Analytics

2010. május 26., szerda

Bodzaszörp és friss bodzaital

A közelmúltban többen is kérték tőlem a bodzaszörp-receptemet. A családi receptünkből indulok ki, amit apámtól tanultam, ő meg - tudtommal - nagyanyámtól. Azonban nem pontosan követem ezt a hagyományos receptet, mégpedig két okból: nem találom eléggé bodzaízűnek, úgyhogy több bodzát teszek bele; amellett a klasszikus borkősav helyett citromsavat használok hozzá, és citromhéjat is teszek bele. Most a napokban sikerült oda jutni, hogy meg is csináljam az idei adagot, és igyekeztem lemérni a mennyiségeket. Az eltenni való bodzaszörp mellett mindjárt közreadom E családi receptjét is, amely viszont friss fogyasztásra szánt bodzaital.

Hozzávalók

Friss italhoz:
  • 15-20 bodzavirág
  • 5 l víz
  • 2 citrom
  • kb. 30 dkg cukor
Eltevésre való szörphöz:
  • 30-40 bodzavirág
  • 3 l víz
  • 3 kg cukor
  • 3 citrom vékonyan levágott héja
  • 4 púpos teáskanál citromsav
  • kevéske szalicil

Elkészítés

A leszedett bodzavirágok legyenek lehetőleg frissen nyíltak; a legjobb reggel szedni, és persze lehetőleg nem közvetlenül eső után. Kosárba, ennek hiányában vászon- vagy papírzacskóba jó szedni, hogy ne fülledjen be. A bodzavirág szárát imádják a levéltetvek, tehát nem árt figyelni, hogy olyat szedjünk, ami nincs tele velük. Karolópókok és különféle szárnyas miszlinkek így is bőven tanyázhatnak a virágok között és bennük; én kb. 1 órára ki szoktam teregetni a leszedett virágokat a napra, és így a fauna nagy része távozik belőlük. Mosni viszont soha nem szoktam, mert az kivinné belőlük a nektár és pollen jó részét.

Lássuk először a friss bodzaitalt! A virágokat beáztatjuk egy uborkásüvegben vagy vödörben a vízbe. Hozzákeverjük a két citrom kinyomott levét, és beledobjuk a citromok héját (úgy, ahogy van kinyomás után). Ezt másnapig (hűvös helyen) állni hagyjuk, majd leszűrjük, cukorral megédesítjük, és 1-2 napon belül elfogyasztjuk. Van, aki 1-2 napig is szereti állni hagyni; ilyenkor a bodzás keverék megbuggyan (különösen, ha a cukrot is mindjárt az elején belekeveri), és valami murciféle, buborékos-savanykás, erjedt lötty lesz a végeredmény - nekem még nem sikerült rájönnöm, hogy mi a jó benne.

Ami pedig a higítva fogyasztható, eltenni való szörpöt illeti: az is majdnem ilyen egyszerű. Ehhez is beáztatjuk vízbe a bodzavirágokat, de csak a bodzát, a citromot nem. Másnap (12-24 óra állás után) a levet leszűrjük, majd egy jó nagy fazékban feltesszük a tűzhelyre forrni. Ekkor tesszük hozzá a citromhéjat (én krumplihámozóval szeretem levágni a sárga részt). Ha felforrt, belezúdítjuk a cukrot, és folyamatosan kevergetve feloldjuk. Amikor már a cukor nem látható, elég időnként megkeverni, amíg újra fel nem forr. Én eközben szoktam apránként adogatva kimérni a szükséges savanyúságot: teszek bele savat, aztán egy kanállal kiveszek a szörpből pohárba, ivósűrűségre higítom, és megkóstolom. A fenti négy púpos teáskanál citromsav jó lett a megadott mennyiségekhez. Ha a cukorral együtt is felforrt a szörp, akkor el lehet zárni a lángot, és pár percig (5-20) hagyni lehet hűlni a levet.
A hosszabb tárolásra szánt adagokhoz a palackokat előre kimosom, aztán lábasba állítva kigőzölöm, vagy 120 fokos sütőben kb. fél órát tartom úgy, hogy kevéske vizet töltök beléjük előtte. A legjobb, ha a palackok még forrók, amikor a szörpöt kezdjük töltögetni beléjük. Ha nem tűzforró a palack, akkor persze óvatosan kell csinálni: először csak egész kevés forró szörp menjen belé, és azt jól rázzuk meg, hogy fokozatosan melegítse át az üveget. Aztán lassan jöhetnek nagyobb töltések is egyszerre. A megtelt palackokban álló szörp tetejére késhegynyi szalicilt szórok, és az üveg peremét, a kupakkal találkozó részt is bekenem egy kis szalicillal, úgy csavarom rá a még forró italra a kupakot. Dunsztolni nem kell, csak egyszerűen hagyni kihűlni.
Ja, és a bónusz: aki szereti, a visszamaradt citromhéjak pedig gyakorlatilag kandírozott citromhéjjá válnak, csak meg kell szárítani őket.
Még pár szó a savakról. Sokszor tapasztalom, hogy emberek összekeverik a borkősavat a citromsavval (talán mert a citrompótló általában borkősavből készül), a másik oldalról pedig a citromsavat az aszkorbinsavval (talán mert a citrom a citromsavon kívül aszkorbinsavat is tartalmaz, magyarán C-vitamint). A legtöbb hagyományos bodzaszörp-recept borkősavat használ, de én ennek a mellékízét rosszabbnak találom, ezért részesítem előnyben a citromsavat. És szoktam aszkorbinsavat is használni bele (mivel ez hő hatására gyorsan bomlani kezd, úgy teszem bele a szörpbe, hogy palackozás előtt a fent írtaknál tovább hagyom hűlni), de most ez elmaradt, mert addig méricskéltem a citromsavat a szörpbe, hogy már elég savanyú lett, nem kellett volna bele még C-vitamin is. Amúgy por alakú aszkorbinsavat patikákban lehet kapni (nagyságrenddel olcsóbban, mint C-vitamin drazsékat), citromsavat és borkősavat pedig élelmiszerüzletek szoktak tartani. Sőt, a közelmúltban fedeztem fel, hogy borászati célra is forgalmaznak ilyesmit (citrom- és aszkorbinsavat biztosan), és ez még olcsóbban jön ki. Egy nagy barkácsáruház kertosztályán találkoztam velük, de gondolom, borászboltban és nagyobb gazdaboltokban is megtalálhatóak.

2 megjegyzés:

  1. Forró levet üvegbe simán lehet önteni, ha fémet teszel az üveg alá, egy kanál, villa nyelét, vagy kés lapját, és nem megy szét az üveg.

    VálaszTörlés
  2. én is egy fém tálcára rakom az üvegeket, merőkanállal merem rá a forrásban lévő szörpöt, befőttet, lekvárt mikor mit. Így van ideje az üvegnek átforrósodni és a fém tálca elvezeti a hőt. Sosem durrant még így egy üveg sem. Az üvegeket ha lehet ki szoktam forralni vagy legalább a kupakot így sosem megy tönkre semmi hosszú távon sem.

    VálaszTörlés