Analytics

2011. június 29., szerda

Meggylekvár, meggyszörp

Befőzésben elég kevés a tapasztalatom: egész eddigi életemben talán kábé annyi lekvárt készítettem összesen, mint a minap. Jól termett a meggyfa, kénytelenek voltunk valamit csinálni a sok gyümölccsel. A lehető legegyszerűbb, hagyományosabb lekvárt szerettem volna csinálni, mindenféle bizbazfix nélkül. Annyi bizonyos, hogy az íze pompás lett - az majd kiderül idővel, hogy tartósra is sikeredett-e. A lekvár mellékterméke pedig szörp lett. A natúr meggyet nem mértem le; magozás után 8 kiló volt az, amit felhasználtunk. Ezt két fazékban főztem meg egyszerre, mert óriásüstöm nincsen. Szűk nyolc üveg (üvegenként 7.5 deci) lekvár lett ebből a mennyiségből (a nem teli üveget kezdtük el frissiben megenni), és mellé még szűk két liter szörp.

2011. június 27., hétfő

Szamósza: indiai zöldséges táska

A szamósza (hindíül helyesebben: szamószá, de mivel én úgy kezelem a szót, mintha már jövevényszó lenne a magyarban, a honosított alakot preferálom) az egyik legnépszerűbb indiai sós rágcsa. Lényegében olajban sült zöldséges (ritkán húsos) táskáról van szó - amolyan pirogféléről. A közelmúltban egy családi összejövetelre készítettem egy adagot - sikere volt, pedig elég rondácska lett. Az a helyzet, hogy évek óta nem vettem a fáradságot szamószát csinálni (és most is a hajamat téptem, mire elkészültem a töltögetéssel), és úgy tűnik, kijöttem a gyakorlatból.

2011. június 24., péntek

Vegyes indiai zöldség panírral

A minap készített panír kétharmadát lefagyasztottam, harmadával pedig főztem egy finom vegyes zöldségkarit. Írtam már korábban, hogy ez a friss indiai sajt elég tűrhetően helyettesíthető tofuval, illetve a kereskedelemben kapható "grillezni való sajt"-ok egy része voltaképpen panír, vagy legalábbis pontosan úgy viselkedik. Mivel friss panírt készíteni pepecses, és a tej is drága, ezért gyakran helyettesítéshez folyamodom - ha viszont már megcsináltam az igazit, megadtam a módját annak is, amibe beletettem.

2011. június 21., kedd

Panír: indiai friss sajt

A panír házilag készített friss, édes sajt. Magában, nyersen meglehetősen ízetlen; nem sokkal jobb, mint az állagban és tuljadonságaiban is hasonló tofu. Izgalmassá az teszi, hogy hevítésre nem olvad meg, így nyugodtan főzhető és süthető. Amúgy Magyarországon panírt készen venni tudtommal még nem lehet. Az elmúlt pár évben divatba jövő "grillezni való sajt" terméktípus néhány képviselője érdekes módon nem úgy készült, hogy a sajthulladékot műanyaggal hőállóvá tették és téglába sajtolták, hanem erősen hasonlít egy keményre préselt panírhoz - ha jól emlékszem, a Cosinus Gamma Kft. (akit nem érdekből reklámozok) sajtja volt ilyen, de csak a natúr, nem az ízesített verziók. Viszont a teljesen valódi panír egyszerűen elkészíthető otthon - csak jó sok tej kell hozzá.

2011. június 18., szombat

Brie-s zöldfűszeres melegszendvics

Néhány komplikáltabb kaja után ismét itt van egy végtelenül egyszerű gyorsétel - könnyű ebéd vagy vacsora, amit nagyon hamar el lehet készíteni. A sült vagy grillezett brie egészen új, pompás aromákat bontakoztat ki, amikhez kiválóan passzol a rozmaring és a zsálya erdőíze. Egy kis nyers salátával, valamint gyári majonézzel kiegészítve lett meg a komplett ebéd.

2011. június 16., csütörtök

Fokhagymabördő-pesto

Ez a pár napja kezdett fokhagymabördős széria utolsó darabja (a pirított tészta és a langalló után). Mint mostanában többször említettem, általában előre beütemezem a blogos recepteket, hogy ne fogyjak ki megjelenítenivalóból, ha épp nem érek rá fotózni és írni (vagy uram bocsá' főzni sem). Most is jópár recept előre meg van írva - ezeket a bördőseket azonban, mivel erősen szezonális termékről van szó, csupán pár nappal az elkészítésük után közzéteszem. Egyszóval itt van a fokhagymabördő klasszikus elkészítési módja: pesto.

2011. június 14., kedd

Csokitorta vaníliakrémmel

Említettem már itt a blogon - talán többször is -, hogy sütésben nem vagyok valami nagy ász. Mostanában viszont feltámadt bennem a kedv, hogy tortát készítsek - és végül az alkalom is eljött rá, E névnapjának formájában. Így hát nekiálltam tortát sütni. A tészta receptjével nagyjából azt követtem, amit valamikor a közelmúltban találtam a neten, és már akkor megtetszett. A krémet pedig saját fantáziámra bíztam. A célom az volt, hogy az intenzíven csokoládés tésztát egy intenzíven vaníliás, dús izével kenjem meg.

2011. június 12., vasárnap

Juhtúrós langalló

Langalló, avagy kenyérlángos, "magyar pizza" - és talán a jó marketingnek köszönhetően egyre többen töki pompos néven ismerik. Ez is tervezetlen ebéd volt. Főzni nem készültem, hideget akartam ebédre, de későn álltam neki a kenyérsütésnek, későre lett volna kész. Így hát kivettem a kenyértészta felét, és amíg a kiscipónak meghagyott másik fele befejezte a kelést, emezt gyorsan megsütöttem langallónak. Került rá a múltkori fokhagymabördőből is.

2011. június 10., péntek

Sajtos egérke

Itt egy villámgyors, egyszerű és (ha gagyisajtot teszünk bele, és a sütőolajat másra is használjuk) meglehetősen olcsó feltét. Én zsenge újtökből készült klasszikus kapros tökfőzelék mellé készítettem május második felében - de akár kenyér mellé, némi salátával is jó lehet, vagy kiváló feltét bármilyen hagyományos főzelékhez. Hogy miért hívják ezt az ételfajtát egérkének, arról már többféle magyarázatot is hallottam: az egyik szerint azért, mert gyakran hosszú, vékony farkincájuk lesz a puffancsoknak, a másik szerint meg azért, mert úgy szaladgálnak körbe-körbe a serpenyőben, mint a kisegér. Egyébként az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy az én családomban gyerekkoromban piláf volt a neve ennek a műfajnak - de hogy miért, azt elképzelni sem tudom, hiszen a piláf baromira nem ezt jelenti.

2011. június 8., szerda

Zöldséges tészta fokhagymabördővel

Kínai ihletésű pirított tésztát meglehetősen gyakran készítek. A lényege: mindenféle zöldség vegyesen, szójaszósz, tészta - gyors, ízletes egytálétel. A zöldségek közül a különlegesség ezúttal a fokhagymabördő volt. Bördő... tetszik ez a szó. Vajon hányan ismerik? Én csak kábé egy éve tanultam. Akinek ismeretlen: a bördő a hagyma és a fokhagyma virágszárának a neve. A zöldhagymában ronda, nyálkás állagú bördők jelennek néha meg, ha pedig hagymafejet nevelünk, a bördőket kitördeljük a kertben, hogy a fej hízzon, ne pedig a virágzásra pazarolja az energiát a növény. A fokhagymával ugyanez a helyzet: a kertész kitördeli a bördőt, hogy nagyobbra nőjön a fej. Aztán általában kidobja - pedig finom, ehető része ez a növénynek. Úgy tűnik a netről, hogy egyes nyugati országokban afféle divatzöldség is lett a fokhagymabördő az elmúlt években: erősen szezonális különlegesség, amit kistermelői piacokon árulnak. A legtöbbször pestót csinálnak belőle, de egyéb célokra is fel lehet használni. Hát én most a bördőim egy részéből pirított tésztát csináltam.

2011. június 6., hétfő

Interblogitás

Általában nem vagyok valami szociális alkat: megvan a szűk, bensőséges baráti köröm, és viszonylag keveset haverkodom tágabb körbe tartozó, kevésbé közeli ismerősökkel. Így van ez a neten is: nemigen kommentelem mások blogjait, szinte soha nem chatelek, és még a facebookon sem vagyok rajta, a twitterről nem is beszélve. Most viszont annyira kedves kommenteket kaptam a számomra IRL teljesen ismeretlen Eszkimótól, hogy nem tudtam nem megnézegetni az ő blogját is. Itt jó, házias (bár jómagamnak kicsit túl húsközpontú) székely és egyéb receptek mellett az a meglepetés várt, hogy a hozzám fűzött kommenteknél is kedvesebben ír rólam, és tetszéssel idézi némi kósza gondolataimat. Ez pedig annyira melengeti a májamat, hogy kedvem támadt reagálni az ő "Ki hogyan szeret főzni" játékára, amit ezek a gondolatok ihlettek. A válaszaim egyrészt megmutatják, hogy néha vizet prédikálok és bort iszom; másrészt lehetőséget adnak további kósza gondolatokra. És egyben én is javasolom: indítsunk egy ilyen láncjátékot. Ha Te - kedves ismeretlen vagy ismerős olvasó - szintén írsz gasztroblogot, akkor vedd át az alábbi kérdéseket a magad oldalára, add meg vagy fejtsd ki a válaszaidat, linkelj erre az oldalra a cikkedben, és hagyj itt egy kommentet, ami viszont a te cikkedre mutat.

Rucolapesto

Valamikor a nem túl távoli múltban futottam bele valahol a neten (nem közlök linket, mert nem emlékszem, hogy hol volt ez) a rucolából készült pesto gondolatába. Mivel nagyon szeretem a pestót is és a rucolát is, úgy gondoltam, ezt mindenképpen ki kéne próbálni - és most (ez a recept voltaképpen május közepe táján készült) rucola is bőségesen termett a kertben, méghozzá kétféle is: a rendes "vad" fajta, ami ekkorra kezdett nagyon beindulni, valamint egy egyszerűbb levelű "nemes" fajta, amit magról vetettem, és fiatal korában kiváló, zsenge íze volt, mostanra viszont már nagyon virágozni kezdett, és a levelei szárazabbak és csípősebbek lettek. Eredetileg diót gondoltam tenni ebbe a pestóba, de az sajna nem volt otthon, venni nem akartam, ezért maradt a sima pörkölt-sós földimogyoró.

2011. június 2., csütörtök

Indiai krumplifőzelék zöldborsóval

Itt van egy újabb példája az egyszerű indiai konyhának. Akár zöldborsó nélkül is el lehetne készíteni, és akkor tulajdonképpen a magyar paprikás krumpli némileg megbolondított, fűszeresebb rokonát kapnánk - ezért aztán ez az étel is alkalmas arra, hogy az indiai konyhától idegenkedőkkel megszerettessük ezt az ízvilágot. Amúgy pedig kellemes, testet-lelket tápláló vacsora, ami előkészítéssel együtt tokkal-vonóval legfeljebb 40 perc alatt megfőzhető, és ezalatt nem is kell végig mellette állni.