Analytics

2011. február 25., péntek

Székelykáposzta-szerűség vega módra

Talán inkább csak szerűség, mint székelykáposzta. Lehet, hogy jobb lenne káposztás ételnek nevezni, csak az olyan laposan hangzik. Édes káposztából szoktam csinálni, ami szintén nem székelykáposzta-vonás. Amellett a mostani verzióban szójagranulátum van; máskor készítettem már ilyet kockára vágott, hagymával-paprikával megpirított tofuval is. Az utóbbi jobban hasonlít székelykáposztára. A lényeg: olcsó, finom és laktató étel, hagyományos, magyaros ízvilággal.

2011. február 20., vasárnap

Téli pizza

Eddig egyszer jelent meg pizzarecept itt a Konyhológián; gondoltam, most felrakom a legutóbbi pizzámat. Rendszer nem lesz a dologból, legfeljebb ha valami rendkívülit alkotok ezután, hiszen voltaképpen nem sok kunszt van benne. Kell valami kellemes tészta - ilyen vagy amolyan, aztán az ember ráken valami szószt, amihez kedve van, megszórja valamivel, amit talál otthon, és meghinti reszelt sajttal. Ebbe a mostaniba amolyan télies hozzávalók kerültek - hiszen tél van.

2011. február 17., csütörtök

Századik...

Nahát, ezt is megértük! Ez a századik cikk a Konyhológián. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, még fogalmam sem volt róla, hogy meddig lesz kedvem csinálni, lesz-e egyáltalán valami belőle. Nem lett a blogok sztárja, az biztos. De azért nagyon rossz sem lett, azt hiszem. És nem halálozott el korán, hanem kitartóan működik: sikerült rendszeresen új és új recepteket írnom, többnyire elég gazdagon illusztrálva, és olvasóim sem csak a közvetlen ismerősök közül kerülnek ki. Mindenesetre ha te sem először olvasod ezeket a lapokat - akár ismersz személyesen, akár nem -, megköszönném, ha ajánlanád is másoknak a Konyhológiát. Ehhez a cikkek alatt lévő megosztó gombokat is használhatod. Én pedig azon leszek, hogy továbbra is izgalmas dolgokat írjak rá.

2011. február 15., kedd

Juhtúrós puliszka

Megint valami olyan egyszerű, hogy már-már vétek receptet írni hozzá. Viszont időnként döbbenettel tapasztalom, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a puliszkát - és már csak ezért is talán érdemes kedvet csinálni hozzá. (Ja, és aki divatozni akar, nevezze polentának.) Gyors, egyszerű, laktató és olcsó étel - bár a legutóbbihoz hozzá kell tenni, hogy úgy, ahogy én szeretem, vagyis juhtúróval, máris nem annyira olcsó. Sokan szeretik a puliszkát úgy enni, hogy édes tejet kanalaznak hozzá, esetleg lekvárral eszik - nekem a juhtúrós, sült hagymás kivitel jön be. (Mások a sült hagyma helyett esetleg szalonnapörcöt esznek hozzá, ami persze nem tilos, ám a "zsidótöpörtyű" - vagyis a sült hagyma - nem a szalonnapörc hitvány pótléka a szerencsétlen vegák számára, akik nem tudják, mi a jó, hanem önmagában is nagyon finom dolog.)

2011. február 10., csütörtök

Hajdinás rakott zöldbab

A véletlenek hozzák az új ötleteket. A zöldbabnak úgy általában nem vagyok nagy barátja - nem tudom, miért, mert igazából finom dolog; talán gyerekkorom szálkás zöldbabokról való rossz emlékei nyomasztják a tudatalattimat... A változatosságot viszont szeretem, és a közelmúltban megtetszett az akciós mirelit zöldbab. Ilyenkor télen a friss zöldség aranyáron van, még a krumpli is majdnem annyiba kerül (na jó, feleannyiba), mint a tisztított, válogatott mirelit ezmegaz. Megvettem tehát a babot. Aztán egyik nap úgy alakult, hogy ebédre elfogyott a kenyér, tésztát többször ettünk a napokban - nosza, mondom, csinálok valami rakott, összesütött dolgot, ami tartalmazza a köretet. Ott figyel a zöldbab - legyen rakott zöldbab. Mit csinál a vega, ha a hagyományos, húsos rakott ételeket akarja utánozni? Szójagranulátumot, esetleg tofut használ. Speciel egyik sem volt itthon. Nézem a spájzot - van viszont hajdina. Mi lenne hát, ha hajdina lenne benne a húspótló? Ez lett belőle.

2011. február 5., szombat

Póréhagyma-krémleves

Úgy indult a dolog, hogy olcsón láttam szép - bár nem a legfrissebb - póréhagymát. A pórét nagyon szeretem nyersen, valamint szoktam belőle különféle főtt ételekbe - például kínai stílusú wokos zöldségekbe - is tenni, de azt hiszem, még soha nem főztem olyat, aminek a póréhagyma lett volna a legfőbb alapanyaga. Ideje volt kipróbálni - és érdemes is volt. Különösen tetszett az, amit már szintén rég terveztem megkóstolni: a póréhagyma egészben párolt töve. Nagyon kellemes lett: gyakorlatilag olyan az íze, mint a spárgáé.