Paradicsomleves, ahogy én készítem

Tudom, hogy sok honfitársam édesen szereti a paradicsomlevest, de én ezt soha nem voltam képes megérteni (és ezért gyerekkoromban utáltam is, csak érettebb ifjúként jöttem rá, hogy máshogy is lehet csinálni). Számomra a cukrozott paradicsomleves olyasmi abomináció, mint - tudomisén - a sós görögdinnye lenne. Szóval itt van egy sós, mediterrán fűszeres, igazi zamatos paradicsomleves. Igazán nagyszerűvé persze az tette a mostanit, hogy saját elrakású paradicsomlevet használtam hozzá, ami tökéletesen érett, ízekkel teli paradicsomból készült tavaly nyár végén. De megsúgom, hogy a fűszeres paradicsomleves konzervből is finom. 

Gyors tonhalas tészta

Ez egy minden előzetes tervezés nélküli kaja: kellett gyorsan valami ebédet rittyenteni. Csupa olyan dolog van benne, ami a legtöbb kamrában és hűtőben megtalálható (jó, kapribogyó nálunk általában nincs, de most történetesen pont volt). Kitalálni két perc volt, megfőzni talán további húsz mindennel együtt. Finom volt, majdnem meg is ettük ketten a fél kiló tésztát (Babóval hárman, de ő összesen annyit evett, mint én egy falatra).

Palántázás 4: paradicsomok tűzdelése

A múltkorában vetett paradicsom időközben szépen megnőtt, nyurgul is, bár nagyon napos ablakban van. Eljött hát az ideje az áttűzdelésének. Bármennyire is igyekeztem kevesebb fajta paradicsomot palántázni és mindenből kevesebb magot vetni, mint tavaly, azért csak sikerült tizenkét fajtát produkálni, és persze kell egy-két cserép tartalék palánta is mindből, ha esetleg néhány tönkremenne kiültetésig... úgyhogy most már tényleg alig bírtam elfériszteni őket.

Álhúsos rakott krumplipüré

Nem tudom, van-e valami hivatalos neve ennek az ételfajtának. A lényege: egy réteg fűszeres darált húson egy réteg krumplipüré, sütőben összesütve. Az én családomban gyerekkoromban rendszeresen készült, általában levesben főtt hús vagy pörköltmaradék ledarálásával. Most vega módra, szójával készítem, a szüleimnél kicsit fűszeresebbre (de - mint azt E megfogalmazta - a szója papíríze ennek ellenére érződött rajta). Ilyenkor tél végén praktikus étel: nemigen van friss zöldség, viszont jót tesz a testnek-léleknek (meg a lakás hőmérsékletének) a mindenféle sütőben sült dolog.

Palántázás harmadszor

Az idei palántanevelés következő fázisához érkezett. Az elsőnek vetett paprikák és padlizsánok megértek a tűzdelésre, a második vetés, a paradicsomok generációja pedig kikerülhetett a keltetőből a szobalevegőre. Minderre tegnap, március ötödikén került sor - a tűzdelés esetében kissé megkésve. Most már kezdek helygondokkal küzdeni, pedig egészen apró edénykékbe tűzdeltem - jó részüket muszáj lesz még egyszer átültetni majd kiültetés előtt.

Az első vetés a kertben

A palántáim szépen nőddögélnek, de a február végén hirtelen támadt tavaszban úgy éreztem, itt az ideje megejteni az első kinti vetést is. A föld még erősen nedves volt nálam március elsején, amikor nekiláttam, de azért lehetett már vele dolgozni, és egyáltalán nem volt fagyos. Az ősszel felásott, téli fagytól porhanyított ágyásokat most csak gereblyézni kellett, és a földbe kerülhetett az első zöldborsó és retek, amit pár nappal később dughagyma követett.

Egy kis vegyes zöldségkari

Vegyes zöldségfőzelék valami jellegzetesen indiai ízesítéssel - annyira jellegzetesen indiai, hogy valószínűleg egyetlen rendes indiai háztartásban sem főznének ilyet... Akár autentikus, akár nem, nagyon finom lett. A téli és mirelit zöldségek zsíros-fűszeres szószban tocsognak, aminek fűszerek és kókusz adnak egzotikus aromát.

Bagolytüdőkompót

Valamikor évekkel ezelőtt futottam bele a bagolytüdő elnevezésbe, ami aszalt szilvából főzött levest jelentett. Nagyon is el tudom képzelni az aszalt szilvákat, mint valami kis baglyocskák tüdőit. Egy ideje tervezem is, hogy kéne valami ilyet főzni, és a karácsonyi szaloncukorgyártásból megmaradt egy csomó aszalt gyümölcs - tehát gondoltam, alkotok valami gyümölcslevest belőlük, mielőtt még tönkremennének. Próbálgattam a neten mindenfelé valami autentikus, hagyományos bagolytüdő-receptet találni, de valami süteménytől eltekintve csak homályos jelzéseket találtam, amelyek egy része szerint mindenféle aszalt gyümölcs hallgatott már erre az elnevezésre. Annyit sikerült leszűrni, hogy a rendes bagolytüdő-leves habarás nélkül készül - így tehát az én interpretációmban inkább amolyan kompót lett belőle: kevés folyadékkal főztem, annak is egy része vörösbor volt, és a hideg estéken bekanalaztuk vacsora után.

Téli kuszkuszsaláta

Ez a rögtönzött, könnyű vacsora is egy olyan estéről származik, amikor nem volt itthon kenyér, épp kaptunk viszont némi kuszkuszt (meg egyéb közel-keleti alapanyagokat) egy ismerőstől, akinél rég áll, és már nem akarja felhasználni. Nos, akkor nosza: legyen kuszkusz a vacsora. Zöldség nincs sok, de azért valami van itthon - kutyulunk ezt-azt.

Ismét palánták

A múltkori vetésem szépen beindult a keltetőben. Most a magoncok java részét kiköltöztettem az ablakpárkányra, és elvetettem a következő adagot: a paradicsomokat. Nálam igazából a paradicsom a konyhakertészkedés netovábbja: sok olyan dolgot lehet termelni a kertben, ami jó, ha van, de igazából se nem olcsóbb, se nem finomabb a piacinál vagy a boltinál - az éretten szedett, valódi paradicsom viszont annyira, de annyira más súlycsoport, mint a bolti, hogy arra nincs is kifejezés.

Zöldborsós-túrós kenyérizé

Ezt a miújságot sem tervezgettem különösebben. Foglalkoztat már egy ideje valami ilyen egybesült vacsora, amolyan töltött kenyér ötlete - korábban nem csináltam ilyet. Láttam párszor a neten szépen hajtogatott, "fonott" kivitelűeket is. Most egyszer csak nekiláttam. Az alapja pizzatészta. A tölteléket a zsíros túró teszi gazdaggá, amit megláttam akciósan (de így is jóval drágábban a közönséges túrónál), és nem tudtam neki ellenállni - egy leveles túró becenéven árult, teljes tejből készült, rögmentes tehéntúró, ami állagában már-már olyan, mint a juhtúró. Mit találtam itthon a túró mellé? Mirelit zöldborsót, meg némi póréhagymát. Ezekből lett tehát a töltött kenyér belseje.

Gado-gado: indonéz saláta

Itt a blogon még nem is került szóba, hogy tavaly nyáron Indonéziában jártam. Szakmabeli okos emberek társaságában töltöttem szűk két hetet afféle közös műhelymunkával, és pár nap utazgatás is belefért a végén Jáva szigetén. Természetesen az indonéz konyhát is nagy kíváncsisággal vártam. Be kellett vallanom, hogy alapvetően csalódást okozott: túl sok volt az ízetlen és az egyforma ízű étel ahhoz képest, hogy elméletileg mégiscsak a Fűszer-szigeteken jártam. Volt azért pár dolog, ami kifejezetten bejött, és volt egy, amit fantasztikusnak találtam: a mogyorószósz.
A Konyhológiára eddig azért nem került fel semmi indonéz dolog, mert nem próbáltam még meg nulláról kiindulva felépíteni azokat az ízeket, amik ott tetszettek. Főztem néhányszor azóta pirított tésztát (mie goreng, ejtsd mí goren(g)) és pirított rizst (nasi (ejtsd: nászi) goreng), amihez felhasználtam egy odakintről hozott préselt blokkizét, amiből mogyorószószt lehet csinálni, meg egy Budapesten vásárolt thai garnélapasztát. Aztán a közelmúltban belefutottam egy leértékelt satay-szószba (ejtsd: szaté; ez lényegében nyárson sült hús, de mifelénk nyugaton satay-szósznak a számomra akkora élményt jelentő mogyorószósz egy változatát nevezik), aminek a felét belefőztem egy egyszerű zöldséges ételbe, a másik feléből pedig úgy döntöttem, hogy gado-gadót készítek (aminek a neve nagyjából annyit jelent, hogy kutyulék). Tehát továbbra sem a kályhától indulva, hanem konzervszósszal - de mégis kiteszem a blogra.

Konyhakert 2012: az első vetés

Említettem már korábban, hogy annakidején, amikor nekiálltam írni ezt a blogot, az volt a tervem, hogy majd konyhához csak közvetve kapcsolódó dolgokról, például a konyhakertről is fogok bele írni. Idén talán sikerül tartani magamat ehhez - most mindenesetre beszámolok az év első konyhakerti tevékenységéről: a legkorábbi palánták elvetéséről. Kicsit még így is korai, pláne, hogy nincs normális helyem a palántanevelésre, és tavaly meg tavalyelőtt is összevissza kellett zsúfolnom őket - idén még nehezebb lesz, mert Babó pakol mindent, amit elér...

Csőben sült rizses brokkoli

Egy újabb nagyon egyszerű, mégis finom és laktató, téli estéken melengető egytálétel. Rengeteg sajt teszi gazdaggá. Nincs neki különösebb története - megfizethető áron volt valahol brokkoli, megvettem, félretettem, mert nem volt időm főzőcskézni. Egy idő után már nagyon kiabált, hogy együk meg, mert különben bosszúból ránk romlik. Lett kis időm, kenyér nem volt, kellett valami, amiben benne van minden - ez lett belőle.

Bableves újabb változatban

Nos, erről nem is igazán van mit mesélni. Bableves, apró szemű fehérbabból (mint a zacskóról kiderült: etióp termék). Jó sok zöldséggel, és a zöldségeket nem nagy darabokban főztem bele, mint általában a magyar bablevesbe szokás, hanem apróra vágva a mirepoix nevű keverékre emlékeztető alapot készítettem belőlük, amit megpároltam-sütöttem a leves felfőzése előtt.

Rizottó grillezett brokkolival

Egy újabb variáció a rizottó alaptémájára. Ezúttal a rizst grillezett brokkoli egészíti ki édeskés-levélzöldséges-kozmás ízzel, amit pikáns juhsajt ellenpontoz. A brokkoli előkészítése miatt egy kicsivel több időt kellett rászánni, mint egy tipikus gyors rizottóhoz, de megérte az eredmény. Mi főételnek ettük ebédre, de köretként is el tudom képzelni.

Goai halkari

Általában a főtt halnak nem vagyok valami nagy barátja: azt a kevés halat, amit eszem, leginkább sütve, viszonylag szárazon szeretem. Egy nap azonban kedvem támadt egy jó kis dél-indiai halkarit főzni. A recept a goai konyha ízeit idézi, bár Dél-India nyugati partjai mentén bárhol találkozhatunk hasonlóval, és a nálunk egzotikumnak számító tamarind helyett Goában valószínűleg az idehaza tökéletesen ismeretlen és beszerezhetetlen kókam nevű ízesítőt használnák. Egyszóval: tüzesen csípős, fűszeres kókuszszószban elkészített hal - gyorsan megvan, és rendkívül zamatos. Egyszerű főtt rizzsel ettük, de ha már goai stílusban főzünk, ropogós zsömle is nyugodtan mehetett volna mellé, hiszen Goa India azon kevés részei közé tartozik, ahol ismerik a kenyérnek azon inkarnációit is, amelyek nem hasáb alakúra formázott édeskés habszivacsból készülnek.

Káposztás lepény

Egy semmi különös kis sós sütemény - vendégségbe vihető, vendégeknek kínálható, de kirándulásra is nagyon praktikus elemózsia. A lényege: dinsztelt káposzta valami sós tésztába töltve. Az alak és a méret tetszőlegesen választható, és a tészta is szinte bármilyen lehet - én most a kenyértésztánál egy fokkal puhább, omlósabb verziót készítettem.

Raszam-vadai: dél-indiai paradicsomleves babfánkkal

Ez két külön étel, amik egymás nélkül is élvezhetőek; a dél-indiai konyhán mindkettő gyakori fogás, és gyakran szerepelnek együtt is. A raszam egy savanykás-csípős, erősen fűszeres leves, amely általában paradicsomalappal készü, a vadai pedig egy bő olajban sült sós fánkféle, amelynek alapanyaga bab - pontosabban urad dál, egy apró fekete lencseféleség. Mindkettőhöz kellenek viszonylag egzotikus hozzávalók, de semmi olyan, amit manapság ne lehetne beszerezni idehaza is.

Manicotti, vagy valami afféle

Mondhatnánk azt is, hogy ez a régi felújított palacsinta rögtönzésem kicsit komolyabb változata - vagy elegánskodhatunk, és mondhatjuk azt, hogy olasz manicotti. A lényeg: fűszeres sajttal töltött palacsinták paradicsomszósszal. Ha a palacsinta és a szósz már készen van maradékként, akkor pillanatok alatt összedobható, és csak sütni kell egy kicsit. Én most direkt ehhez sütöttem palacsintákat - akkor egy kicsit tovább tart, de két serpenyővel nem sok idő - pláne, ha a palacsintasütést az ember delegálhatja az asszonyra (na jó, fordítva is lehet), és közben real-time töltheti az elkészült palacsintákat.