Analytics

2010. május 26., szerda

Bodzaszörp és friss bodzaital

A közelmúltban többen is kérték tőlem a bodzaszörp-receptemet. A családi receptünkből indulok ki, amit apámtól tanultam, ő meg - tudtommal - nagyanyámtól. Azonban nem pontosan követem ezt a hagyományos receptet, mégpedig két okból: nem találom eléggé bodzaízűnek, úgyhogy több bodzát teszek bele; amellett a klasszikus borkősav helyett citromsavat használok hozzá, és citromhéjat is teszek bele. Most a napokban sikerült oda jutni, hogy meg is csináljam az idei adagot, és igyekeztem lemérni a mennyiségeket. Az eltenni való bodzaszörp mellett mindjárt közreadom E családi receptjét is, amely viszont friss fogyasztásra szánt bodzaital.

Hozzávalók

Friss italhoz:
  • 15-20 bodzavirág
  • 5 l víz
  • 2 citrom
  • kb. 30 dkg cukor
Eltevésre való szörphöz:
  • 30-40 bodzavirág
  • 3 l víz
  • 3 kg cukor
  • 3 citrom vékonyan levágott héja
  • 4 púpos teáskanál citromsav
  • kevéske szalicil

Elkészítés

A leszedett bodzavirágok legyenek lehetőleg frissen nyíltak; a legjobb reggel szedni, és persze lehetőleg nem közvetlenül eső után. Kosárba, ennek hiányában vászon- vagy papírzacskóba jó szedni, hogy ne fülledjen be. A bodzavirág szárát imádják a levéltetvek, tehát nem árt figyelni, hogy olyat szedjünk, ami nincs tele velük. Karolópókok és különféle szárnyas miszlinkek így is bőven tanyázhatnak a virágok között és bennük; én kb. 1 órára ki szoktam teregetni a leszedett virágokat a napra, és így a fauna nagy része távozik belőlük. Mosni viszont soha nem szoktam, mert az kivinné belőlük a nektár és pollen jó részét.

Lássuk először a friss bodzaitalt! A virágokat beáztatjuk egy uborkásüvegben vagy vödörben a vízbe. Hozzákeverjük a két citrom kinyomott levét, és beledobjuk a citromok héját (úgy, ahogy van kinyomás után). Ezt másnapig (hűvös helyen) állni hagyjuk, majd leszűrjük, cukorral megédesítjük, és 1-2 napon belül elfogyasztjuk. Van, aki 1-2 napig is szereti állni hagyni; ilyenkor a bodzás keverék megbuggyan (különösen, ha a cukrot is mindjárt az elején belekeveri), és valami murciféle, buborékos-savanykás, erjedt lötty lesz a végeredmény - nekem még nem sikerült rájönnöm, hogy mi a jó benne.

Ami pedig a higítva fogyasztható, eltenni való szörpöt illeti: az is majdnem ilyen egyszerű. Ehhez is beáztatjuk vízbe a bodzavirágokat, de csak a bodzát, a citromot nem. Másnap (12-24 óra állás után) a levet leszűrjük, majd egy jó nagy fazékban feltesszük a tűzhelyre forrni. Ekkor tesszük hozzá a citromhéjat (én krumplihámozóval szeretem levágni a sárga részt). Ha felforrt, belezúdítjuk a cukrot, és folyamatosan kevergetve feloldjuk. Amikor már a cukor nem látható, elég időnként megkeverni, amíg újra fel nem forr. Én eközben szoktam apránként adogatva kimérni a szükséges savanyúságot: teszek bele savat, aztán egy kanállal kiveszek a szörpből pohárba, ivósűrűségre higítom, és megkóstolom. A fenti négy púpos teáskanál citromsav jó lett a megadott mennyiségekhez. Ha a cukorral együtt is felforrt a szörp, akkor el lehet zárni a lángot, és pár percig (5-20) hagyni lehet hűlni a levet.
A hosszabb tárolásra szánt adagokhoz a palackokat előre kimosom, aztán lábasba állítva kigőzölöm, vagy 120 fokos sütőben kb. fél órát tartom úgy, hogy kevéske vizet töltök beléjük előtte. A legjobb, ha a palackok még forrók, amikor a szörpöt kezdjük töltögetni beléjük. Ha nem tűzforró a palack, akkor persze óvatosan kell csinálni: először csak egész kevés forró szörp menjen belé, és azt jól rázzuk meg, hogy fokozatosan melegítse át az üveget. Aztán lassan jöhetnek nagyobb töltések is egyszerre. A megtelt palackokban álló szörp tetejére késhegynyi szalicilt szórok, és az üveg peremét, a kupakkal találkozó részt is bekenem egy kis szalicillal, úgy csavarom rá a még forró italra a kupakot. Dunsztolni nem kell, csak egyszerűen hagyni kihűlni.
Ja, és a bónusz: aki szereti, a visszamaradt citromhéjak pedig gyakorlatilag kandírozott citromhéjjá válnak, csak meg kell szárítani őket.
Még pár szó a savakról. Sokszor tapasztalom, hogy emberek összekeverik a borkősavat a citromsavval (talán mert a citrompótló általában borkősavből készül), a másik oldalról pedig a citromsavat az aszkorbinsavval (talán mert a citrom a citromsavon kívül aszkorbinsavat is tartalmaz, magyarán C-vitamint). A legtöbb hagyományos bodzaszörp-recept borkősavat használ, de én ennek a mellékízét rosszabbnak találom, ezért részesítem előnyben a citromsavat. És szoktam aszkorbinsavat is használni bele (mivel ez hő hatására gyorsan bomlani kezd, úgy teszem bele a szörpbe, hogy palackozás előtt a fent írtaknál tovább hagyom hűlni), de most ez elmaradt, mert addig méricskéltem a citromsavat a szörpbe, hogy már elég savanyú lett, nem kellett volna bele még C-vitamin is. Amúgy por alakú aszkorbinsavat patikákban lehet kapni (nagyságrenddel olcsóbban, mint C-vitamin drazsékat), citromsavat és borkősavat pedig élelmiszerüzletek szoktak tartani. Sőt, a közelmúltban fedeztem fel, hogy borászati célra is forgalmaznak ilyesmit (citrom- és aszkorbinsavat biztosan), és ez még olcsóbban jön ki. Egy nagy barkácsáruház kertosztályán találkoztam velük, de gondolom, borászboltban és nagyobb gazdaboltokban is megtalálhatóak.

1 megjegyzés:

  1. Forró levet üvegbe simán lehet önteni, ha fémet teszel az üveg alá, egy kanál, villa nyelét, vagy kés lapját, és nem megy szét az üveg.

    VálaszTörlés