Szeretném másnak is megmutatni, hogy ez lehetséges, és nem is nehéz.
Kajás blogokat olvasgatva gyakran felmerül bennem két kérdés. (Meg gyakran még néhány...)
Először is: ki a fenének van ideje blogolni, ráadásul gyönyörű fotók tucatjaival illusztrálva? No, nekem nincs sok. Majd meglátjuk, mi lesz ennek a blognak a sorsa - rászánok-e annyi időt, amennyi kell ahhoz, hogy ne süllyedjen el. Abban máris szinte biztos vagyok, hogy fotókból nem lesz túl sok rajta, és azok sem mindig lesznek tökéletesek. Nem tudom, hogy a menő foodbloggerek hogy vannak vele, de mi főzés közben főzni, főzés után pedig enni szeretünk.
Másodszor: ki a fenének van pénze megfőzni ezeket a kreálmányokat? Mert nekem az sincs sok. Mindig fura érzés fog el, ha egy blogger magát "koldusszegénynek" nevezi, aztán a hozzávalók alatt olyanokat ír, hogy "jó minőségű extraszűz olivaolaj"... persze, finom az, de a magam részéről a "rossz minőségű" (más szóval a legolcsóbb) extraszűz olivaolajat is drágállom, és - ha plebejus dolog, ha nem - bizony csínján bánok vele. Akkor is fura érzés fog el, ha büszkén "takarékosnak" mondja magát a szerző, majd azzal kezdi a főzést, hogy a hozzávalók negyedét (mondjuk a kenyér héját, zöldhagyma zöldjét, stb.) kidobja.
E két dolog tehát afféle alapelv lesz az én kajablogom írásában.
Lesznek még más alapelvek is, amik a természetemből, meg az étellel kapcsolatos hozzáállásomból fakadnak. Jelesül:
A főzés kreatív folyamat. Ritkán főzök receptből, és olyankor is szinte mindig variálom a receptet, néha a felismerhetetlenségig. Ez alól a fő kivételek a sütemények - de azokban nem is vagyok valami szuper. Egyszóval nem azt használom, amit kell, hanem azt, ami van otthon (meg amihez kedvem van), és többnyire nem mérek, legalábbis nem precízen. Így itt a blogon is csak hozzávetőleges mennyiségek szerepelnek, és senkitől sem várom, hogy szolgaian kövesse bármelyik receptemet. Sőt, annak örülnék a legjobban, ha variálnátok, aztán megírnátok, mi lett belőle.
A blog magamnak is szól, de rólam is. Épp a fenti esetleges főzésből fakad, hogy néha valami nagyon finom lesz. Ilyenkor régebben is néha leírtam, hogy mit és hogyan csináltam (már amennyire emlékeztem rá, amikor a géphez ültem) - most pedig ide fogom írni, és talán saját magamnak is sikerül több jól sikerült ételt megörökíteni. Néha már az is előfordult, hogy valamit pontosan ugyanúgy főztem meg másodszor is! Közben pedig nyitva áll a blog előtted, az olvasó előtt - és azt hiszem, írni fogok bele néha olyan dolgokról is, amelyek nem közvetlenül kapcsolódnak a konyhához.
Nem eszem húst. Ez azért nem teljesen igaz. Körülbelül húsz éve elhagytam a húsokat az étrendemből. Nem valami konkrét okból; sok apró oka volt, amik együttesen elegendőek voltak. Ez nem lemondás volt: ha kívánnám, akkor megenném. Egyszer majd írok erről külön oldalt; itt csak annyit akarok elmondani, hogy a tojást már legalább tíz éve visszatettem az ételeim közé, és úgy 6-7 éve a halat és a tengeriherkentyűket is. Lehet, hogy idővel folytatom az elvegátlanodás folyamatát - de egyelőre húsreceptek nem lesznek a blogon. Viszont biztos vagyok benne, hogy nagyon sok ételem kiegészíthető hússal úgy, hogy az jól essen annak, aki azt szereti.
