Nyárköszöntő zöldségleves

Megint volt pár nap, amikor nemigen volt időm főzni, viszont E remekelt a konyhában. Ennek a remekelésnek az egyik terméke volt egy teljesen egyszerű, teljesen hétköznapi, teljesen pompás zöldségleves. A saját kertünk csak a zsenge cukorborsót meg a petrezselyemzöldet szolgáltatta hozzá, a többi belevalót a sarki zöldségesben szedtük. A korai vetésű répám olyan vékony és olyan fás, mint a ceruza; a késői vetésű répám pedig akkora levélzettel bír, mint egy kolibritoll. A pár bokor kísérleti krumplim szépen nő, de alá nézni még nem mertem. A hagymám pedig aprócska még, és a nagy része kukacos. Szóval nem igazán sajátkerti ez a leves, de az nem baj.

Hozzávalók

• 1-2 szem krumpli (vagy 3-4, ha apró újkrumpli)
• 2-3 szál sárgarépa
• 1 kisebb szál fehérrépa
• 1 fej lilahagyma
• 1 kelkáposzta torzsája és vastag levéltövei
• 1 marék zsenge zöldborsó
• néhány zöldborsóhüvely
• 1-2 evőkanál olaj
• 1 mokkáskanál pirospaprika
• só
• víz
• petrezselyemzöld

Elkészítés

A kelkáposztának kivágtam a torzsáját úgy, hogy bőven maradjon rajta a levelek vastag töveiből is. A töveket levagdaltam róla, a torzsát kettévágtam, és lehámoztam a fás burkát. (Úgy látom, ködösen fogalmazok. Szóval a torzsa fás héja megy a szemétbe; minden más megy a levesbe, és nagyon finom lesz. Ha az egész torzsa fás volna, főzd bele a levesbe, aztán dobd ki.)
Ennyi volt a hozzájárulásom ehhez a leveshez. Innentől nem is láttam a részleteket, mert a gép mellett ültem. Ha én csináltam volna a levest, akkor a következőképpen jártam volna el:
A megforrósított olajon a pirospaprikával együtt megpirítottam volna a 2 centis kockára vágott krumplit, a hosszában negyedekbe vágott hagymafejet, és a fél centis karikákra vágott sárgarépát. 2-3 perc pirítás után hozzáadtam volna a maradék zöldségeket, megsóztam volna, még egyet-kettőt kavartam volna rajta, aztán felöntöttem volna annyi vízzel, amennyi jól esik. Kb. 20 perc lassú forralás után - némi petrezselyemmel ízesítve - valószínűleg az én végeredményem is ehhez hasonló lett volna: