Analytics

2012. február 29., szerda

Bagolytüdőkompót

Valamikor évekkel ezelőtt futottam bele a bagolytüdő elnevezésbe, ami aszalt szilvából főzött levest jelentett. Nagyon is el tudom képzelni az aszalt szilvákat, mint valami kis baglyocskák tüdőit. Egy ideje tervezem is, hogy kéne valami ilyet főzni, és a karácsonyi szaloncukorgyártásból megmaradt egy csomó aszalt gyümölcs - tehát gondoltam, alkotok valami gyümölcslevest belőlük, mielőtt még tönkremennének. Próbálgattam a neten mindenfelé valami autentikus, hagyományos bagolytüdő-receptet találni, de valami süteménytől eltekintve csak homályos jelzéseket találtam, amelyek egy része szerint mindenféle aszalt gyümölcs hallgatott már erre az elnevezésre. Annyit sikerült leszűrni, hogy a rendes bagolytüdő-leves habarás nélkül készül - így tehát az én interpretációmban inkább amolyan kompót lett belőle: kevés folyadékkal főztem, annak is egy része vörösbor volt, és a hideg estéken bekanalaztuk vacsora után.

2012. február 24., péntek

Téli kuszkuszsaláta

Ez a rögtönzött, könnyű vacsora is egy olyan estéről származik, amikor nem volt itthon kenyér, épp kaptunk viszont némi kuszkuszt (meg egyéb közel-keleti alapanyagokat) egy ismerőstől, akinél rég áll, és már nem akarja felhasználni. Nos, akkor nosza: legyen kuszkusz a vacsora. Zöldség nincs sok, de azért valami van itthon - kutyulunk ezt-azt.

2012. február 23., csütörtök

Ismét palánták

A múltkori vetésem szépen beindult a keltetőben. Most a magoncok java részét kiköltöztettem az ablakpárkányra, és elvetettem a következő adagot: a paradicsomokat. Nálam igazából a paradicsom a konyhakertészkedés netovábbja: sok olyan dolgot lehet termelni a kertben, ami jó, ha van, de igazából se nem olcsóbb, se nem finomabb a piacinál vagy a boltinál - az éretten szedett, valódi paradicsom viszont annyira, de annyira más súlycsoport, mint a bolti, hogy arra nincs is kifejezés.

2012. február 19., vasárnap

Zöldborsós-túrós kenyérizé

Ezt a miújságot sem tervezgettem különösebben. Foglalkoztat már egy ideje valami ilyen egybesült vacsora, amolyan töltött kenyér ötlete - korábban nem csináltam ilyet. Láttam párszor a neten szépen hajtogatott, "fonott" kivitelűeket is. Most egyszer csak nekiláttam. Az alapja pizzatészta. A tölteléket a zsíros túró teszi gazdaggá, amit megláttam akciósan (de így is jóval drágábban a közönséges túrónál), és nem tudtam neki ellenállni - egy leveles túró becenéven árult, teljes tejből készült, rögmentes tehéntúró, ami állagában már-már olyan, mint a juhtúró. Mit találtam itthon a túró mellé? Mirelit zöldborsót, meg némi póréhagymát. Ezekből lett tehát a töltött kenyér belseje.

2012. február 14., kedd

Gado-gado: indonéz saláta

Itt a blogon még nem is került szóba, hogy tavaly nyáron Indonéziában jártam. Szakmabeli okos emberek társaságában töltöttem szűk két hetet afféle közös műhelymunkával, és pár nap utazgatás is belefért a végén Jáva szigetén. Természetesen az indonéz konyhát is nagy kíváncsisággal vártam. Be kellett vallanom, hogy alapvetően csalódást okozott: túl sok volt az ízetlen és az egyforma ízű étel ahhoz képest, hogy elméletileg mégiscsak a Fűszer-szigeteken jártam. Volt azért pár dolog, ami kifejezetten bejött, és volt egy, amit fantasztikusnak találtam: a mogyorószósz.
A Konyhológiára eddig azért nem került fel semmi indonéz dolog, mert nem próbáltam még meg nulláról kiindulva felépíteni azokat az ízeket, amik ott tetszettek. Főztem néhányszor azóta pirított tésztát (mie goreng, ejtsd mí goren(g)) és pirított rizst (nasi (ejtsd: nászi) goreng), amihez felhasználtam egy odakintről hozott préselt blokkizét, amiből mogyorószószt lehet csinálni, meg egy Budapesten vásárolt thai garnélapasztát. Aztán a közelmúltban belefutottam egy leértékelt satay-szószba (ejtsd: szaté; ez lényegében nyárson sült hús, de mifelénk nyugaton satay-szósznak a számomra akkora élményt jelentő mogyorószósz egy változatát nevezik), aminek a felét belefőztem egy egyszerű zöldséges ételbe, a másik feléből pedig úgy döntöttem, hogy gado-gadót készítek (aminek a neve nagyjából annyit jelent, hogy kutyulék). Tehát továbbra sem a kályhától indulva, hanem konzervszósszal - de mégis kiteszem a blogra.

2012. február 13., hétfő

Konyhakert 2012: az első vetés

Említettem már korábban, hogy annakidején, amikor nekiálltam írni ezt a blogot, az volt a tervem, hogy majd konyhához csak közvetve kapcsolódó dolgokról, például a konyhakertről is fogok bele írni. Idén talán sikerül tartani magamat ehhez - most mindenesetre beszámolok az év első konyhakerti tevékenységéről: a legkorábbi palánták elvetéséről. Kicsit még így is korai, pláne, hogy nincs normális helyem a palántanevelésre, és tavaly meg tavalyelőtt is összevissza kellett zsúfolnom őket - idén még nehezebb lesz, mert Babó pakol mindent, amit elér...

2012. február 9., csütörtök

Csőben sült rizses brokkoli

Egy újabb nagyon egyszerű, mégis finom és laktató, téli estéken melengető egytálétel. Rengeteg sajt teszi gazdaggá. Nincs neki különösebb története - megfizethető áron volt valahol brokkoli, megvettem, félretettem, mert nem volt időm főzőcskézni. Egy idő után már nagyon kiabált, hogy együk meg, mert különben bosszúból ránk romlik. Lett kis időm, kenyér nem volt, kellett valami, amiben benne van minden - ez lett belőle.

2012. február 4., szombat

Bableves újabb változatban

Nos, erről nem is igazán van mit mesélni. Bableves, apró szemű fehérbabból (mint a zacskóról kiderült: etióp termék). Jó sok zöldséggel, és a zöldségeket nem nagy darabokban főztem bele, mint általában a magyar bablevesbe szokás, hanem apróra vágva a mirepoix nevű keverékre emlékeztető alapot készítettem belőlük, amit megpároltam-sütöttem a leves felfőzése előtt.