Analytics

2011. január 31., hétfő

Indiai gombás zöldborsó

Indiában nemigen szokás gombát enni. Bizonyos vallási irányzatokban egyenesen tilos - feltehetően eredetileg éppen azért, mert kevés az ehető gombafaj, és könnyen összetéveszthető az ártalmasakkal. Hindíül igazából még szó sincs rá. A gombát tartalmazó indiai receptekben általában khambh (angolosan gyakran khumbh, és a végéről a h-t sokszor lehagyják) névvel illetik a gombát, ami - azt hiszem - valami közép-indiai nyelven van, és annyi bizonyos, hogy az "oszlop" jelentésű szanszkrit szóból származik. Hindíül pedig vagy az ősi mushroom szót használják rá, vagy becses indiai nevén kukurmuttínak hívják, ami - ne finomkodjunk - bizony: kutyaszart jelent. Bizonyos tájakon - főleg alacsony hegyvidékeken - a népi konyhákon gyakran szerepel a gomba, és persze a modern városokban ugyanúgy megtalálható a zöldségesnél és a hipermarketben a termesztett csiperke, mint a világon másutt, de viszonylag új, különleges ételnek számít, mondjuk úgy, mint nálunk az avokádó. A közelmúltban búcsúztattuk az ELTE indiai vendégtanárát (néhány évenként váltják egymást a kiküldött tanárok), és ő említette, hogy a gombapörkölt nagyon bejött neki a magyar ételek közül, és indiai vendégeknek is többször főzött már, és nekik is ízlett. Én meg ekkor jöttem rá, hogy a magam részéről indiai módra gombát még sohasem főztem. Íme: itt az első próbálkozásom: khambh matar maszálá, vagyis fűszeres zöldborsó gombával.

2011. január 28., péntek

Mi a szösz? Kaptam egy díjat

Az a meglepetés ért, hogy díjat kaptam a blogra. Na nem valami rangos elismerést, hanem csak amolyan vírusmód terjedő díjacskát, amit a bloggerek osztogatnak egymásnak. Amivel - mondhatni - megfertőzik egymást. Mégis meghatódtam, amikor InLandir, a Konyhakert természetesen blog gazdája többek között nekem passzolta tovább ezt a Liebster Blog névre hallgató vírusocskát. Az ebben a jó, hogy nem valami külső nagy cég áll mögötte, aki vírusmarketinggel dolgozik, és a sok mulya blogger, miközben dagadó mellel elhelyezi a díjat a saját oldalán, valójában csak linkfarmot épít a multinak. Erről szó sincs - semmi link, semmi reklám, csak egy egyszerű képecske. És mellette a blogoszféra hozzám hasonló apró tagjainak afféle metahálózata, hiszen a díjjal úgy illik bánni, hogy aki megkapta, az tovább is adja pár embernek. Ez pedig mindenkinek jó, hiszen a linkek e laza hálója erősíti a blogokat.

2011. január 27., csütörtök

Gombás táska

Egyszerű, viszonylag gyors, mégis finom és izgalmas vendégváró csemege gyári leveles tésztából és gomba szárából. Lehet persze direkt ehhez venni gombát és egészben beletenni - de én azért éppen gombás tésztát csináltam, mert volt itthon egy fél kiló gomba, aminek a kalapjából más finomság lett (majd jön a recept), a szárakat pedig külön tettem, és süteménytölteléket csináltam belőle.

2011. január 24., hétfő

Dál makkhaní - lencse nagymogul-módra

Ezt a mennyei finomságot még Újév napjára főztem, de csak most kerül ki a blogra. Nem túlzottan szeretek kedvenceket kijelölni, mert mindig, mindenből sok a döntős helyezett a kedvenci posztra - de ha valaki fegyverrel kényszerítene, hogy a kedvenc indiai kajámat (édességeken kívül) nevezzem meg, akkor valószínűleg a dál makkhaní lenne az. Ez a vegetáriánus indiaiak pórias alapétele, a dál - vagyis a különféle hüvelyesekből készült főzelékfélék - megbolondítva a mogul konyha rafinériájával és gazdagságával. Egyszerűen eszményi, igazi komfortkaja.

2011. január 17., hétfő

Lakatosinas

Ne kérdezzétek, hogy miért lakatosinas. Fogalmam sincs. Valamikor egy jó évvel ezelőtt hallottam a receptet, és azóta tervezem, hogy majd egyszer kipróbálom. Most jött el az ideje. A pontos, akkor hallott receptre persze már rég nem emlékszem - megnéztem párat a neten, aztán szokás szerint improvizáltam. Egy nagyon gazdag, már-már geil édességről van szó: marcipánnal töltött aszalt gyümölcs tésztában kirántva. Szilveszter esti csemegének készítettem.

2011. január 12., szerda

Szójafasírt egyszerűen

A szójafasírtot (szójavagdalt, vagy nevezzük, ahogy akarjuk) gyakran húsosok is szeretni szokták (kivéve persze a megátalkodottakat, akik a világból is kifutnának, ha meghallják azt a szót, hogy szója) - és különösen szeretik azok, akik átmenetileg húsmentes vagy csökkentett hústartalmú diétán élnek, de hiányoznak nekik az ilyen jellegű ételek. Nekem nagyon ritkán hiányzik a bevett "köret plusz hús(pótló)" kombináció, de néha kedvem támad ilyet csinálni. Ilyen felindulásból készítettem szójafasírozottat párolt káposztával és krumplipürével.

2011. január 8., szombat

Tofus zöldborsó gazdag indiai módra

Mondjuk, hogy panír matar maszálá lenne Indiában a neve ennek a kotyvaléknak. Nem az a hű, de hagyományos indiai kaja, inkább indiai éttermi vagy koloniális stílusúnak lehetne nevezni. Gazdag, zamatos szósz vajjal, sok hagymával, paradicsommal - és benne némi zöldség, valamint az indiai panírt (házisajtot) helyettesítő tofu. A végeredmény finom, laktató, szívet melengető.

2011. január 3., hétfő

Thai-jellegű tésztás mindenféle

Igazi thai ételt még életemben nem ettem, csak Indiában meg Magyarországon adaptált dolgokat. Ez itt az én adaptációm, amit a pillanat szült: gyorsan szerettem volna valami finomat és könnyűt, de azért laktatót készíteni. Ilyenkor gyakran a kínai stílusú pirított tészta nálunk a megoldás - de most valami izgalmasabbat akartam, és volt itthon mindenféle dolog, úgyhogy rakhattam bele mindenből egy kicsit. A fűszerezés pedig tájjellegű - akarom mondani, thai jellegű lett.