Analytics

2013. április 30., kedd

Diókrém


Ez a tartalmas édesség még a március végi depis téli időben készült, amikor legszívesebben egy kis tortával győztem volna le az eluralkodó kedvtelenséget - de a torta nagyon macerás dolog, úgyhogy csináltam inkább tortapótlót. Egy nehéz diókrém, aminek piskótatortában volna a helye, de ehelyett a kamrapolcon talált babapiskótára kanalaztam inkább rá.

Hozzávalók

  • 10 deka dió
  • 8 deka cukor
  • 3,5 deci tej
  • 1 púpos evőkanál liszt
  • 1/2 mokkáskanál darált kávé
  • 1 evőkanál rum
  • 10 deka margarin
  • 12 babapiskóta
  • díszítéshez egy kis kakaó

Elkészítés

Legelőször is elővettem a margarint, és kitettem egy tálba, hogy melegedjen fel szobahőmérsékletre. A diót egy láboskában enyhén megpirítottam: először közepes, majd kis lángon 4-5 percet kapott sűrű kevergetés, rázogatás mellett. Utána hagytam egy kicsit hűlni, aztán megdaráltam. Marokkal szedtem ki a lábosból, és az alján maradó hártyadarabokat és egyéb megperzselődött szemetet kidobtam. A diódaráláshoz én turmixgépet használtam, mert más célszerszámom nincsen; a cukorral összekeverve jól meg lehetett darálni így is a diót, nem állt össze masszává.
Ezután nekiálltam a krém főzött részének: a lisztet csomómentesre kevertem a tejjel, aztán platnival vastagított aljú lábaskában (történetesen ugyanabban, amiben a diót pirítottam) sűrű kevergetés mellett felforraltam. Közben tettem bele egy kis kávét, majd amikor felforrt és besűrűsödött, a cukros darált diót is hozzáadtam. Ezzel együtt még egyszer felforraltam, majd kitettem hűlni a tornácra.
A cudar időnek köszönhetően a hűlés hamar megvolt; amikor valahová szobahőmérséklet és testhőmérséklet közé hűlt az egész krém, akkor visszahoztam. A margarint villanyos habverővel simára kevertem, aztán hozzáadtam a főtt krémet, és még egy darabig kutyultam a habverővel. Be kell vallanom, hogy nem teljesen emulgeálódott el, hanem maradtak benne kis margarincsapadékok - talán ha valamivel sűrűbbre készítem a krémet (több liszt vagy hosszabb főzés az elején), akkor ezek jobban eloszlottak volna. De én most nem csak kenhető, hanem valamennyire folyni is tudó krémet akartam, amit pohárból meg lehet enni kanállal.
A babapiskótát széttördelve négy tálka aljára raktam, és elosztottam közöttük a krémet. Épp annyira volt folyós, hogy egy kis rázogatással le lehetett segíteni a piskótadarabok közé. A tetejére egy kis kakaót szórtam dísznek.
Két tálkával jó fél órával később - vacsora után - megettünk, ebben még ropogós volt a babapiskóta; a másik kettőt másnap délután nyeltük le, és eddigre a babapiskóta megszívta magát - mindkét változat ízlett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése