Analytics

2010. december 29., szerda

Sütőtökös lencse

Nem tudom, a pépesre főzött vörös lencse belefér-e az újévi babona szabályaiba, de mondjuk azt, hogy ez a szilveszteri ajánlatom. Lényegében egy indiai zöldséges dálról van szó - török vöröslencsével és magyar sütőtökkel, amit nálunk valami oknál fogva szinte csak sütve fogyasztanak, pedig különféle zöldségfőzelékekbe is jó. Kellemes, édesen csípős, laktató, szívet melengető étel lesz belőle így lencsével összefőzve.

2010. december 24., péntek

Borban főtt gomba

Úgy látod, sok gombát eszünk mostanában? Jól látod. Valahogy így alakult. Ezt a receptet már régóta szerettem volna kipróbálni; az eredeti ötlet innen származik. Elég erősen adaptáltam: kapormag helyett köménymagot (egyébként ember legyen a talpán, aki vak kóstolásra megkülönbözteti őket), húsleveskocka helyett zöldségszárítmányt (bio zöldségmix - mint a vegeta só nélkül) és nátrium-glutamátot tettem bele, Worcestershire-szósz helyett pedig egy kis szójaszószt. Nem karácsonyra készült, hanem jóval korábban, de szándékosan az ünnep előnapjára időzítettem a megjelenést. Főételnek kicsit sovány volt, viszont nagyon el tudnám képzelni egy gazdagon rakott ünnepi asztalon több köret és saláta egyikeként. Kihűlés után szeletekre vágva szendvicsben ettük meg a maradékot, úgy is finom volt.

2010. december 22., szerda

Gombás melegszendvics

A múltkori juhtúrós gombából megmaradt szárakat használtam el egy kis melegszendvicskrémhez. Nincs benne semmi különös: egyszerű, gyors; kiváló vacsora volt a hideg őszi időben. Került mellé egy kis hagyma meg egy kis gyári paradicsompüré, némi fűszerek, és persze sajt. Kesernyés cikóriasalátát ettünk hozzá egy kis majonézes-tejfölös öntettel.

2010. december 18., szombat

Juhtúróval töltött gombafejek

Juhtúróval töltött gomba sütőben sütve. Klasszikus ínyencség; van, aki úgy készíti, hogy a gombaszárakat megpirítja, aztán hozzákeveri a töltelékhez. Én inkább félreteszem, és felhasználom valami másra (most speciel melegszendvics lett belőlük). Egy időben sokfelé lehetett kapni, és a közelmúltban újra láttam valahol (de sajnos nem most, amikor ezt a gombát csináltam) - szóval létezik egy olyan termék, hogy a juhtúrót egy vékony bükkfafurnérba csomagolva árulják. Ha látsz ilyet, nagyon-nagyon ajánlom a juhtúrós gombához: a bükkfából valami pompás erdőíz szivárog bele a juhtúróba, ami a gombával való összesütés során csodákat művel.

2010. december 15., szerda

Csidvá: indiai rágcsálnivaló

Sós-fűszeres, olajos, egészségtelen és nagyon finom rágcsa indiai módra. A variálható hozzávalók száma óriási - én itt csak egy lehetséges kombinációt adok meg, amit történetesen csináltam. További tippek a szövegben. A csípősséget ki-ki állítsa be úgy, ahogy neki tetszik.

2010. december 10., péntek

Pirított gomba

Egyszerű, zamatos, laktató kis étel, amit vacsorára ettünk pirítós kenyérrel. Tavaszi-nyári szabadtéri főzéshez is jó lehet - valahol Lengyelországban vaslapon pirítottak hasonlót a turistáknak. Én most lecipeltem hozzá a padlásról az öntöttvas wokot: jó egy éve lakunk már itt, de konyhaszekrényünk még azóta sincs, és a konyhaeszközök egy részének nincs helye, csak ládában lakik a padláson. Vissza is vittem főzés után - de a pirított gomba megérdemelt egy jó, súlyos vasedényt. A mennyiség duplájára nyugodtan felszorozható (a lenti adag kettőnknek kissé szűkös vacsora lett), de nagyobb mennyiséget már nem érdemes egyszerre csinálni, legfeljebb valami ipari méretű felszereléssel - túl sok gomba csak főni tudna, nem pirulni.

2010. december 5., vasárnap

Nachos

Valahol félúton az egytálétel és a sós rágcsálnivaló között. Főételnek nagyon laktató, nagyon kellemetes, zamatos és kalóriadús. Sajnos nem túl olcsó, mivel - számomra teljesen érthetetlen okból - a kész tortilla chips elég drága dolog. De azért alkalomadtán ilyet is érdemes lehet enni.

2010. december 4., szombat

Csilis só

Most veszem csak észre, hogy a csilis sómat nyáron nem tettem fel - pedig szeretnék olyan receptet közzétenni, ami használja. A csilis só ötletét Jamie Oliver egyik műsorából vettem; kipróbáltam, és hihetetlenül bejött. Az egzotikus csilik minden kedvelőjének ajánlom: csakugyan megtartja a finom paprika sajátos zamatát is, nem csak az erejét - a csilis sóval fűszerezett étel íze sokkal közelebb áll a friss csilihez, mint a szárítotthoz. És a dolog végtelenül egyszerű.

2010. december 1., szerda

Törökös lencsekrémleves

Kırmızı Mercimek Çorbası - vörös lencseleves. A pötty nélküli i-betűket olyasféleképpen kell kiejteni, mint az orosz jerüt, vagyis baromira nem ü-nek, de nem is i-nek, hanem valahol az i meg az u között. De maradjunk a konyhológiánál - igazából nem is tudok törökül. Egyszerű, gyors, tápláló és nagyon finom leves ez. A vörös lencse nálunk még kuriózumnak számít, de egyre több helyen kapható, és nagyon érdemes használni. Igazából csak a belseje vörös: amit a boltban veszünk, az már meg van hántolva - részben ez is az oka annak, hogy főzéskor teljesen szétmállik, ellentétben a "rendes" lencsével, amelyen rajta van a héja. Sajnos a gyönyörű piros színét is elveszti főzés közben - de nem baj, mert cserébe szép sárga lesz.

2010. november 27., szombat

Ilyen-olyan kása

Kása: kiment a divatból. Szegény ember egyszerű eledele - de lehet gazdagon is készíteni, és attól, hogy egyszerű, még nagyon is finom lehet. Mindenféle dolog - gabona, hüvelyes, zöldség (és persze húsosoknak húsmaradékok) - összefőzve egy fazékban. Szinte bármilyen kombinációt ki lehet próbálni - itt van egy.

2010. november 24., szerda

Rakott kel szárított vargányával

Mint említettem, a tegnapi párolt kel tulajdonképpen csak félkésztermék volt, amelyből falatoztunk a maga natúr állapotában, majd a maradékot rakott kelkáposzta készítéséhez használtam. Mivel kis adagról volt szó, a rakást egyáltalán nem szép rétegekben csináltam, hanem csak úgy durr: összekutyultam az összes hozzávalót, aztán összesütöttem az egészet. A tepsis egytálétel ízét egy kis aszalt vargányával tettem izgalmasabbá.

2010. november 23., kedd

Párolt kelkáposzta

A kelkáposzta a nemszeretem-zöldségek közé tartozik sok embernél - pedig nagyon finom. Én speciel már-már pépessé főzve is szeretem (csak némi fűszerezéssel kell az ízét feleleveníteni, például így: kelkáposztafőzelék ízesen. De aki még csak a nagyon megfőzött kelkáposztát próbálta, annak egészen revelációszerű lehet a teljesen sima párolt kel sajátos, friss, pompás íze. Érdemes tenni vele egy próbát.

2010. november 20., szombat

Egyszerű vegetáriánus rakott karfiol

A hűvös őszi időben jól esnek a sütőben sült, melegséget sugárzó egytálételek. A nagy karfioldömping ugyan idén ősszel úgy tűnik, elmaradt (hacsak nem most, ennek a cikknek a megjelenésekor - hetekkel a kaja főzése után - fog éppen kezdődni a hosszú "eszkimó nyárnak" köszönhetően) - de azért lehetett néhányszor elfogadható áron karfiolt kapni. Pár dologgal kiegészítve, összesütve, felfalva.

OFF

Egy ideje nem jelent meg semmi itt a Konyhológián. De nem kell aggódni, nem szűnt meg a blog, én sem hagytam abba a főzést - csak mostanában más dolgom volt. Megfőtt a nagy konyha legizgalmasabb nyalánksága, és a kemencéből előbukkant a kisfiam. Közben még egy nagy, határidős munkát is be kellett fejeznem őrült hajtással, és ez a hirtelen megszaporodott teendők közepette blogolásra bizony nem hagyott már időt. Viszont van még a tarsolyomban néhány félig megírt korábbi recept, a nagy munka is kész (három nap csúszással, de nem harapták le érte a fejemet), a baba pedig jól van - maradjon is így. Úgyhogy hamarosan folytatódnak a konyhológiai cikkek is.

2010. október 31., vasárnap

Indiai paradicsomos cukkini

Ez eredetileg tofus cukkini szeretett volna lenni. Csak éppen a tofum (ez itt az antireklám helye: Toffini márkájú volt) egy héttel a szavatosságának lejárata előtt felbontva áthatóan bűzlött - ezért tofutlan cukkinit csináltam. Ha elkészíted ugyanezt, nyugodtan tegyél bele pirított tofukockákat vagy - ha igazán indiaias akarsz lenni - panírt, indiai házisajtot. Az év utolsó saját cukkinijeit használtam el bele, jórészt egészen aprókat. A könnyű, paradicsomos szósznak az édeskömény ad különleges ízt.

2010. október 26., kedd

Krémes karfiolleves

Nem krémleves, csak olyan jó dús-krémes leves. De persze ugyanezt össze is lehetne turmixolni sima krémlevesnek - úgy is finom lenne. Sajnos a karfiol még mostanában, amikor a főszezonja lenne, is elég drága volt - de azért olcsóbb, mint az év túlnyomó részében. A hűvös őszi időben továbbra is jól esik egy tartalmas, meleg leves.

2010. október 21., csütörtök

Hagymás csiga

Ez tulajdonképpen egy spin-off kaja volt a múltkori hagymaleves kapcsán. Kedvem volt sütni valami sós csemegét, és a leveshez pirított hagymából kivettem egy adagot csigatölteléknek. Ha csinálok még ilyet (márpedig valószínűleg fogok), akkor azt hiszem, több hagymát használok majd hozzá. Amúgy remek lett, de a nagy részét kenyér helyett ettük meg hideg kajához, a kisebb részét meg magában reggelire. Direkt rágcsának egy kicsit túlságosan a tészta dominált benne.

2010. október 16., szombat

Francia hagymaleves

Itt a hűvös ősz, a meleg levesek szezonja. Nem mondom, hogy ez a franciának nevezett verzió hű de nagyon francia, de hagymának hagyma, levesnek leves, és finomnak finom. Valószínűleg a franciák többsége sem utálná. Ezenfelül egyszerű, csak idő kell hozzá, és olcsó is. A lent megadott mennyiségek csak egy egész kis adaghoz - két személyre - vannak számolva; szorozd fel nyugodtan.

2010. október 11., hétfő

Keralai hangulatú párolt zöldség

Ez a zöldségétel kísérő volt a múltkori banánlevélben sült halhoz. Azért írom le a receptet, mert nagyon finom lett, és mert ez az egyszerű kis étel szinte bármilyen keményebb húsú zöldséggel elkészíthető, nem csak az itt felsoroltakkal. Az itt megadott mennyiségek csak egy egész kis adagot tesznek ki - de persze nyugodtan lehet duplázni vagy többszörözni a mennyiséget.

2010. október 10., vasárnap

Banánlevélben sült hal keralai módra

Nem olyan rég emlegettem, hogy az egyszerű és praktikus dolgokról kéne főleg szólnia ennek a blognak. Na, ez itt minden, csak nem egyszerű - viszont felséges. Történetesen E. születésnapja volt, arra készült dél-indiai lakomának ez a halas étel. A gondolat pedig úgy született, hogy van egy szép télálló banánom a kertben, aminek vétek lenne legalább pár levelét nem használni valamire, hiszen nemsokára úgyis le fog fagyni (csak a töve télálló - legalábbis remélem, tényleg az lesz; az előző telet még szobában töltötte). Eszembe jutott, hogy főzni kéne vele: híres keralai (dél-indiai) specialitás a mín pollicsatu, a banánlevélben sült hal. Állítólag a banánlevél maga is ízesít, nem csak a párolódást segíti; mindenesetre azt hiszem, aki nem tart otthon banánfát, az is nyugodtan elkészítheti ezt a receptet egy alufóliával letakart tepsiben. Sőt, szerintem még az sem lenne sokkal rosszabb (viszont sokkal kevésbé időigényes), ha az itt leírt szószt egyszerűen ráöntenénk a bepácolt, majd kevés olajon kisütött halra.

2010. október 7., csütörtök

Fonott kalács

Ez a kalács a "hagyományos" húsvéti kalácsom - puha, foszlós, enyhén édes - és lényegében isteni. Most egy kicsit egyszerűsített, hétköznapiasabb verziót sütöttem belőle E. születésnapjára. Azt hiszem, a kalácsot nem nagyon kell magyarázni vagy kommentálni.

2010. október 4., hétfő

Vörös sárkány

A vörös sárkányt tavalyelőtt "találtam fel". A lényege: az Erős Pista vagy a Piros Arany távoli rokona néhány szempontból meghatványozva: pár nagyságrenddel csípősebb és pár nagyságrenddel finomabb. Annakidején volt néhány habanero csilim, és szerettem volna csinálni belőlük valamit, ami eltartható és ízlés szerint adagolható. Amolyan távol-keleti hangulatú szószra gondoltam, és hasraütéses alapon hozzátettem ezt meg azt. Érdemes volt - fantasztikus ízvillám lett a végeredmény. Azóta magam termelem a különféle csilipaprikákat; ebben a mostaniban piros és sárga habanero, valamint a kedvencem, egy fatalii nevű nagyon komoly, sárga színű csili volt. A kész szósz hűtőben legalább fél évig eltartható; parányi mennyiségekben kiváló ízesítő keleties tésztaételekhez, de egy késhegynyit szendvicsbe kenni is isteni, és ezen kívül levesbe, vagy szinte bármibe használható.

2010. október 1., péntek

Minestrone(-ihletésű) leves

Elég rég volt utoljára, hogy "hivatalos" minestrone-receptet olvastam. Évekkel ezelőtt. Főzni azóta jópárszor főztem hasonlót, valószínűleg egyre jobban elrugaszkodva az igazitól. A lényeg: viszonylag ritkán bajlódom levesekkel, és ha már bajlódom, akkor szeretek olyan levest főzni, ami önmagában - vagy kenyérrel - egy komplett étkezés, nem pedig csak étvágygerjesztő. A minestrone az én értelmezésemben egy olyan vegyeszöldség-leves, amit paradicsompürével ízesítek, és jó adag tésztát főzök bele. A vegyeszöldség fogalma pedig azt jelenti, hogy ami épp akad itthon.

2010. szeptember 28., kedd

Salsa

Ilyet korábban még nem csináltam, és nem tudom, hogy egy mexikói mit szólna hozzá. Sokban emlékeztet a közelmúltban közzétett nyers paradicsomszószra; ha nem törött volna szét a turmixgépem szára, akkor abban aprítottam volna durvábbra, nem pedig botmixerrel péppé. No, mindenesetre friss - érett, saját, zamatos - paradicsom, meg egy jó adag fűszerzöldség került bele ebbe a friss szószba, aminek egy részét lefagyasztottam, egy részét pedig frissiben megettük egy teljesen sima sajtos melegszendvics mellé.

2010. szeptember 25., szombat

Márványsajtos melegszendvics

Ezt a kaját a körülmények szülték. Volt itthon egy darab márványsajt, aminek már nagyon kemény, átható íze lett, amit nem annyira szeretünk, ezért fel kellett "hígítani" valamivel. És történetesen volt itthon mackósajt is, amit szintén nem annyira szeretünk (abszurdnak tartom, hogy a sajthulladékból víz és vegyszerek hozzáadásával gyártott, műállagú és műízű izé drágább, mint a sajt!), de kaptuk. A kettő összebarátkozott, és melegszendvicskrémmé alakult.

2010. szeptember 22., szerda

Cukkini "indiai étterem" módra

Időnként kedvem támad afféle "indiai étterem" stílusú ételt főzni. Most sima cukkiniből készült el egy ilyen - gazdag szószban úszó - zöldségfőzelék; amúgy az itt leírt szószt gyakorlatilag bármihez használhatod: különféle egyedi vagy vegyes zöldségekhez, tofuhoz, panírhoz, csirkehúshoz, birkához, vagy amihez éppen kedved támad.

2010. szeptember 20., hétfő

Felújított palacsinta

Ezt receptnek nevezni már pofátlanság. Viszont mindig is az volt a tervem, hogy az egyszerű és praktikus dolgok domináljanak a blogban, nem pedig a rafinált egzotikumok. Úgyhogy itt van az öt perc alatt összedobott meleg vacsora, amit maradék palacsintából rittyentettem. Ha nagyobb mennyiséget készítenél ilyenből, akkor lehet direkt erre a célra sütni a palacsintát (és akkor nem kell cukor a tésztájába - a mi vacsoránk kicsit édeskés volt), és mikró helyett sütőben lehet összemelegíteni.

2010. szeptember 17., péntek

Kuszkuszos saláta

A kuszkusz finom és praktikus dolog; remélem, egyre ismertebb és elterjedtebb lesz nálunk is. Pillanatok alatt készíthető belőle meleg köret, de még jobb hideg salátának megcsinálni - egy ilyen tartalmas saláta, ami a gabonát is tartalmazza, önmagában komplett ebéd vagy vacsora. A kész kuszkusz kihűlését nem számítva pillanatok alatt össze lehet dobni, és az eredmény finom, gusztusos és laktató. Ez a mostani saláta ünnepi alkalomra készült, úgyhogy a tetejére metélőfokhagyma virágát és vadárvácskát szórtam a látvány kedvéért - ezeket meg lehet enni.

2010. szeptember 15., szerda

Nyers paradicsomszósz tésztához

Mi a jó a nyers paradicsomszószban? Nos, amellett, hogy biztosan baromi egészséges, ráadásul finom is, és pillanatok alatt össze lehet dobni, csak egy botmixer kell hozzá. Ha esetleg teljesőrlésű lisztből készült tésztához eszed, akkor igazán gratulálhatsz magadnak, hogy egészségesen étkezel - mi most nem ezt tettük.

2010. szeptember 13., hétfő

Cukkinivagdalt

Ez a cukkiniból - vagy akár sima tökből - készíthető étel valahol a tócsi és a vega fasírozott között van. Lehetne a neve cukkinitócsi vagy cukkinifasírt is. Ellentétben a rendes tócsival, nem annyira önálló főételnek való, hanem inkább kenyér vagy főzelék mellé húspótlónak. Tojás nélkül is elkészíthető, de akkor több lisztet kell tenni bele, és úgy is lazább, szétesősebb lesz az állaga.

2010. szeptember 11., szombat

Gyors kis pizza

A házi pizza ugyan viszonylag munkaigényes, de azért nem igényel túl nagy erőbedobást. Többnyire kétfélét sütök egyszerre, és olyankor ideges szoktam lenni; most csak egy egyszerű kis pizzát csináltam vacsorára. A házi paradicsomszószon és a sajton kívül csak pár szelet cukkini került rá - de persze bármilyen feltéttel megismételheted.

2010. szeptember 9., csütörtök

Sült padlizsán

Említettem a múltkor, hogy kényes vagyok a padlizsánra, mert könnyű úgy elkészíteni, hogy undorító legyen az állaga. Két technika együtt garantálja, hogy ez ne így történjen: a padlizsán előzetes besózása, valamint a magas hőmérsékleten való elkészítés, például az olajban sütés. Ha rostokol a hűtőszekrényben egy-két padlizsán, akkor minimális munkával elkészíthető a sima sült padlizsán, ami klasszikus "húspótló" étel: kenyérrel vagy valamilyen körettel komplett ebéd vagy meleg vacsora.

2010. szeptember 7., kedd

Darázsfészek

A süteményeimről (még) nem vagyok híres, amit részben talán az okoz, hogy lazán állok hozzá a konyhai méréshez és precizitáshoz. (Részben meg az, hogy viszonylag ritkán szánom rá a fáradságot és a pénzt holmi frivol édesség készítésére.) A kelt tésztákkal viszont elég jóban vagyok, és a közelmúltban egy családi ünnepre az az ötletem támadt, hogy megpróbálok darázsfészket készíteni. Az eredmény nagyon bejött nekem (és másoknak is), úgyhogy íme a recept.

2010. szeptember 4., szombat

Klasszikus pesto

Talán úgy öt évvel ezelőtt még azt sem tudtam, mi fán terem az a pesto - és azt hiszem, országunkban még mindig sokan így vannak ezzel. Márpedig pestót nem enni már-már bűn, de legalábbis vétkes hanyagság. Fűszeresen zamatos friss bazsalikom, aromás olivaolaj, dúsan erdőízű fenyőmag, karakán, érett grana sajt - nem olcsó hozzávalók (szörnyülködve láttam, hogy a fenyőmag súlyra kétszer annyiba kerül, mint a kesudió), de nem kell belőlük sok ahhoz, hogy fantasztikus tésztaételt (vagy valami mást) tegyünk az asztalra.

2010. szeptember 1., szerda

Pasta arrabbiata

A paradicsomos tésztaszószokat többnyire gyári sűrített vagy sűrítetlen paradicsompüréből szoktam csinálni (bár a legjobb gyorsmegoldás a darabolt konzervparadicsom - csak az piszok drága). Most - először az idén nyáron, mert későn érett a paradicsom - csak friss, saját, teljesen érett, lédús paradicsomból csináltam szószt. Két egyforma tésztaszószt még valószínűleg nem főztem, de az "arrabbiata" kategóriában elég gyakran csinálok hasonlókat - ezt osztom most meg.

2010. augusztus 29., vasárnap

Főzött padlizsánkrém

Padlizsánilag meglehetősen finnyás vagyok. Nagyon könnyű rosszul elkészíteni, és akkor az állaga borzalmas lesz, mint a nyálkás gumi - vagy ahogy E. derültségére mondani szoktam, olyan csigaszerű -, és gyakran az íze is elromlik a rossz főzéstől. A padlizsánkrémet viszont nemigen lehet elrontani - bár jobb és rosszabb könnyen tud lenni. Gyönyörű, cirmos padlizsánt termelek a kertben, és az első nagyobb szüretből szabad tűzön megsütöttem egy adagot padlizsánkrémnek. Mivel nem volt valami nagy tűz - főleg gazt és nyesedéket égettem némi fenyőfa-hulladékkal, ezért sajnos nem sült át a gyenge kis parazsán a padlizsán (tehát most majdnem sikerült elrontani a krémet!) - a megmentésére kénytelen voltam a sütés után még serpenyőben is főzni.

2010. augusztus 23., hétfő

Gazpacho

Azelőtt sohasem csináltam még gazpachót, viszont rég ki akartam próbálni, mert nagyon tetszik az alapgondolat. Egyszer kóstoltam előregyártott, gyümölcslészerűen dobozban árult cuccot, és már az sem volt rossz - milyen lehet hát akkor a kertben frissen szedett zöldségekből készült hiteles anyag? Nos, elárulom: pompás. Frissítő, zamatos, és csak úgy pezseg az élettől, "harapni" lehet benne a vitamint. Ja, és ha esetleg valaki nem tudná, mi a gazpacho: nos, elég a képre pillantani, hogy lásd, mi megy bele. Valahol a turmix és a leves között van, afféle nyers zöldségtrutymó.

2010. augusztus 19., csütörtök

Töltött cukkini

A nagyobb darab cukkinik (ismétlem, nagynak a 25-30 centi fölöttieket nevezem, nem a hatvan centis, kétkilós gigamegadögöket) kiválóan alkalmasak töltésre. A klasszikus darálthúsos töltelékek műfaját vega kivitelben legegyszerűbb szójagranulátummal utánozni, de szétmorzsolt tofuval is lehet hasonlót csinálni - vagy mindenféle húspótló nélküli zöldséges töltelékkel is meg lehet tölteni a cukkinit. Zsenge főzőtökből szintén el lehetne készíteni ugyanezt. Előző nap direkt nagyobb adag rizst főztem, hogy jusson bőven maradék a töltött cukkinihez is - de lehet hozzá frissen is főzni egy adag rizst. Ha meg van maradék, de kevés, akkor persze semmi nem kötelez arra, hogy rizságyon süsd meg a cukkinit, mint én.

2010. augusztus 15., vasárnap

Dam birjání - nábobok piláfja

Ezzel az étellel van munka rendesen. Közép-indiai királyi és nagyúri konyhákon fejlesztették tökélyre a birjání műfaját, amelynek ez most egy saját adaptációja. Munkaerőben és drága hozzávalókban tehát nem volt hiány a forrásvidéken - a végeredmény pedig megéri a befektetést. Az én verziómban a drága hozzávalókból csak egész kevés kerül bele, például egyszerű, olcsó rizst használok hozzá, nem pedig minőségi bászmatít (ami nem baszmati! bász! egyébként azt jelenti, hogy "illatos"). Pepecs továbbra is bőven van vele - de ezúttal rászántam az időt, mert kedvem volt valami "nagyot alkotni" a konyhában. Egzotikus hozzávalókat is használtam, amik nem fordulnak elő minden háztartásban - a főzés lényege azonban a kreativitás. Tehát ha van kedved megismételni ezt a birjánít valami ünnepre vagy csak úgy, kényeztetésképpen, akkor helyettesíts kreatívan. Amúgy pedig ha nem birjánínak nevezem a műfajt, hanem piláfnak vagy gyuvecsnek, akkor máris sokkal többek számára lehet ismerős - lényegében ugyanarról van szó: rizses, zöldséges húsról - a lehető legszofisztikáltabb módon. És persze a húst nálam tofu helyettesíti benne, Indiában pedig panírt, sütésálló friss sajtot használnának hozzá.

2010. augusztus 12., csütörtök

Linguine cukkinis szósszal

Ki kellett valamit találni egy felbontott főzőtejszín és egy felbontott paradicsompüré elhasználására; gyors fogyasztásért kiáltozott pár zsenge cukkini (megpermeteztem a bokrot, és előtte leszedtem róla mindent, ami ceruzaelemnél nagyobb volt), és ideje volt nekilátni egy öregedő trappista sajtnak is. Még szép, hogy tészta lett belőle - történetesen linguine, de persze bármi más alakú is megfelel. Kissé semleges lett a végeredmény - kevesebb volt a paradicsomos dobozban, mint gondoltam. Azt írom le a receptben, amit csináltam, de több paradicsommal valószínűleg izgalmasabb lenne.

2010. augusztus 9., hétfő

Habkönnyű lángos

Eddig nem volt fix lángosreceptem, amit rendszeresen követtem volna. Most viszont annyira jól sikerült, hogy ezt meg- és feljegyzem. Nagyon puha, nagyon könnyű, pompázatos krumplis lángost sütöttem. Úgy érzem, két kulcsa volt ennek: az egyik a nagyon lágy tészta, a másik pedig az, hogy a megformázott lángosokat hagytam kelni sütés előtt. Ha otthon eszünk lángost, akkor fokhagymás tejfölt szoktunk mellé tenni, és abba mártogatni. Hatalmas mennyiségű tejfölt vagyunk képesek felzabálni ilyenkor. Lehet persze reszelt sajttal is gazdagítani, simán sósan vagy sósan-fokhagymásan enni, de még akár édesen is el tudnám képzelni, mondjuk lekvárral.

2010. augusztus 6., péntek

Töltött cukkinivirág

Ezt már nagyon régen ki akartam próbálni. Akinek nincs a kertjében tök vagy cukkini, annak valószínűleg nem megy a dolog - aki viszont tud néhány frissen szedett bakvirágot (a lányvirágokat én sajnálom erre a célra, de amúgy teljesen alkalmasak ők is) behozni a konyhára, annak már csak az izgalmassága kedvéért is érdemes próbát tennie. Vendégváráshoz vagy valami különleges alkalomra tudom javasolni ezt a különlegességet - amúgy pusztán íz és beltartalom szempontjából - bevallom - nem olyan nagy durranás.

2010. augusztus 3., kedd

Királyi őszibarackfagylalt

Őszibarackfagyi, ahogy a királyok szeretik. Én legalábbis tétovázás nélkül feltálalnám bármilyen királynak, de még egy sem volt a vendégem. Lehet persze szabadon variálni is a receptet, például elhagyni belőle az egzotikus fűszereket. Mindjárt be is vallom, hogy nem pont úgy csináltam, ahogy itt leírom (kevesebb volt benne a gyümölcs), hanem az itt közzétett recept inkább az elképzelésem arról, hogy hogyan lenne még finomabb az az isteni kreálmány, amit ténylegesen megcsináltam.

2010. július 31., szombat

Törökös csicseriborsó-saláta

Ez a saláta még a július közepi nagy kánikula idején készült a múltkor megfőzött, majd fagyasztva eltett csicseriborsóból. Azokban a dögmeleg napokban sem főzni, sem meleget enni nem volt nagy kedvem, ezért találtam ki ezt a kombinációt. Görög joghurtot használtam hozzá, mert a napokban épp kaptunk olyat akciósan, de egy kicsit túl gazdag lett így - igazából jobb lett volna sima joghurttal, esetleg egyharmadrész tejföllel dúsított sima joghurttal. A savanykás citromos joghurt, a menta és a zöld csili friss, csattanós ízét remek mélyebb dimenzióval gazdagította a csicseriborsó és a piros csípőspaprika.

2010. július 28., szerda

Dél-indiai citromos rizs

A citromos rizs pompás nyári eledel. A legjobb maradék rizsből csinálni és hidegen fogyasztani. Dél-Indiában nem köretnek, hanem önálló fogásnak szoktak egy kis tálka citromos rizst adni nagyobb, főleg ünnepi étkezések mellé. A hangsúly a friss, csattanós ízeken van. Mi egy kis joghurttal kiegészítve főétkezésnek ettük a közelmúlt nagy melegében.

2010. július 25., vasárnap

Paradicsomos cukkiniragu


Még nem tartunk ott, hogy a könyökünkön is cukkini jöjjön ki, de azért szépen teremget már a kert végében. Egy kisebb adag cukkiniből gyors és csodafinom ragu lett. Rizzsel ettük, a tetejére egy kis sajtot reszelve. Tésztaszósznak is kiválóan megfelelt volna, és egyszerűen kenyér mellé való főzeléknek is. A paradicsom még nem saját, csak gyári püré.

2010. július 22., csütörtök

Bazsalikomos krumplifőzelék

Ez a kaja tulajdonképpen pirított krumplinak indult, aztán valahol menet közben úgy döntöttem, hogy főzelék lesz belőle. De nem a jó kis hagyományos krumplifőzelék, hanem egy nagyon kellemes, mediterrán hangulatú variáció paradicsommal dúsítva és bazsalikommal megbolondítva.

2010. július 19., hétfő

Túrós csusza vegetáriánus sajtpörccel

Híven az eredeti elképzelésemhez, hogy egészen egyszerű és hétköznapi ételeket is leírok itt a blogon, most következik a túrós csusza. Egy nem hétköznapi apróság azért ebben is van. Szeretek a túrós tésztához ropogós pörcöt enni, de annyira azért nem, hogy szalonnát egyek. Pár éve kitaláltam tehát a sajtpörc avagy hamis töpörtyű intézményét, és most ezennel megosztom a titkot a világgal.

2010. július 18., vasárnap

Rózsaszörp

A kertünkben számos rózsatő található, kicsit több is, mint ahánynak jó helye van, és ahányat kedvem van gondozni. Gondoltam, fel kellene használni a rengeteg illatos virágból valamennyit, így egy nap, amikor épp nagyon sok nyílt, learattam. Ez az első kísérletem rózsasziromszörp készítésére; az eredménnyel elégedett vagyok, de lehetett volna még rózsásabb is. Italnak is nagyon kellemes, egzotikus, de ki akarom majd próbálni fagyiöntetnek is, és valami izgalmas koktélba is.

2010. július 13., kedd

Rozmaringos pirított krumpli

Említettem már, hogy szeretjük a különféle ízesítéssel elkészített sima pirított krumplit. Olyasmit, mint a klasszikus petrezselymes krumpli (nem arra a menzaborzalomra [és nem, ez nem egy dark elf város neve] gondolok, amikor a főtt krumplit megszórják fél gramm per kilogramm aszott petrezselyemmel). Itt van a legutóbbi pirított krumplim - egészen puritán verzió: nincs benne semmi, csak hagyma, fokhagyma és jó sok friss rozmaring.

2010. július 10., szombat

Olvasztott sajtkrém

Fura dolog, de ehhez hasonló ételről még sehol nem olvastam vagy hallottam (na jó, a welsh rarebit - legalábbis bizonyos verzióban - meglehetősen hasonlít hozzá). Pedig tuti, hogy más is feltalálta már. Örök favorit ez a kence (amit kulimásznak is szeretek nevezni) olyan alkalmakra, amikor nincs kedvünk hideget enni, de főzni sincs időnk vagy erőnk. Ilyenkor öt perc alatt lehet "meleg hideg" ételt készíteni - egy kis olvasztott sajtkrémet. Ráadásul olcsítva van benne a sajt, ami külön előny. Elárulom a titkot.