Zöldséges darakása

A sima búzadarából (grízből) főzött kása Magyarországon is hagyományos eledel volt, de napjainkra szinte ismeretlenné vált. Sokan utálják is ezt a régebben hajdúkásának vagy stercnek nevezett ételt - talán mert "szegényeledelnek" számít, vagy talán mert ízetlennek, unalmasnak találják. Kisgyerekkoromban mi is ettünk néha ilyet a szüleimmel, és elég vacak emlékeim vannak róla. No de ha egy étel ízetlen és lapos, akkor csak fel kell dobni egy kis izgalmassággal - például zöldségekkel és fűszerekkel. Meg egy egzotikus név sem árt neki. Elárulom - és ez színigaz, nem most találom ki -, hogy Indiában uppmának nevezik azt az ételt, aminek a receptje következik. Dél-India egyik legkedveltebb reggelijéről beszélünk, de könnyű ebédnek vagy vacsorának is kiválóan megfelel. Én vacsorára főztem, amikor elfogyott a kenyér, és gyorsan ki kellett találni valamit, ami megtölti a gyomrunkat. Aztán, mivel sötét volt, nem fotóztam le, gondolván, hogy majd másnap a maradékot. Aztán persze elfelejtettem - így most csak a belerakott zöldségek egy részéről van fotó.

Hozzávalók

A kásához:

• sütéshez bő olaj
• kb. fél kiló kemény vegyeszöldség (nálam ezúttal krumpli, tarlórépa és sárgarépa volt; jó még a karfiol, káposztatorzsa, karalábé, paszternák, jégcsapretek, vagy szinte bármi egyéb)
• 1 pohár (bő 20 dkg) búzadara
• 4-5 evőkanál olaj
• 1 fej lilahagyma
• 2-3 apró, erős nyers csilipaprika
• 1 evőkanál fekete mustármag (helyette: fehér mustármag)
• 1 evőkanál karilevél (elhagyható)
• 1 jó késhegynyi asafoetida (helyette: 2 gerezd fokhagyma)
• 1-2 marék zöldborsó
• 3 pohár (kb. 1 szűk liter) víz
• 1 púpos teáskanál só

Elkészítés

A darabokra vágott zöldségeket bő olajban kisütöm. A keményebbeket kisebb, a puhább vagy gyorsabban fővőket valamivel nagyobb darabokra vágom hozzá. Addig sütöm, amíg szép színük lesz, és puhulni kezd a belsejük - de nem sül át teljesen (forró olajban kb. 3-4 perc). Utána papírtörtlőre kiszedve félreteszem. A bő olajban sütés azért történt, mert volt elöl egy serpenyő többször használt sütőolaj, amiből még egy használatot ki akartam hozni. Ha nem akarsz bajlódni vele, vagy egészségesebbnek találod a kevésbé olajos megoldást, akkor nagy lángon, 1-2 evőkanál olajon pirítsd meg a zöldségeket, amíg színt kapnak, és félig megpuhulnak. (Ez esetben az alább leírt módszer helyett a hagymát is lehet a zöldségekkel együtt sütni, nem pedig a kásával.)

 A kása fűszerezéséhez 4-5 evőkanál olajat felforrósítok egy wokban, és addig pirítom benne a mustármagot, amíg épp csak pattogni kezd. Ekkor hozzászórom az asafoetidát és a karilevelet, egy gyorsat kavarok rajta, majd hozzáadom az apróra vágott csilit és a félbevágott, majd hosszában felszeletelt hagymát. 1-2 percet pirítom, majd beleöntöm a búzadarát is, és jó alaposan megkavarom, hogy vegye fel egyenletesen az olajat, és ne tapadjon össze a hagyma nedvességétől.
Közepes lángon, sűrűn (később inkább folyamatosan) kavargatva pirítom, amíg a dara előbb kifehéredik, majd sárgulni kezd (kb. 10 perc). Lehet egész barnásra is pirítani, akkor "magyarosabb" lesz. Ekkor hozzáöntöm a vizet (ezt óvatosan tedd, mert durván leforrázhat a gőz!), és gyorsan, alaposan elkeverem, hogy ne csomósodjon. Hozzáadom a sót, a nyers vagy mirelit zöldborsót és az előbb megsütött zöldségeket, és egyszer-kétszer megkeverve megvárom, amíg felforr a víz. Ez nem tart sokáig, mert az edény és a dara jóval 100 fok fölött volt a víz beleöntése előtt. Ha úgy tűnne, hogy nagyon felszippantotta a vizet és túl száraz, akkor most lehet még tenni hozzá egy kicsit. Az a cél, hogy ne folyós, hanem száraz, darabokba összeállni képes kása legyen; ha jól meg volt pirítva a dara, akkor akár kuszkusszerűen pergő is lehet a végeredmény - de a grízszemeknek teljesen meg kell puhulniuk. Amikor felforrt, leveszem a tűzről és szorosan lefedem.
Kb. 10 perc állás után újból alaposan összekeverem, és tálalható is. Egy kis tejföllel vagy joghurttal, némi nyers salátával komplett ebéd vagy vacsora. A maradék hidegen is kiváló.