogy mi ez: kelt tészta ragacsos vajas-fahéjas-karamelles mázban, felséges - és igen tömény - édesség.
Bővebben »

Sütőtökkrémleves

2011-12-21T09:03:00.000+01:00

Egy végtelenül egyszerű krémleves - kellemesen édeskés, forró, gyomortöltögető, testet melengető vacsora a téli napokra. Sült tök, némi fűszerek, és - opcionálisan - a tálaláshoz egy kis tejföl: ennyi a mesterség.
Bővebben »

Egybesült sajtos makaróni

2011-12-16T09:00:00.000+01:00

Sajtos tészta - a legegyszerűbb gyorsebédek egyike, de ezúttal gazdag módra készítve, és megkomplikálva a dolgot egy alapos, sütőbeli átsütéssel. A komfortkaja újabb klasszikus példája.
A címben makarónit írtam, mert az amerikaiak így nevezik ezt a fajta ételt (cheese macaroni, cheese mac), de már régóta piszkálja a csőrömet, hogy vajon mi az oka annak, hogy amit Magyarországon (legalábbis az én családomban) makaróninak hívunk, annak az olasz csomagolására buccatini van írva, amit pedig Amerikában macaroni néven ismernek, azt én chifferini néven tudom megvenni. Most vettem a fáradságot, és legalábbis wikipediás címen utánanéztem a dolognak, és arra a felfedezésre jutottam, hogy a makaróni (maccheroni) igazából nem is egy bizonyos alakú tésztát jelent, hanem a tészta nyújtásának-formázásának egy bizonyos módját, ami után még többféle formát ölthet (bár valószínűnek tartom, hogy például pont buccatini, tehát csőtészta-formát pont nem). Szóval nevében makaróni, de valószínűleg csak nevében...

Bővebben »

Pesztós pödröny

2011-12-11T09:00:00.000+01:00

Egy kis sós rágcsálnivaló, amit egy családi összejövetelre vittem magammal. Én amolyan csemegének szántam, de kicsit inkább péksüteményszerű lett (lényegében pizzatésztából van). Magában is finom volt, de főtt étel mellé is harapdáltunk belőle kenyér helyett. Mindenképpen sikert aratott. Ízletesebb, csemegeszerűbb változathoz talán kicsivel több pesztóval is lehetne készíteni. Aminek kapcsán mindjárt meg is jegyzem azt a tökéletesen érdektelen dolgot, hogy úgy döntöttem, a pesztót mostantól magyar szónak tekintem, és magyarosan írom az eddigi pesto helyett...
Bővebben »

Muszaka, vagy valami olyasmi

2011-12-06T09:00:00.000+01:00

Ez egy meglehetősen komplikált kaja.Viszont jó sok minden benne van: akár önmagában is fogyasztható, de olyan gazdag, hogy azért valami köretet kíván még - jó lenne rizzsel, de mi csak egyszerűen kenyeret ettünk hozzá. A rendes görög muszakába darált húst - optimális esetben bárányhúst - tesznek. Vega verzióban találkoztam már babos muszakával meg olyannal is, amiben nem volt semmi "húspótló". Most egy olyat készítettem, amiben lencse szerepel.
Bővebben »

Toszkán lencseleves

2011-11-29T09:00:00.000+01:00

Fogalmam sincs, hogy a toszkánok esznek-e ilyesmit. Csak ki akartam találni valami nem teljesen sablonos variációt a zöldséges lencselevesre, és gondoltam, olaszos csavarintással dobom fel: paradicsom, oregano és parmezán került bele. A végeredmény pedig annyira finom lett, hogy még egyszer elkészítettem ugyanezt vendégváráshoz, és ezért aztán megírtam ide a blogra is.
Bővebben »

Kelkáposztás lencsekása

2011-11-24T09:00:00.000+01:00

Itt az ősz - gyakoribbak a menün a hüvelyesek és a káposztafélék. Időm általában nincsen sok, ezért a laktató egytálétel is gyakori. Itt egy végtelenül egyszerű, mégis ízletes és kellemes kása, amit a minap rittyentettem ebédre. A lencsét külön főztem meg kuktában; a félkilós zacskóból lett főttlencse-mennyiség szűk felét használtam el ebbe a kásába. A maradék feléből másnap leves lett, a feléből pedig később (lefagyasztva, majd pár nap múlva elővéve) egy bonyolultabb kreálmány - majd jönnek a receptek.
Bővebben »

Fejtettbableves vegetáriánus módra

2011-11-19T08:00:00.000+01:00

A fejtettbabnak már sok éve horribilis ára van, de azért minden ősszel muszáj legalább egyszer szerepelnie a menün egy jó kis hagyományos (azaz hagyományosból vegásított) bablevesnek sok-sok zöldséggel. Erről különösebb mesélnivaló nincs is, legfeljebb annyi, hogy a babot most kuktában főztem meg a zöldségektől külön; régebben ezt kukta nélkül csináltam, és olyan is volt már, hogy a nyers babot a zöldségekkel együtt főztem puhára.
Bővebben »

Tökbélpástétom

2011-11-14T09:00:00.000+01:00

Ha a főzőtök - vagy éppen cukkini, patisszon - belseje már túl szivacsos és magos ahhoz, hogy a húsával együtt felhasználjuk, de még elég zsenge ahhoz, hogy a magok héja ne legyen kemény, akkor kár eldobni a kikapart belet - lehet belőle helyette pástétomot csinálni. Egy kis hagyma, fokhagyma, olaj és fűszerek, és remek kenőke lesz abból, ami egyébként a komposztban vagy a szemétben végezné.
Bővebben »

Egyszerű rizottó zöldbabbal

2011-11-09T08:00:00.000+01:00

A rizottó egyik nagy előnye, hogy fel lehet hozzá használni kis mennyiségben rendelkezésre álló hozzávalókat, például megmaradt zöldséget, vagy - az én mostani esetemben - az őszi kert utolsó, silányka szüretjét. Ezt még október eleje felé főztem, a "méteres" zöldbab utolsó pár darabjából. A rizs ezúttal a legmezeibb szupermarketi rizs volt, semmi flancos arborio. Felhasználtam hozzá egy jégkockányit a múltkor készített alapléből, és került mellé egy kis jó olivaolaj (igen, ismét van itthon), meg egy kis félgagyi, gyárilag reszelt parmezánhulladék. A végeredmény - ízletes, testet-lelket melengető egytálétel, amit mindjárt be is faltunk ebédre.
Bővebben »

Céklasaláta fokhagymás tejonézzel

2011-11-04T09:00:00.000+01:00

Itt igazából nem is maga a céklasaláta a lényeg, ami ugyan kellemes és olcsó, de nem egy nagy durranás. Sokkal inkább az általam tejonéznek elkeresztelt szutymó kedvéért írom meg a receptet. A tejonéz ötletével valamikor a nyár folyamán találkoztam a neten több blogon is, és azóta tervezem kipróbálni ezt az izgalmasságot. A lényeg, hogy olyan majonézpótló, amiben nincsen tojás - ez pedig sokakat érdekelhet, hiszen a nyers tojás mindig rizikós, amellett sok benne a koleszterin (bár fene tudja, hogy ez aztán végső soron baj-e), a tojást nem, de tejet szívesen fogyasztó laktovegetáriánusok pedig erőszakmentes majonézhez juthatnak. És tényleg működik.
Bővebben »

Zöldségalaplé és vegyeszöldség-krémleves

2011-10-30T09:00:00.000+01:00

Kedvem támadt kora ősszel főzni egy adag zöldségalaplét, hogy jégkockatartóban lefagyasztva ízesíthessem vele télen a leveseket, rizottókat, meg fene tudja, miket még. Korábban sose bajmolódtam ilyesmivel, ha valamihez alaplé kellett volna, tettem bele egy kis vegyes zöldségszárítmányt. Most azonban ki kellett szednem pár eléggé fás karalábét, hogy a helyükre őszi fokhagymát tehessek - ez hozta meg az ihletet az alapléhez, kiegészítve a kert egyéb javaival, meg a piacról pótolva azt, amit én nem termesztek. A megfőzött zöldségek egy részét aztán összeturmixoltam egy egyszerű krémlevessé.
Bővebben »

Csilipakóra és rokonai

2011-10-25T09:00:00.000+02:00

A nyáron már írtam a pakórának, India egyik kedvenc olajbansült csemegéjének a legalapvetőbb változatáról, a hagyma bhadzsíról. Ezúttal csilipaprikából készítettem pakórát, meg még csak az izgalmasság kedvéért pár mángoldlevelet is megcsináltam, a maradék tésztamasszából pedig ismét hagymapakóra lett.
Bővebben »

Grillezett brokkoli és feta romesco szósszall

2011-10-20T09:00:00.000+02:00

A múltkor, amikor a padlizsánkrémről és társairól írtam, még nem tudtam, hogy ilyen gyönyörű indián nyarunk lesz. Ezért szeptember végén csináltam még egy "utolsó nyári" tüzezést, most már kevés fával, jobbára inkább csak gazzal meg tavaszi metszésből származó kis vacak gallyakkal. Ezen meggrilleztem még egy jó adag kápia paprikát, mert már egy ideje szemezek a romesco szósz receptjével, amivel először itt találkoztam. A tüzezés este történt, a főzés másnap délben, ezért a brokkolit és a fetát, amit ettünk a szószhoz, nem szabad tűzön készítettem el, hanem bent a konyhában - amolyan nyárbúcsúztató ebédnek.
Bővebben »

Majonézes krumpli paradicsomos szójafasírttal

2011-10-15T09:00:00.000+02:00

Itt tulajdonképpen a majonézes krumpli a lényeg, amiben nincsen semmi különös, csak egyszerűen egy nagyon jó, és kellemesen egyszerű és olcsó kaja. A szójafasírt csupán utógondolat volt hozzá, hogy legyen valami, ami mellett a saláta köretként funkcionálhat - a maradék majonézes krumpli viszont vacsorára főétel lett, kenyér mellé.
Bővebben »

Baileys-es túrótorta karamellöntettel

2011-10-10T09:00:00.000+02:00

Megpróbáltam valami cheesecake-jellegű dolgot sütni rendes magyar túróból. Az apropó E születésnapja volt. Megnéztem hozzá egy csomó netes receptet, aztán szokás szerint kitaláltam, hogy én hogyan fogom ezeket összegyúrni. Adta magát a túró, valamint kínálkozott egy kis Bailey's likőr, ami történetesen volt itthon - épp az utolsó cseppjei fogytak el a tortába. Az eredmény finom lett, de azért nem tökéletes, a recept elbírja még az alakítást. Ettől függetlenül közzéteszem úgy, ahogy csináltam. A túrós töltelék kifogástalan lett, ezzel semmi probléma, legfeljebb azt lehet a szemére hányni, hogy a likőr ízét alig érezni rajta - több kellett volna bele. A kekszmorzsából készült kéreg viszont nem lett túl jó: műíze volt (kellett nekem Detki "omlós édes" kekszet venni - ki kellett volna csengetni a pénzt valami normális kekszre), és egy kicsit túl omlós lett - talán meg kellett volna próbálni egy kis tejfölt tenni bele. A karamellöntet pedig végül isteni lett, de a karamellkészítés folyamatát nagyon amatőrül csináltam.
Bővebben »

Pirított krumpli sajttal

2011-10-05T09:25:00.000+02:00

Újabb variáció a pirított krumpli témájára (korábbi variációk: rozmaringos, lepkeszegleveles, petrezselymes, magvas), ezúttal sok sajttal kiegészítve hideg őszi napokra. Az ihletet egy truffade nevű francia étel adta hozzá, aminek a receptjét itt olvastam. A lényeg: a pirított krumplit nagy mennyiségű olvasztott sajt szövi át, és a végeredmény nem egy darabos köret, hanem egy lepényszerű egytálétel, aminek csodálatos, ropogós, enyhén kozmás, pirosra sült sajttal pompásított kérge van.
Bővebben »

Sült lazacszelet pesztós pennével

2011-09-30T09:00:00.000+02:00

A házassági évfordulónkra találtam ki ezt a lazacos hámbólkirúgást. Nem mondom, hogy tökéletes lett - életemben először készítettem itthon lazacot, és valószínűleg ügyesebben is lehetett volna -, de azért igen finomra sikeredett, a jó alaphangulat pedig úgyis megvolt hozzá. A pesto kifejezetten kínálkozott ízesítőül, mivel a nyár végén még szépen nőtt a bazsalikom, amiből ideje volt ismét egy adagot eltenni jégkockatartóban fagyasztva - már természetesen azután, hogy frissiben használtam belőle ehhez a finomsághoz.
Bővebben »

Újabb gazpacho

2011-09-25T09:00:00.000+02:00

Tavaly nyáron már felkerült egy gazpacho a blogra. Ez a mostani nem sokban különbözik tőle, és főleg azért írom meg mégis külön receptként, mert így az ősz érkeztével jól esik egyszer utoljára megízlelni ezt a tömény, kanalazható nyarat. Ami különbség a múltkori recepthez képest: autentikusabb annyiban, hogy kenyér és került bele sűrítőanyagnak, és minimalistább annyiban, hogy gyakorlatilag fűszerezetlen.
Bővebben »

Görögsaláta-szerűség

2011-09-20T09:13:00.000+02:00

Görögsaláta: már-már elcsépelt dolog. Viszont örök favorit, nagyon finom étel. Ez a mostani nem igazi klasszikus görögsaláta lett, inkább variáció az alaptémára. Egy ilyen sajtos saláta nálunk főételszámba megy: vacsorára ettük kenyérrel, a maradékát pedig másnap ebédre sült krumplival.
Bővebben »

Grillbefőzés: padlizsánkrém, zakuszka, ajvár

2011-09-17T08:30:00.000+02:00

Az utolsó nyárias napok egyikén még nekiálltam eltenni télre a nyár és a szabadtűz ízeiből. Nem tudom, vajon a füstös ízű dolgok szeretete ősemberi génjeinkbe kódolódott bele, vagy egyénfüggő; már az is többször eszembe jutott, hogy vegetáriánusságomban a füstölt sajtokkal és egyebekkel pótlom a gyerekkoromban megszokott füstölt kolbászt - de ez igazából valószínűtlen, mivel ha kolbászt vennék a számba, valószínűleg rosszul lennék tőle... No mindegy, nem erről akartam én értekezni, hanem bemutatni, hogy mit és hogyan tettem el. Főleg padlizsánkrémet, de megpróbálkoztam hozzá egy kevéske zakuszkával és egy kis ajvárral is.
Bővebben »

Mexikói serpenyős fantázia

2011-09-15T09:51:00.000+02:00

Most is leírom a véletleneket, amelyek ehhez az ételhez vezettek. Három független tényező játszott össze. Egyrészt ki akartam próbálni az indiai panír alternatívájaként más grillezhető sajtokat is. Másrészt salsát készítettem a fölöslegben lévő paradicsomaimból. Harmadrészt pedig beérett egy adag "méteres" zöldbab (ez még nyár közepén volt). Ők adták tehát az alapköveket ehhez a csodafinomra sikeredett, gazdag ételhez. A sajtok kapcsán pedig a következőkre jutottam: a most kipróbált eredeti krétai halloumi és a "hajdúsági grillsajt" gyakorlatilag megkülönböztethetetlen egymástól (ha eltekintünk attól, hogy a halloumi egy leheletnyi mentával volt ízesítve). Egyik sem panír, de mindkettő pompásan süthető olajban.
Bővebben »

Csiliacsár

2011-09-10T08:30:00.000+02:00

Az acsár az indiai savanyúságok legalapvetőbb fajtája. Angolul pickle-nek szokás nevezni, de nemigen hasonlít az inkább magyar savanyúságokra emlékeztető tipikus angol pickle-hez (viszont időnként mókás módon "pác"-nak fordítják magyarra a szerencsétlen fordítók). Az acsár tehát olajban eltett, erősen fűszeres savanyúság, amelyből igen kis mennyiséget szokás enni kísérőként más ételek mellé. Nem összekeverendő a hasonló funkciójú csatnival, amely alapértelmezésben nem savanyított étel, mármint nem savanyítjákerjesztéssel, hanem frissen készítik, bár ettől még lehet savanyú. Acsár készítéséhez meleg, napos idő ajánlott, ezért most ősz elején még gyorsan közzéteszem ezt a receptet, hátha lesz még szép idő. A jobbára nagyon csípős acsárok közül is kiemelkednek azok, amelyeknek eleve csilipaprika a fő alapanyaguk - mint például ez itten.
Bővebben »

Bazsalikomos sárgarépa-krémleves

2011-09-07T09:39:00.024+02:00

Ez a leves úgy indult, hogy Babónak főztünk sárgarépát. De annak a fél grammnak a kedvéért, amit ő megeszik bármiből, ami nem anyatej, kár gázt gyújtani - tehát akkor együnk mi is valamit, amihez répapüré kell. Így született ez az egyszerű, de markáns fűszerezésű, csodapompás krémleves.
Bővebben »

Meggyes-túrós rétes

2011-09-04T09:53:00.054+02:00

Ez még a nyáreleji meggydömping alatt készült, de csak most kerül ki a blogra. Bármilyen más gyümölccsel is el lehetne játszani ugyanezt, biztosan jó lenne az eredmény. Rétestészta húzására nem merek vállalkozni, maradok a gyári réteslapnál. Most elég rosszat fogtam ki, korábban volt már szerencsém sokkal jobbhoz is. Az előregyártott réteslap előnye, hogy viszonylag gyorsan, kevés pepeccsel lehet finom süteményt készíteni - bár ez a meggyes változat azért előkészületet igényel, mert a meggyet lecukrozva állni hagytam, hogy ne legyen olyan leves.
Bővebben »

Gombapástétom

2011-09-01T09:52:00.038+02:00

A lejáróban lévő, félárra leértékelt shii-take gomba volt a kiindulópontja ennek a receptnek. Csodafinom lett, és nagyon el tudnám képzelni valami jóféle erdei gombából is: szegfűgombából például, esetleg vargányából. Az aromás gomba adja az ízt, és hogy legyen valami teste is a pástétomnak, voltaképpen sárgarépa teszi ki a tömeg jó részét. A felhangokat zöldfűszerek adják meg.
Bővebben »

Háromperces desszert

2011-08-28T09:30:00.017+02:00

Ismét semmi extra, bárki kitalálhat hasonlót - de hátha van, akinek pont nem jut eszébe, ezért leírom. Egy pillanatok alatt összedobható édesség, feltéve, hogy vannak a kamrában meg a hűtőben megfelelő alapanyagok. Jó kis kalóriabomba egyben - de hát a desszertnek tulajdonképpen ez a lényege.
Bővebben »

Karfiolpaprikás köleskásával

2011-08-25T09:28:00.029+02:00

Ez a kreálmányom szoros rokonságot mutat a múltkori köleses paprikáskrumplival - a különbség csak az, hogy a krumplit karfiol váltja ki, és a köles külön főtt, nem pedig a főzelékkel együtt. A gondolat alapja az volt, hogy karfiolból kéne valami olyasmit csinálni, mint a gombapaprikás. Köles pedig azért került mellé köretnek, mert elfogyott a rizs. Jó lett mindkét fele a tányérnak...
Bővebben »

Spaghetti alla puttanesca

2011-08-22T09:07:00.039+02:00

Rég ki akartam próbálni, milyen lehet olajos szardellával főzni. Nem belőle, csak ízesítésnek használva egy kis szardellát. Állítólag nem lesz tőle halízű az étel, csak valami sós-umamis alaphangot ad neki. Ezen a mostani próbálkozáson azért lehetett érezni a halasságot, de valóban érdekes és kellemes alapíze lett. Bemutatom tehát a spaghetti alla puttanescát, vagyis a spagettit kurva módra - állítólag a nápolyi örömlányok főztek ilyeneket két kuncsaft között.
Bővebben »

Olivás gyökérkenyér

2011-08-19T09:04:00.082+02:00

Kenyérsütés kapcsán az egyik dolog, amivel rendszeresen próbálkozom - és többnyire hiába -, az az óriás lyukacsokkal teli kenyér készítése. A célom valami olyasmi, mint a mostanában Paillasse néven divatos svájci kenyérféle. Valószínűleg jó liszt is kéne hozzá, meg az is biztosan számít benne, hogy nem géppel kéne dagasztani hozzá a tésztát, hanem kézzel, és csak rövid ideig, éppen csak összedolgozva, nem hagyva a sikért túlságosan megerősödni. Emellett persze nyilván fontos még a lassú, sokáig tartó kelesztés. Ez a mostani kísérletem elég gyorsan lett megkelesztve, az utókelesztésre pedig pláne nem hagytam időt - így a bélzet nem az lett, amiről álmodni szoktam. Amúgy viszont remek ízű és állagú kenyérke lett belőle, pompásan szívós héjjal.
Bővebben »

Hamis útápam

2011-08-16T09:05:00.048+02:00

Az útápam (angolosan általában uttapam, utappam, ilyesmi formákban lehet találkozni ennek a tamil ételnek a nevével) távoli rokona lehetne a palacsintának is és a pizzának is. A valódi útápamot Dél-Indiában rizs és egy lencseféle beáztatásával, majd nedvesen őrlésével nyert tésztából készítik, és ezt a tésztát meg is erjesztik sütés előtt. Ez kis mennyiségben, házilag, pláne Magyarországon igen macerás dolog volna - itt van tehát helyette a hamis útápam, amit különféle lisztek keverékből készítek, és erjesztés helyett sütőporral érem el, hogy levegős legyen. Nem olyan finom, mint az igazi, de arra pont jó, hogy valami meleg reggelit tálaljak fel, ha ehhez van kedvünk (vagy ha elfogyott a kenyér).
Bővebben »

Spenótos tészta

2011-08-13T09:53:00.028+02:00

Egyszerű, ízletes tésztaszósz, amihez nem kell semmi különleges. Friss spenótból kissé munkaigényesebb, fagyasztottból abszolút sétagalopp. Én történetesen nem igazi spenótból készítettem, hanem tavasszal lefagyasztott mustárlevelet használtam hozzá. Kicsit kiengedtem, aztán úgy félig fagyottan felszeleteltem a tömböt. A teljesen tömör téglába fagyasztott gyári spenótot jobb egészen kiengedni főzés előtt.
Bővebben »

Rádzsmá: indiai babfőzelék

2011-08-10T08:54:00.005+02:00

Rádzsmát igazából piros babból (vesebab, csilibab) illene főzni - sőt, annyira abból illene, hogy maga a rádzsmá szó is ennek a babfajtának a neve (a pontos jelentése meg olyasmi, hogy "királybab"). Mindenesetre én most sima magyar tarkababból csináltam főzeléket észak-indiai módra fűszerezve. A rádzsmá-főzeléket hagyományosan rizzsel tálalják; mi egyszerűen kenyérrel ettük.
Bővebben »

Fűszeres ayran

2011-08-07T09:59:00.024+02:00

Az ayran az indiai lasszí közel-keleti rokona. A lényeg: sós ital joghurtból (vagy más savanyított tejtermékből: Törökországban egyszer jártam életemben, elég rég volt már, de az ottani ayranok inkább íróra emlékeztettek, mint joghurtra). A klasszikus kivitel egyszerűen úgy készül, hogy a tejterméket felhigítják némi vízzel, kicsit megsózzák, és habosra keverik. Én itthon a nyári melegben szeretem meg is fűszerezni egy kissé.
Bővebben »

Szukkotas

2011-08-06T09:31:00.054+02:00

Gyerekkoromban maradt meg valamelyik indiánregényből - azt hiszem, Az utolsó mohikánból - ennek a kajának a neve: szukkotas. Aztán valamikor a közelmúltban belefutottam a neten, hogy ilyen tényleg létezik, és tényleg indián étel: a wikipedia szerint a kihalt narragansett indián nyelvekben [amelyek közé a mohegan is tartozik, ami viszont nem azonos a mohikánnal - ha jól szűröm le a dolgokat] msíckquatash a neve. A modern amerikai kiejtése pedig valahogy úgy hangzik, hogy SZAkotees, és ma is népszerű köret vagy egytálétel Észak-Amerikában. A lényeg: zsenge kukorica babbal és még néhány egyéb dologgal. A legtöbb verzióban szalonna is szerepel (mint abban a receptben is, amit én adaptáltam a magam szája ízére, miután elolvastam párat a weben), illetve vannak olyanok is, amik nem tartalmaznak tejszínt (magyarán könnyű mind a húsevő, mind a vegán módosítás).
Bővebben »

Kovászleves krumplileves

2011-08-04T09:42:00.001+02:00

Egy ehhez hasonló levessel egyszer Lengyelországban találkoztam. Korábban nem volt még hozzá szerencsém, de kifejezetten bejött. Sima krumplileves volt, kovászos uborkával. Benne volt maga a finomra vágott uborka is. Ebben a mostaniban nincs, mert az uborkát megettük, csak a megmaradt kovászléből használtam a leveshez. A végeredmény íze ugyanolyan, és kár a finom kovászos uborkát belefőzni a levesbe. Savanykás, nyárias krumplileves, amely hidegen is nagyon finom.
Bővebben »

Egybesült karfiol

2011-08-01T09:01:00.055+02:00

Ezt az ebédet a leakciózott, kissé már viharvert romanesco karfiol, más néven pagodakarfiol ihlette. Ezt a fantasztikusan izgalmas külsejű zöldséget mindig csodáltam, de úgy emlékszem, még életemben nem főztem belőle semmit (illetve volt már, hogy mirelit zöldségkeverékben találkoztam vele, de az más). Most speciel megfizethető volt, tehát nem bántam, hogy kezd már kicsit fonnyadozni. Úgy gondoltam, hogy a szépséges forma megérdemli, hogy egészben hagyjam.
Bővebben »

Borscs-szerűség

2011-07-29T08:57:00.041+02:00

Lehet, hogy inkább csak céklás zöldséglevesnek kéne mondani. Autentikus borscsot még nem ettem. Pár éve egyszer főztem valami netes recept alapján, és nagyon ízlett mindkettőnknek - de fogalmam sincs, hogy is volt pontosan az a recept. Most megnéztem egy párat a weben, aztán kicsit adaptáltam, egyszerűsítettem - ez lett belőle. A dolog sajátsága még, hogy nem "normális" cékla van a kertemben, hanem egy Chioggia nevű olasz különlegesség, ami a szokásos céklánál világosabb és pirosabb, és a fő izgalmassága, hogy nem egyszínű belül, hanem céltáblamintás. Ez nyersen felszeletelve pompásan néz ki, az ételbe belefőzve viszont csak annyi marad a szokatlanságából, hogy nem olyan színű a késztermék, mint amilyen hétköznapi céklából lenne.
Bővebben »

Márványsajtos pesto

2011-07-26T09:10:00.023+02:00

A nyári kert egyik legremekebb ajándéka a bazsalikom. Persze erről lehetne vitatkozni - mindenesetre nem állok neki rangsort állítani (de a paradicsomot tenném a legelejére). Bazsalikom - fűszernek, amikor kevesebb van, pestónak, ha éppen többet lehet vagy kell szüretelni. Ebben a mostani pestóban a drága fenyőmandula helyet olcsó napraforgómagot használtam, és karakteres (de nem túl érett) márványsajtot használtam parmezán-jellegű sajt helyett.
Bővebben »

Bazsalikomos őszibarackfagyi

2011-07-25T09:23:00.017+02:00

Nemrégiben a neten futottam bele a bazsalikom-őszibarack kombinációba Pioneer Woman receptjében (ami vaníliafagyiról szól bazsalikomos őszibaracköntettel). A társítást annyira durván bizarrnak éreztem, hogy úgy döntöttem, muszáj kipróbálni. A tavalyi mentás eperfagyi már némileg megedzett a gyümölcs-zöldfűszer párosítás területén, úgyhogy nekivágtam. Az eredmény valami egészen földöntúlian remek lett.
Bővebben »

Fűszercímkék

2011-07-23T12:09:00.001+02:00

Amikor belekezdtem a Konyhológia írásába, eredetileg azt gondoltam, hogy majd konyhakert is lesz rajta, meg más egyebek is, amik nem közvetlenül a főzésről szólnak. Ebből nem sok lett eddig - most viszont megírom a fűszercímkéimet. Hosszú idő után ugyanis végre rendes helyet kaptak a fűszereim, ebből pedig logikusan következett a gondolat: talán fel is kellene címkézni az ilyen-olyan üvegekben tárolt különféle aromatikumokat. Én magam ugyan jobbára eligazodtam a címkézetlen (sőt, a gyárilag ilyen címkét viselő, de valójában amolyan fűszert tartalmazó) fiolák között, de mástól ugyanezt elvárni már reménytelen lett volna. Nekiálltam hát szép, jó és hasznos fűszercímkéket készíteni - és most megosztom a munkamenetet.
Bővebben »

Pikáns indiai karfiolfőzelék

2011-07-23T09:30:00.001+02:00

Ismét egy "kari", tehát szószos indiai étel. Az alapanyag karfiol, a kivitelezést pedig a gudzsaráti - nyugat-indiai - konyha ihlette. Édeskés-savanykás, aromás szósz ad hátteret a karfiol saját ízének; a fűszerek között most is szerepel néhány egzotikusabb.
Bővebben »

Ötperces ebéd

2011-07-20T09:39:00.001+02:00

Mielőtt valaki azt hinné, hogy frissen szedett biozöldségen élek, gondoltam, közzéteszem a múltkori ötperces ebédet. (Ami mindennel együtt talán tíz percet is igénybe vett, de hát a gyorskaják elkészítési idejét mindig úgy reklámozzák, hogy a vízforralás például nem tartozik bele...) Főzni jó, de nem mindig fér bele az időbe. Ilyenkor jó, ha van otthon zacskós leves, konzerv kukorica, konzerv bab vagy - mint a mostani ebéd alapja - krumplipürépehely (amit valami teljesen érthetetlen oknál fogva krumplipehelypürének, sőt, a magyar helyesírási szabályoknak fittyet hányva krumplipehely-pürének szoktak nevezni).
Bővebben »

Hagymapakóra avagy bhadzsí

2011-07-17T09:37:00.053+02:00

Az indiai konyha egyik legnagyobb nemzetközi sikerű ételtípusa a pakóra (hindíül helyesen pakaurá, de én magyarul jövevényszóként kezelem, ezért idomítok a szóalakon). Egyes vidékeken - főleg India nyugati részein - bhadzsí (esetleg bhadzsijá) a neve. Ez a gyűjtőnév csicseriborsólisztből készült "sörtésztába" mártva kirántott zöldségeket (néha egyebeket) jelent. Közülük az egyik konkrét megvalósítás a hagymapakóra, amelyet Angliában és innen elterjedve a világon többnyire hagymabhadzsínak neveznek. (Nemzetközi írásmóddal persze bhaji, de magyarul ez helytelen, hiszen nincs benne "j" és hosszú "í" van a végén.) Itt már nem is igazából rántott zöldségről van szó, hanem a felcsíkozott hagymát egyszerűen beleforgatjuk a tésztába, aztán forró olajba szaggatva kisütjük. A tészta relatív mennyiségétől és víztartalmától függően változó lehet a végeredmény állaga - minden megoldás finom. A kisült bhadzsí eredetileg önálló sós snack (többnyire valami csatnival, fűszeres szósszal kísérve), de nemzetközi adaptációban főzelékfeltétnek vagy rizs, esetleg egyéb köret mellé húspótlónak is remekül beválik.
Bővebben »

Gyümölcsleves

2011-07-14T09:50:00.034+02:00

Nyári klasszikus a gyümölcsleves, aminek számomra elengedhetetlen kelléke a meggy. A gyümölcsleves sokfelé "rendes" levesnek minősül, vagyis az étkezés elején fogyasztják, és gyakran melegen. Én elsősorban hidegen szeretem, és csakis desszertként, étkezés után, vagy étkezéstől függetlenül. Megsúgom azt is, hogy elsősorban a levét szeretem, a főtt gyümölcsöt kevésbé - de hát sajnos akkor lesz jó a leve, ha jó sok gyümölcs fő bele.
Bővebben »

Kerti tésztasaláta

2011-07-11T12:56:00.037+02:00

E. mondja néha, hogy a salátáimat is fel kéne írni a blogra - én meg nemigen szoktam megcsinálni, mert azok a bizonyos saláták általában csak annyiból állnak, hogy összedobok, ami zöldséget éppen találok, meg valami végtelenül egyszerű öntetet. Viszont tulajdonképpen tényleg az a blog elve, hogy mindent, a nagyon egyszerűt is rátegyem. Középútnak itt van egy hidegen fogyasztandó tésztasaláta, ami abban különbözik a szokásos végtelenül egyszerűektől, hogy eleve egytálételnek csináltam - kánikula idején, amikor kifejezetten vágytunk a nyersre és a hidegre. Direkt ehhez főztem meg egy csomag tésztát - de kisebb mennyiséget persze maradék tésztából is remekül lehetne csinálni.
Bővebben »

Salátafőzelék

2011-07-08T08:53:00.001+02:00

Rengeteg fejes saláta van a kertemben, és ahelyett, hogy illedelmesen befejesedne, magzik fel ebben a meleg időben. Némelyiknek lett kis fejecskéje is, akkor kellett volna leszedni - de most már azok is magzanak. Esszük nyersen is folyamatosan (bár így főleg a jégsalátát fogyasztjuk, amiből szintén sok van, és szintén kezd felmagzani), de nem győztük - hát gondoltam, kipróbálom a salátafőzeléket. Korábban még nem főztem ilyet, de még csak nem is kóstoltam. Salátaleveshez volt szerencsém Erdélyben (és nem különösebben ízlett) - tettem egy próbát a főzelékkel.
Ez egyben megint jó példa arra a gondolatra, amit a múltkor a retek kapcsán fejtegettem: hogy bizonyos terményeket csak egyféleképpen szokás fogyasztani. Falun nyilván sokan ismerik még a salátafőzeléket, de meg vagyok győződve róla, hogy az én városi köreimben nem sokan kóstolták valaha. Ugyanakkor mindjárt azt is hozzáteszem, hogy - legalábbis az én salátámból az én főzelékem - nem is lett valami remek: kicsit rostos, kicsit nyálkás, szóval arra éppen jó, hogy ne menjen kárba a rengeteg saláta, de kedvenc nem lesz a jövőben sem.
Bővebben »

Álú dam: krumpli fűszergőzben

2011-07-05T09:07:00.087+02:00

Azon kevés receptek egyike ez, amiket időről időre pontosan (na jó, majdnem pontosan - most is variáltam rajta egy kicsit) megismétlek, újra elkészítek. Örök favorit, amit minden parázskrumpli-szezonban legalább egyszer kell csinálni, de többször is lehet, és le is lehet fagyasztani belőle ínségesebb időkre. Jó hozzá a nagyobb szemű újkrumpli is (most olyan jó szilványi krumplijaim voltak), legjobb a diónyinál nem nagyobb, de végső esetben ókrumpliból is készíthető.
Az indiai konyha kifinomult, előkelő városi rétegében, a muszlim dominancia korában fejlesztették tökélyre a dam - perzsául "gőz" - főzési technikát, aminek az a lényege, hogy az ételek lezárt edényben, saját fűszeres gőzükben párolódnak készre lassú, egyenletes hő hatására. Az így készített ételek között az egyik legnépszerűbb a krumpli; az álú dam, vagyis gőzben főtt krumpli több különféle fűszerezéssel készíthető. Ebben a mostani receptben a krumplit karfiollal egészítettem ki - máskor csak krumpliból szoktam készíteni ezt a finomságot.
Bővebben »

Köleses paprikáskrumpli

2011-07-02T09:51:00.001+02:00

A köleses paprikáskrumpli gondolatával pár éve, a Kertészeti Egyetemen rendezett virágkiállításon találkoztam, ahol a virágok mellé persze lacikonyhák is települtek. Egyikük amolyan ősmagyar módra főzött: tábortűz közepébe állított hatalmas, lábas vashordóban (azt hiszem, dupla fala volt neki) rotyogott lassan a paprikás krumpli. Feltételezem, azért volt benne köles, hogy kerüljön bele valami olyan is, amit eleink ismerhettek - ha már a krumplit meg a paprikát csak tegnapelőtt ismertük meg. Mindenesetre a dolog finom volt, kipróbáltam itthon is, és időről időre készítek ilyet. Most pedig meg is osztom veletek.
Bővebben »

Meggylekvár, meggyszörp

2011-06-29T10:30:00.001+02:00

Befőzésben elég kevés a tapasztalatom: egész eddigi életemben talán kábé annyi lekvárt készítettem összesen, mint a minap. Jól termett a meggyfa, kénytelenek voltunk valamit csinálni a sok gyümölccsel. A lehető legegyszerűbb, hagyományosabb lekvárt szerettem volna csinálni, mindenféle bizbazfix nélkül. Annyi bizonyos, hogy az íze pompás lett - az majd kiderül idővel, hogy tartósra is sikeredett-e. A lekvár mellékterméke pedig szörp lett. A natúr meggyet nem mértem le; magozás után 8 kiló volt az, amit felhasználtunk. Ezt két fazékban főztem meg egyszerre, mert óriásüstöm nincsen. Szűk nyolc üveg (üvegenként 7.5 deci) lekvár lett ebből a mennyiségből (a nem teli üveget kezdtük el frissiben megenni), és mellé még szűk két liter szörp.
Bővebben »

Szamósza: indiai zöldséges táska

2011-06-27T09:27:00.104+02:00

A szamósza (hindíül helyesebben: szamószá, de mivel én úgy kezelem a szót, mintha már jövevényszó lenne a magyarban, a honosított alakot preferálom) az egyik legnépszerűbb indiai sós rágcsa. Lényegében olajban sült zöldséges (ritkán húsos) táskáról van szó - amolyan pirogféléről. A közelmúltban egy családi összejövetelre készítettem egy adagot - sikere volt, pedig elég rondácska lett. Az a helyzet, hogy évek óta nem vettem a fáradságot szamószát csinálni (és most is a hajamat téptem, mire elkészültem a töltögetéssel), és úgy tűnik, kijöttem a gyakorlatból.
Bővebben »

Vegyes indiai zöldség panírral

2011-06-24T09:05:00.059+02:00

A minap készített panír kétharmadát lefagyasztottam, harmadával pedig főztem egy finom vegyes zöldségkarit. Írtam már korábban, hogy ez a friss indiai sajt elég tűrhetően helyettesíthető tofuval, illetve a kereskedelemben kapható "grillezni való sajt"-ok egy része voltaképpen panír, vagy legalábbis pontosan úgy viselkedik. Mivel friss panírt készíteni pepecses, és a tej is drága, ezért gyakran helyettesítéshez folyamodom - ha viszont már megcsináltam az igazit, megadtam a módját annak is, amibe beletettem.
Bővebben »

Panír: indiai friss sajt

2011-06-21T09:09:00.000+02:00

A panír házilag készített friss, édes sajt. Magában, nyersen meglehetősen ízetlen; nem sokkal jobb, mint az állagban és tuljadonságaiban is hasonló tofu. Izgalmassá az teszi, hogy hevítésre nem olvad meg, így nyugodtan főzhető és süthető. Amúgy Magyarországon panírt készen venni tudtommal még nem lehet. Az elmúlt pár évben divatba jövő "grillezni való sajt" terméktípus néhány képviselője érdekes módon nem úgy készült, hogy a sajthulladékot műanyaggal hőállóvá tették és téglába sajtolták, hanem erősen hasonlít egy keményre préselt panírhoz - ha jól emlékszem, a Cosinus Gamma Kft. (akit nem érdekből reklámozok) sajtja volt ilyen, de csak a natúr, nem az ízesített verziók. Viszont a teljesen valódi panír egyszerűen elkészíthető otthon - csak jó sok tej kell hozzá.

Bővebben »

Brie-s zöldfűszeres melegszendvics

2011-06-18T09:01:00.019+02:00

Néhány komplikáltabb kaja után ismét itt van egy végtelenül egyszerű gyorsétel - könnyű ebéd vagy vacsora, amit nagyon hamar el lehet készíteni. A sült vagy grillezett brie egészen új, pompás aromákat bontakoztat ki, amikhez kiválóan passzol a rozmaring és a zsálya erdőíze. Egy kis nyers salátával, valamint gyári majonézzel kiegészítve lett meg a komplett ebéd.
Bővebben »

Fokhagymabördő-pesto

2011-06-16T09:22:00.036+02:00

Ez a pár napja kezdett fokhagymabördős széria utolsó darabja (a pirított tészta és a langalló után). Mint mostanában többször említettem, általában előre beütemezem a blogos recepteket, hogy ne fogyjak ki megjelenítenivalóból, ha épp nem érek rá fotózni és írni (vagy uram bocsá' főzni sem). Most is jópár recept előre meg van írva - ezeket a bördőseket azonban, mivel erősen szezonális termékről van szó, csupán pár nappal az elkészítésük után közzéteszem. Egyszóval itt van a fokhagymabördő klasszikus elkészítési módja: pesto.
Bővebben »

Csokitorta vaníliakrémmel

2011-06-14T09:07:00.001+02:00

Említettem már itt a blogon - talán többször is -, hogy sütésben nem vagyok valami nagy ász. Mostanában viszont feltámadt bennem a kedv, hogy tortát készítsek - és végül az alkalom is eljött rá, E névnapjának formájában. Így hát nekiálltam tortát sütni. A tészta receptjével nagyjából azt követtem, amit valamikor a közelmúltban találtam a neten, és már akkor megtetszett. A krémet pedig saját fantáziámra bíztam. A célom az volt, hogy az intenzíven csokoládés tésztát egy intenzíven vaníliás, dús izével kenjem meg.
Bővebben »

Juhtúrós langalló

2011-06-12T09:13:00.037+02:00

Langalló, avagy kenyérlángos, "magyar pizza" - és talán a jó marketingnek köszönhetően egyre többen töki pompos néven ismerik. Ez is tervezetlen ebéd volt. Főzni nem készültem, hideget akartam ebédre, de későn álltam neki a kenyérsütésnek, későre lett volna kész. Így hát kivettem a kenyértészta felét, és amíg a kiscipónak meghagyott másik fele befejezte a kelést, emezt gyorsan megsütöttem langallónak. Került rá a múltkori fokhagymabördőből is.
Bővebben »

Sajtos egérke

2011-06-10T09:25:00.003+02:00

Itt egy villámgyors, egyszerű és (ha gagyisajtot teszünk bele, és a sütőolajat másra is használjuk) meglehetősen olcsó feltét. Én zsenge újtökből készült klasszikus kapros tökfőzelék mellé készítettem május második felében - de akár kenyér mellé, némi salátával is jó lehet, vagy kiváló feltét bármilyen hagyományos főzelékhez. Hogy miért hívják ezt az ételfajtát egérkének, arról már többféle magyarázatot is hallottam: az egyik szerint azért, mert gyakran hosszú, vékony farkincájuk lesz a puffancsoknak, a másik szerint meg azért, mert úgy szaladgálnak körbe-körbe a serpenyőben, mint a kisegér. Egyébként az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy az én családomban gyerekkoromban piláf volt a neve ennek a műfajnak - de hogy miért, azt elképzelni sem tudom, hiszen a piláf baromira nem ezt jelenti.
Bővebben »

Zöldséges tészta fokhagymabördővel

2011-06-08T09:33:00.069+02:00

Kínai ihletésű pirított tésztát meglehetősen gyakran készítek. A lényege: mindenféle zöldség vegyesen, szójaszósz, tészta - gyors, ízletes egytálétel. A zöldségek közül a különlegesség ezúttal a fokhagymabördő volt. Bördő... tetszik ez a szó. Vajon hányan ismerik? Én csak kábé egy éve tanultam. Akinek ismeretlen: a bördő a hagyma és a fokhagyma virágszárának a neve. A zöldhagymában ronda, nyálkás állagú bördők jelennek néha meg, ha pedig hagymafejet nevelünk, a bördőket kitördeljük a kertben, hogy a fej hízzon, ne pedig a virágzásra pazarolja az energiát a növény. A fokhagymával ugyanez a helyzet: a kertész kitördeli a bördőt, hogy nagyobbra nőjön a fej. Aztán általában kidobja - pedig finom, ehető része ez a növénynek. Úgy tűnik a netről, hogy egyes nyugati országokban afféle divatzöldség is lett a fokhagymabördő az elmúlt években: erősen szezonális különlegesség, amit kistermelői piacokon árulnak. A legtöbbször pestót csinálnak belőle, de egyéb célokra is fel lehet használni. Hát én most a bördőim egy részéből pirított tésztát csináltam.
Bővebben »

Interblogitás

2011-06-06T20:43:00.000+02:00

Általában nem vagyok valami szociális alkat: megvan a szűk, bensőséges baráti köröm, és viszonylag keveset haverkodom tágabb körbe tartozó, kevésbé közeli ismerősökkel. Így van ez a neten is: nemigen kommentelem mások blogjait, szinte soha nem chatelek, és még a facebookon sem vagyok rajta, a twitterről nem is beszélve. Most viszont annyira kedves kommenteket kaptam a számomra IRL teljesen ismeretlen Eszkimótól, hogy nem tudtam nem megnézegetni az ő blogját is. Itt jó, házias (bár jómagamnak kicsit túl húsközpontú) székely és egyéb receptek mellett az a meglepetés várt, hogy a hozzám fűzött kommenteknél is kedvesebben ír rólam, és tetszéssel idézi némi kósza gondolataimat. Ez pedig annyira melengeti a májamat, hogy kedvem támadt reagálni az ő "Ki hogyan szeret főzni" játékára, amit ezek a gondolatok ihlettek. A válaszaim egyrészt megmutatják, hogy néha vizet prédikálok és bort iszom; másrészt lehetőséget adnak további kósza gondolatokra. És egyben én is javasolom: indítsunk egy ilyen láncjátékot. Ha Te - kedves ismeretlen vagy ismerős olvasó - szintén írsz gasztroblogot, akkor vedd át az alábbi kérdéseket a magad oldalára, add meg vagy fejtsd ki a válaszaidat, linkelj erre az oldalra a cikkedben, és hagyj itt egy kommentet, ami viszont a te cikkedre mutat.
Bővebben »

Rucolapesto

2011-06-06T09:25:00.002+02:00

Valamikor a nem túl távoli múltban futottam bele valahol a neten (nem közlök linket, mert nem emlékszem, hogy hol volt ez) a rucolából készült pesto gondolatába. Mivel nagyon szeretem a pestót is és a rucolát is, úgy gondoltam, ezt mindenképpen ki kéne próbálni - és most (ez a recept voltaképpen május közepe táján készült) rucola is bőségesen termett a kertben, méghozzá kétféle is: a rendes "vad" fajta, ami ekkorra kezdett nagyon beindulni, valamint egy egyszerűbb levelű "nemes" fajta, amit magról vetettem, és fiatal korában kiváló, zsenge íze volt, mostanra viszont már nagyon virágozni kezdett, és a levelei szárazabbak és csípősebbek lettek. Eredetileg diót gondoltam tenni ebbe a pestóba, de az sajna nem volt otthon, venni nem akartam, ezért maradt a sima pörkölt-sós földimogyoró.
Bővebben »

Indiai krumplifőzelék zöldborsóval

2011-06-02T09:24:00.001+02:00

Itt van egy újabb példája az egyszerű indiai konyhának. Akár zöldborsó nélkül is el lehetne készíteni, és akkor tulajdonképpen a magyar paprikás krumpli némileg megbolondított, fűszeresebb rokonát kapnánk - ezért aztán ez az étel is alkalmas arra, hogy az indiai konyhától idegenkedőkkel megszerettessük ezt az ízvilágot. Amúgy pedig kellemes, testet-lelket tápláló vacsora, ami előkészítéssel együtt tokkal-vonóval legfeljebb 40 perc alatt megfőzhető, és ezalatt nem is kell végig mellette állni.
Bővebben »

Roston sült pisztráng zöldfűszerekkel

2011-05-29T09:23:00.001+02:00

Ezúttal a pisztráng volt akciós. Emellett fel volt halmozva a tűzrakóhelyen egy csomó nyesedék meg egyéb, amit el kellett égetni, és a következő napokra esőt mondtak - ezek a tényezők együtt arra késztettek, hogy süssem meg az év első kerti vacsoráját. A nyesedéket persze ki kellett egészíteni némi rendes fával, hogy legyen parázs is. A halat minden különösebb flanc nélkül készítettem elő, a nyárelőt ünneplő mindenféle vegyes zöldfűszert pakolva a hasába. A roston sült pisztráng mellé fóliában sütött fűszeres zöldségköretet készítettem.
Bővebben »

Magvas pirított krumpli legelősalátával

2011-05-25T09:20:00.004+02:00

Megint egy variáció pirított krumplira. Itt láthatóak a tavalyiak: rozmaringos / lepkeszegleveles - itt pedig az idei, közelmúltbeli: petrezselymes. Ezúttal az ízről és az izgalmasságról teljes egészében a különféle pirított magvak egyvelege gondoskodik. Magvak - itt álljunk is meg egy szóra. Amikor magvakról beszélek, akkor magvakra gondolok: szezám, napraforgó, len és társaik - nem pedig a diófélékre - dió, mogyoró, mandula és társaik. Fel nem foghatom, miért szokás az angol "nuts" szót magyarra magvaknak fordítani, és gyűjtőnéven magnak nevezni a dióféléket. Nem az a bajom vele, hogy nem magvak, hiszen persze, hogy azok; és nem is az, hogy a diófélék helyesebb, mert botanikailag a legtöbbnek köze sincs a dióhoz. De szerintem a "mag" központi jelentésbokrába egyszerűen nem tartoznak bele a jobb híján dióféléknek vagy akár dióknak nevezhető javak, emellett a konyhán használt növényi terményeinknek igen nagy része technikailag mag, tehát miért pont a diókat illetnénk ezzel az elnevezéssel? Miért nem a gabonákat, vagy a borsót vagy a kókuszt? Na mindegy. Jöjjön a recept.
Bővebben »

Retek egyszerű indiai módra

2011-05-21T07:58:00.002+02:00

Ezzel a nagyon egyszerű, nagyon gyors és olcsó étellel mindjárt két "filozófiai" tételt is lehet illusztrálni. Az egyik tétel az, hogy Magyarországon valamiért nagyon elterjedt a konyhológiai konzervativizmus, és sokan követik azt az elvet, hogy egy adott dolgot (legalábbis egy adott zöldséget, mert valami oknál fogva a húsokra ez kevésbé jellemző) egy adott módon lehet elkészíteni - esetleg két-három adott módon, és a krumplit talán akár négyféleképpen is. Tehát ha spenót kerül az asztalra, akkor az "spenótnak" van megfőzve - igazából még külön neve sincs a belőle készült ételnek, mert úgyis csak azt lehet belőle készíteni. Ha meg retek kerül az asztalra, akkor azt nyersen esszük a zsíros kenyér vagy körözött vagy akármi mellé. A főtt retek gondolata egyesekből látható megbotránkozást vált ki. Pedig... itt mondok egy példát, amin ki lehet próbálni.
A másik filozófiai tételem mára az, hogy az indiai konyha a közvélekedés szerint bonyolult, és rengeteg fűszert használ. Ami gyakran igaz is (bár súlyos tévedés, hogy minden ételbe legalább száz vagy akár húsz különféle fűszer kell - szerintem száz különböző fűszert legfeljebb múzeumban lehet egymás mellett találni). De nem feltétlenül igaz: a hétköznapi, házias indiai ételek általában legfeljebb négy-öt alapfűszer különféle variációival készülnek. Erre is példa a mai retekfőzelék.
Bővebben »

Mangós túrókrém

2011-05-15T08:58:00.003+02:00

Lehet kapni az ázsiai kajákat forgalmazó boltokban konzerv mangópürét. Idehaza, ahol tisztességes mangót nem kapni, ez a legjobb megoldás, ha valakit már megrontott Dél-Ázsia, és valódi mangóízt szeretne érezni. Mert amit a hipermarketben mangóként árulnak, azt éretlenül és kőkeményen szüretelik valahol Afrikában vagy Dél-Amerikában, és az íze legfeljebb a savanyított fenyőgyantáéval vetekedhet, nem az érett mangóéval. Úgyhogy időnként beruházok egy doboz mangópürébe. Egy részét pár nap alatt elnyeljük mangólasszí formájában, egy részét pedig jégkockatartóba töltve lefagyasztom, hogy maradjon ínségesebb napokra is. És most egy részéből túrókrém lett. Mangó helyett működne a dolog bármilyen más gyümölccsel is - frissen vagy lekvár formájában.
Bővebben »

Pirított rizs karfiolos karfiollal

2011-05-10T09:20:00.050+02:00

Pirított rizs: kínai konyha Móricka-módra. Nem baj: finom dolog. És mi a szösz az, hogy karfiolos karfiollal? Hát kérem szépen - ezzel arra próbáltam célozni, hogy a karfiolnak minden része ehető, mégis gyakran eldobunk belőle egy csomót. Sokszor én is - de ebben az ételben benne van a karfiol rózsáin kívül a torzsája, a levélszárai és a levélzöldje is. Ezen kívül tojással van gazdagítva, és így már komoly egytálétel lesz belőle - de persze aki akarja, köretnek is eheti valami luxusebédhez.
Bővebben »

Szarszón dá szág - mustárzöldje pandzsábi módra

2011-05-06T09:23:00.072+02:00

A pandzsábi (észak-indiai) parasztkonyha egyik nagy klasszikusa - különösen a téli időszakban - a szarszón dá szág, vagyis a mustárlevélből készült zöldfőzelék. Én kora tavasszal a konyhakerti ágyásaim egy részét - azokat, amikbe csak későbbi termény, például paradicsom kerül majd - bevetem mustárral. Egy részét aztán megesszük zöldségnek, egy részét pedig egyszerűen bekapálom a földbe zöldtrágyának. Addig is, amíg így vagy úgy véget ér, akadályozza az egyéb növények - vagyis gyomok - kelését, és a gyökereivel lazán tartja a földet. Idén április közepén arattam először a mustárlevélből (amit március elején vetettem). Ez volt idén az első saját termésű ebédünk. A recept is akkori, még ha csak most jelenik is meg. Az elkészítés módjául végtelenül egyszerű, "vidékies" verziót választottam. Ideális esetben a szarszón dá szághoz makká dí rótí, vagyis egy némileg tortillához hasonló kukoricalepény társul, ezzel azonban most nem bajlódtam: sima kenyérrel ettük.
Bővebben »

Petrezselymes krumpli, ahogy én készítem

2011-05-02T09:43:00.038+02:00

Az egyik legegyszerűbb, olcsó és finom klasszikus - a pirított krumpli - legklasszikusabb válfaja. Kevésbé klasszikus korábbi recepteket itt láthatsz: rozmaringos / lepkeszegleveles. A petrezselymes krumpli sokaknál úgy néz ki, hogy a krumplit megfőzik, aztán szórnak rá mutatóba egy kis petrezselymet. A végeredménynek pedig se íze, se bűze. Köretnek talán megteszi, de főételnek a magamfajta valami jobbat kíván - és körítésnek sem árt, ha zamatosabb. Az én verziómban hagyma, fokhagyma is van, és kétszer is meg van pirítva a főzés során.
Bővebben »

Pikáns zöldborsós rizottó mandulával

2011-04-29T09:20:00.061+02:00

A rizottóban jó, ha van valami luxusjellegű, izgalmas dolog, ami feldobja az egészet. De történetesen nem volt otthon semmi erre való dolog, csak egy darabka minőségi sajt - pecorino romano - állt már egy ideje, amit rizottóhoz akartam elhasználni. Így született meg ez a kreálmány, ami különleges hozzávalók nélkül áll össze, ám kombinálva mégis luxusjellege és különleges zamata van. Megsúgom, hogy a pikantériában egy kis Becherovka is segített. Mi egytálételnek ettük, de akinek ez kevés, gazdag köretként is fogyaszthatja.

Bővebben »

Túrós spenót

2011-04-26T08:42:00.045+02:00

A minap nem bírtam ellenállni a piacon a friss spenótnak. A klasszikus magyar spenótfőzelék és az indiai pálak panír fúzióját készítettem el belőle: fokhagymás ízű, tejfölös habarással vastagított (de zsemle és egyéb bizarrságok nélkül készült) kaját, amit egyszerű túróval egészítettem ki. Majdnem mindet befaltuk ebédre; a kevéske maradékból pizzafeltét lett.
Bővebben »

Grillezett cukkini sajtos polentával és bruschettával

2011-04-22T09:19:00.000+02:00

Odébb van még a nyár, és most - pontosabban amikor ezt főztem, nem amikor megjelent - van itt az az idő, amikor pokoli drága minden zöldség. Látván, hogy a fejeskáposzta ugyanannyiba kerül, mint a gusztusos cukkini, besokaltam: ha már minden egy vagyonba kerül, akkor eszünk egy kis nyári zöldséget. Így lett egyik nap grillezett cukkini az ebéd.
Bővebben »

Kenyeres kelbimbó csőben sütve

2011-04-18T09:01:00.001+02:00

A közelmúltban, amikor egy kicsit visszaolvasgattam a blogon, észrevettem, hogy sokszor szerepel a bevezetőben olyasmi, hogy "ezt az ételt a körülmények szülték". Nem voltam tudatában, milyen sokszor leírtam már ezt - most írhatnám újra. De hát nincs is ebben semmi meglepő, hiszen - legalábbis az én "filozófiám" szerint - a főzés nagy része erről szól. Persze az is jó dolog, hogy elhatározunk valami konkrétat, megvesszük a hozzávalókat egytől egyig, aztán megcsináljuk pontosan ugyanazt - de legalább ilyen jó, és szerintem gyakrabban előforduló dolog az, hogy bepillantunk a kamrába, hűtőbe: "mi a fenét tudnánk csinálni vacsorára?" Ennek a konkrét miafenének a központi alapanyaga a szikkadt kenyér volt, amit nagyon ideje volt elhasználni. Kiegészítettem sajtszósszal és mirelit kelbimbóval. Pompás vacsora lett.
Bővebben »

Paradicsomos-tejszínes tofu

2011-04-13T09:51:00.001+02:00

Rögtönzött vacsora egy olyan estéről, amikor nemigen volt itthon más alapanyag, mint tofu. Viszonylag ritkán készítek olyan vegetáriánus kaját, ami valami húsétel utánzatának tűnik - ez azok közé tartozik, és biztos vagyok benne, hogy tofu helyett valamilyen húsból elkészítve is ízlene azoknak, akik "olyan hajlamúak". A tofunak főfogásként amúgy én sem vagyok nagy rajongója, inkább kisebb mennyiségeket szeretek valami zöldséges ételbe beletenni - de azért ez sem lett rossz étel.
Bővebben »

Andé kí bhurdzsí: indiai rántotta

2011-04-09T09:20:00.001+02:00

A múltkori parasztrántotta után itt egy újabb zöldséges rántotta - ezúttal indiai módra elkészítve. Laktató, gyors vacsora vagy ebéd, amit valószínűleg az is megkedvel, aki (még) nem az indiai konyha rajongója. Ráadásul az is el tudja készíteni, aki nincs otthon az indiai főzésben - csak kell venni hozzá egy kis gyári garam maszálát
Bővebben »

Medvehagymás tejfölöstúró sárgarépával

2011-04-06T08:42:00.002+02:00

A közelmúltban sikerült egy időre előre dolgoznom itt a blogon: több hétre előre be vannak ütemezve a megjelenendő receptek, hogy ha valamikor sok a munkám, és nem érek rá ezzel foglalkozni, ne legyen fennakadás. A medvehagymás tejfölöstúrót viszont hetek múlva már nemigen lehet majd elkészíteni, hiszen a medvehagyma szezonja rövid - úgyhogy előbb jelenik meg, mint több, valójában korábban megfőzött étel. Friss, könnyed, tavaszi vacsora gyönyörű zamatokkal, és pillanatok alatt elkészül. A sárgarépát leginkább a színe kedvéért választottam kiegészítőnek (így most egyébként az összetevők az indiai zászlót adják ki - de ráfoghatjuk azt is, hogy magyar, csak kicsit eltolódott a színe), de az ízének is jót tett.
Bővebben »

Khicsrí, vagyis indiai kása

2011-04-03T09:22:00.001+02:00

Emlegettem már itt a blogon, hogy a kásákat méltatlanul szokás lenézni és mellőzni. A khicsrí klasszikus indiai vidéki kásaverzió, ami készülhet egészen egyszerűre is (és ilyenkor betegeknek való, lábadozást segítő ételnek tartják), vagy fűszeresre és zöldségekkel izgalmasítottra. Amit itt leírok, az egy nem túl izgalmas zöldségekkel feldobott, középszerű khicsrí-változat: laktató és tápláló, meglehetősen ízletes, olcsó, de nem kulináris versenyeket nyerő kajatípus.
Bővebben »

Tökéletlen falafel

2011-03-31T09:04:00.003+02:00

Az ötlet jó volt, de a falafel valahogy nem igazán jött össze. Utoljára valamikor nagyon régen, legalább 10 éve volt, hogy ilyesmivel próbálkoztam - és emlékeim szerint akkor jól sikerült. Most viszont sütés közben rapityára hullott szét a falafelem: talán túl vizesre készítettem a masszáját. Mindenesetre a széthullott cuccot kihalászgattam az olajból, valamelyest leitattam papírtörlőn, aztán később megettük kenyérrel és zöldségekkel amolyan pástétomszerűségnek; a megmaradt masszát pedig liszttel tömörítettem - így szépen egyben maradtak a golyócskák, viszont nem igazán falafel-jellegűek lettek. Kommentbe szívesen látnám a tanácsokat, hogy hogyan kell jó falafelt csinálni.
Bővebben »

Hummusz, azaz csicseriborsó-krém

2011-03-26T09:13:00.003+01:00

A Közel-Kelet klasszikus kenőkéje (hű, micsoda alliteráció!) a hummusz (esetleg humusz, homosz - nem beszélek azokon a nyelveken, amelyeken a szó használatos, úgyhogy nem tudom a pontos eredeti alakot). Pár éve egyre több boltban árulnak kész hummuszt kis dobozkában - aranyárban, és ráadásul többnyire pocsék kivitelben: olyan az íze, mint a vizes lisztnek. A házilag készült valódi hummusz - csupa tartalmas és ízletes hozzávalóval - remek kenőke, vízzel vagy joghurttal felhigítva pedig salátaöntet, tésztaszósz, esetleg nyerszöldság-ropogtatnivalókhoz vagy csipszhez és ilyesmihez adható dip. És ha történetesen van otthon főtt csicseriborsó - mint nekem volt, a múltkori cshólé után -, akkor nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető.
Bővebben »

Cshólé - csicseriborsó pandzsábi módra

2011-03-22T09:53:00.000+01:00

A csicseriborsót mifelénk csak az elmúlt pár évben kezdi újra felfedezni a "reform" konyha, pedig régen
fontos élelmiszer volt nálunk is. Aztán takarmánnyá degradálódott. A cshólé az egyik legnépszerűbb "standard" indiai kaja, amely valószínűleg a termékeny észak-indiai Pandzsábból ered. Kell bele néhány egzotikus fűszer, hogy hiteles legyen - de meg lehet próbálkozni helyettesítésekkel is. Történetesen a cshólé savanykás-édeskés alapjellegét az ámcsúr, az éretlen mangóból szárítás után őrölt por szokta megadni, és én menet közben jöttem rá, hogy ebből elfogyott a készletem. Volt viszont itthon anárdáná, vagyis a vadgránátalma szárított magocskái, szintén őrölve - ez némileg hasonló ízvilágot ad. Eldöntöttem, hogy ezt használom; majd - mit tesz Isten? - egy gyors netes körülnézés során kedvenc indiai kajablogomon pont egy olyan cshólé-receptet találtam, amelyik gránátalmamagot használ mangópor helyett. Erre alapoztam tehát az én improvizációmat - munkásabb, mint ahogy máskor főzni szoktam a cshólét, de megérte.
Bővebben »

Egyszerű parasztrántotta

2011-03-18T09:26:00.034+01:00

Parasztrántottának szoktam nevezni ezt a műfajt. A klasszikus parasztreggelire emlékeztet, csak persze vega kivitelben (már amennyire a tojást vegának lehet nevezni - a lényeg az, hogy kolbász, szalonna és ilyesmik nélkül). Főleg nyáron készítem, és olyankor kerül bele zöldpaprika, esetleg más zöldség is. Most tél volt, nem volt otthon semmi különös, viszont kellett egy gyors, meleg ebéd, és volt pár félretett főtt krumpli a töltött krumpli készítéséből. Úgyhogy rittyentettem egy parasztrántottát.
Bővebben »

Töltött krumpli

2011-03-13T09:14:00.000+01:00

Megint egy egyszerű, olcsó, kicsit pepecselős, de azért nem túl munkaigényes télvégi vacsora, ami laktat, és testet-lelket melenget. Töltött krumpli. Mivel töltött krumpli? Krumplival töltött krumpli. Na jó - azért nem csak. Került bele mindenféle finomság is. Savanyúság jó lett volna mellé, de pont nem volt otthon - úgyhogy egy kis gyári majonézzel és joghurttal kiegészítve ettük, hogy jobban csússzon.
Bővebben »

Mozzarellás rucolasaláta pirított magvakkal

2011-03-08T09:36:00.001+01:00

Ezt a salátát az akciók szülték. Meg az egyéb körülmények: nagy hajtásban voltam, ezerrel dolgozva, és szerettem volna egyrészt vitaminnal töltekezni, másrészt valami gyorsan elkészíthető, de finom dolgot enni. Történetesen a boltban épp volt lejáró szavatosságú, féláron kapható bivalymozzarella - így is húzós volt az ára, de olykor azért belefér az ilyen. Szintén akciósan adták a rucolát (aminek egyébként a neve magyarul borsmustár, viszont semmilyen releváns nyelven nem ruccola vagy rukkola) - ők lettek tehát a főszereplők, kiegészítve azzal, amit találtam otthon.
Bővebben »

Gombás rizottó aszalt paradicsommal

2011-03-05T09:00:00.007+01:00

Ez bizony igazán pompás ízorgia. Olcsónak nem olcsó - főleg azért, mert ezúttal félig-meddig civilizált parmezánt használtam hozzá, és a barna bébigombának is megvan az ára. Viszont ez a gazdag, zamatos kombináció laktató és szívet melengető. Mi egyfogásos vacsorának ettük. Ki lehetett volna egészíteni még valami kellemes, nem túl erős ízű salátával, a húsevők pedig persze ehetik kifinomult köretként valami egyszerű, száraz sülthöz.
Bővebben »

Székelykáposzta-szerűség vega módra

2011-02-25T09:32:00.057+01:00

Talán inkább csak szerűség, mint székelykáposzta. Lehet, hogy jobb lenne káposztás ételnek nevezni, csak az olyan laposan hangzik. Édes káposztából szoktam csinálni, ami szintén nem székelykáposzta-vonás. Amellett a mostani verzióban szójagranulátum van; máskor készítettem már ilyet kockára vágott, hagymával-paprikával megpirított tofuval is. Az utóbbi jobban hasonlít székelykáposztára. A lényeg: olcsó, finom és laktató étel, hagyományos, magyaros ízvilággal.
Bővebben »

Téli pizza

2011-02-20T09:32:00.087+01:00

Eddig egyszer jelent meg pizzarecept itt a Konyhológián; gondoltam, most felrakom a legutóbbi pizzámat. Rendszer nem lesz a dologból, legfeljebb ha valami rendkívülit alkotok ezután, hiszen voltaképpen nem sok kunszt van benne. Kell valami kellemes tészta - ilyen vagy amolyan, aztán az ember ráken valami szószt, amihez kedve van, megszórja valamivel, amit talál otthon, és meghinti reszelt sajttal. Ebbe a mostaniba amolyan télies hozzávalók kerültek - hiszen tél van.
Bővebben »

Századik...

2011-02-17T20:20:00.000+01:00

Nahát, ezt is megértük! Ez a századik cikk a Konyhológián. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, még fogalmam sem volt róla, hogy meddig lesz kedvem csinálni, lesz-e egyáltalán valami belőle. Nem lett a blogok sztárja, az biztos. De azért nagyon rossz sem lett, azt hiszem. És nem halálozott el korán, hanem kitartóan működik: sikerült rendszeresen új és új recepteket írnom, többnyire elég gazdagon illusztrálva, és olvasóim sem csak a közvetlen ismerősök közül kerülnek ki. Mindenesetre ha te sem először olvasod ezeket a lapokat - akár ismersz személyesen, akár nem -, megköszönném, ha ajánlanád is másoknak a Konyhológiát. Ehhez a cikkek alatt lévő megosztó gombokat is használhatod. Én pedig azon leszek, hogy továbbra is izgalmas dolgokat írjak rá.

Juhtúrós puliszka

2011-02-15T09:12:00.075+01:00

Megint valami olyan egyszerű, hogy már-már vétek receptet írni hozzá. Viszont időnként döbbenettel tapasztalom, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a puliszkát - és már csak ezért is talán érdemes kedvet csinálni hozzá. (Ja, és aki divatozni akar, nevezze polentának.) Gyors, egyszerű, laktató és olcsó étel - bár a legutóbbihoz hozzá kell tenni, hogy úgy, ahogy én szeretem, vagyis juhtúróval, máris nem annyira olcsó. Sokan szeretik a puliszkát úgy enni, hogy édes tejet kanalaznak hozzá, esetleg lekvárral eszik - nekem a juhtúrós, sült hagymás kivitel jön be. (Mások a sült hagyma helyett esetleg szalonnapörcöt esznek hozzá, ami persze nem tilos, ám a "zsidótöpörtyű" - vagyis a sült hagyma - nem a szalonnapörc hitvány pótléka a szerencsétlen vegák számára, akik nem tudják, mi a jó, hanem önmagában is nagyon finom dolog.)
Bővebben »

Hajdinás rakott zöldbab

2011-02-10T09:25:00.072+01:00

A véletlenek hozzák az új ötleteket. A zöldbabnak úgy általában nem vagyok nagy barátja - nem tudom, miért, mert igazából finom dolog; talán gyerekkorom szálkás zöldbabokról való rossz emlékei nyomasztják a tudatalattimat... A változatosságot viszont szeretem, és a közelmúltban megtetszett az akciós mirelit zöldbab. Ilyenkor télen a friss zöldség aranyáron van, még a krumpli is majdnem annyiba kerül (na jó, feleannyiba), mint a tisztított, válogatott mirelit ezmegaz. Megvettem tehát a babot. Aztán egyik nap úgy alakult, hogy ebédre elfogyott a kenyér, tésztát többször ettünk a napokban - nosza, mondom, csinálok valami rakott, összesütött dolgot, ami tartalmazza a köretet. Ott figyel a zöldbab - legyen rakott zöldbab. Mit csinál a vega, ha a hagyományos, húsos rakott ételeket akarja utánozni? Szójagranulátumot, esetleg tofut használ. Speciel egyik sem volt itthon. Nézem a spájzot - van viszont hajdina. Mi lenne hát, ha hajdina lenne benne a húspótló? Ez lett belőle.
Bővebben »

Póréhagyma-krémleves

2011-02-05T09:04:00.072+01:00

Úgy indult a dolog, hogy olcsón láttam szép - bár nem a legfrissebb - póréhagymát. A pórét nagyon szeretem nyersen, valamint szoktam belőle különféle főtt ételekbe - például kínai stílusú wokos zöldségekbe - is tenni, de azt hiszem, még soha nem főztem olyat, aminek a póréhagyma lett volna a legfőbb alapanyaga. Ideje volt kipróbálni - és érdemes is volt. Különösen tetszett az, amit már szintén rég terveztem megkóstolni: a póréhagyma egészben párolt töve. Nagyon kellemes lett: gyakorlatilag olyan az íze, mint a spárgáé.
Bővebben »

Indiai gombás zöldborsó

2011-01-31T09:09:00.024+01:00

Indiában nemigen szokás gombát enni. Bizonyos vallási irányzatokban egyenesen tilos - feltehetően eredetileg éppen azért, mert kevés az ehető gombafaj, és könnyen összetéveszthető az ártalmasakkal. Hindíül igazából még szó sincs rá. A gombát tartalmazó indiai receptekben általában khambh (angolosan gyakran khumbh, és a végéről a h-t sokszor lehagyják) névvel illetik a gombát, ami - azt hiszem - valami közép-indiai nyelven van, és annyi bizonyos, hogy az "oszlop" jelentésű szanszkrit szóból származik. Hindíül pedig vagy az ősi mushroom szót használják rá, vagy becses indiai nevén kukurmuttínak hívják, ami - ne finomkodjunk - bizony: kutyaszart jelent. Bizonyos tájakon - főleg alacsony hegyvidékeken - a népi konyhákon gyakran szerepel a gomba, és persze a modern városokban ugyanúgy megtalálható a zöldségesnél és a hipermarketben a termesztett csiperke, mint a világon másutt, de viszonylag új, különleges ételnek számít, mondjuk úgy, mint nálunk az avokádó. A közelmúltban búcsúztattuk az ELTE indiai vendégtanárát (néhány évenként váltják egymást a kiküldött tanárok), és ő említette, hogy a gombapörkölt nagyon bejött neki a magyar ételek közül, és indiai vendégeknek is többször főzött már, és nekik is ízlett. Én meg ekkor jöttem rá, hogy a magam részéről indiai módra gombát még sohasem főztem. Íme: itt az első próbálkozásom: khambh matar maszálá, vagyis fűszeres zöldborsó gombával.
Bővebben »