Kelkáposztafőzelék ízesen

Puff, nem túl jó kezdés egy nehéz vállalkozásnak. A kelkáposzta közutálatnak örvend. Én speciel imádom. Ismerek még néhány embert, aki szintén - de az anonim "köz" akkor is utálja. Tök jó lenne, ha pár emberrel meg tudnám kedveltetni. És akkor tessék: ezt a fotót sikerült csinálni róla. Szó, ami szó: a kelkáposztafőzelék esztétikuma valóban csak mély meditációban fedezhető fel. Más szóval: ronda. De finom. A bevettnél kicsit gazdagabban és erősebben fűszerezem a kelkáposztafőzelékemet, bár magának a natúr főtt kelkáposztának is szeretem az ízét. Viszont aki nem szereti, annak talán pont ilyen fűszerezéssel fog megtetszeni.
És hogy mi az a még rondább fehér placsni a tányér közepén? Az, kérem szépen, pirított gomolya. Szépségében méltó a főzelékhez, beismerem. De nem volt rossz. Kétségbeesett igyekezetemben, hogy valahogyan fotogénebbé tegyem, megszórtam egy kis pirospaprikával. Talán nem kellett volna.

Hozzávalók

• 1 kis fej kelkáposzta
• 2-3 szem krumpli
• 1 kis fej vöröshagyma
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál olaj
• 1 teáskanál köménymag
• 1/2 mokkáskanál római kömény
• 2-3 babérlevél
• 1 teáskanál koriander
• 2 teáskanál édes pirospaprika
• 1 dl tejföl
• 1 csapott evőkanál kukoricaliszt
• só
• bors

Elkészítés

Egy szép nagy fazékban felforrósítom az olajat, és beleszórom a köménymagot, a római köményt és a babérlevelet, majd pár másodperc múlva a felaprított hagymát. Ha a hagyma kezd üvegesedni, hozzászórom a mozsárban megtört koriandert, a pirospaprikát és a finomra vágott fokhagymát, keverek rajta egyet, majd beleadom a 2-3 centis kockákra vágott krumplit. (Amit persze - szokásomhoz híven - csak annyira hámozok meg, amennyire muszáj, hogy a ronda héjdarabokat levágjam.)
Nagy lángon pirítom 3-5 percig (lehetőleg addig, amíg a krumpli egy kis színt kap legalább az éleken; de ha nagyon leragad, vagy ha nagyon pirulni kezd a hagyma, akkor elég volt). Közben a félbevágott kelkáposzta torzsáját kivágom (speciel ez most nem így történt, mert a torzsa már belement a múltkori zöldséglevesbe), a levéltömböket hosszában 3-4 darabra vágom, majd keresztben 1-2 centi széles szalagokra szeletelem. Ha a krumpli pirítása megvan, mindezt a tetejére szórom, és loccsantok rá egy kis vizet (1-2 dl). A lángot közepesre véve óvatosan megpiszkálom egy kicsit az alját, hogy ne égjen oda, és lefedem. Pár perc után már kezd eléggé megrogyni a kelkáposzta ahhoz, hogy rendesebben lehessen keverni rajta - tehát kicsit átforgatom, és újra lefedem; ezt még párszor ismétlem, szükség esetén több vizet adva hozzá. Ha a kelkáposzta egyenletesen összeesett, legyen rajta annyi víz, amennyi épp ellepi. Ekkor egész kicsire teszem a lángot, és hagyom lefedve főni, pár percenként megkeverve. A kelkáposzta korától függően 10-20 perc, amíg szépen megpuhul. Ki így, ki úgy szereti - főzeléknek én úgy, hogy már-már szétfőjön a levél, és a vastag szárak is egészen puhák legyenek.
Ekkor kevéske vízben elkeverem a kukoricalisztet, és ezt is, a tejfölt is hozzáhabarom a főzelékhez. Megborsozom; ha kell, tovább higítom, és kóstolva utánsózom. Mire újra felforr, kész is van.
Sima fehér rizst főztem hozzá. Ilyen laktató főzeléket gyakran eszünk csak úgy kenyérrel vagy rizzsel főétkezésként, de most "húspótló" feltét is készült hozzá. Volt a hűtőben egy darab füstölt gomolya, amit szavatosságlejárási leértékelésen vettünk, tehát hamar el kellett használni. (A textúrája és íze egész meggyőző gomolyaszerű volt, de sajnos a füstölés csak hamisítvány volt: bepácolták füstaromába a sajtot.) Egy teflonos serpenyőt kikentem pár csepp olajjal, beledobtam két szép szelet gomolyát, és addig pirítottam, amíg megolvadtak és a széleken sülni kezdtek. A vártnál folyósabb lett (a gomolya általában tűri valamelyest a hőt), de azért sikerült egy darabban átemelni a szeleteket a tányérokra.