Mentacsatni

Csatni - vagyis indiai fűszeres ételkísérő. Van, aki angolosan chutney-nak írja, de ez hülyeség. Nem latinbetűs írású nyelvből származik, tehát nemcsak jogunk, hanem gyakorlatilag kötelességünk kiejtés szerinti magyaros átírást használni - az angolok meg csináljanak, amit akarnak. Egyébként csatní lenne a teljesen helyes megoldás, de én ezt a szót már nem idegennek, hanem jövevényszónak tekintem a magyar nyelvben, és így a magyar szájmozgáshoz barátságosabb, rövid i-s alakot használom. A nyelvészetet félretéve csatni tehát rengeteg mindenből készülhet - egyebek között friss zöldfűszerekből. A közelmúlt esős időjárásában burjánzik a menta, mint... mint a burján. Gondoltam, csinálok egy jó adag mentacsatnit, és lefagyasztom valami alkalomra.

Hozzávalók

• 4 enyhén púpos evőkanál csicseriborsóliszt (helyette: sárgaborsóliszt)
• 1 teáskanál koriander mozsárban megtörve
• 1 teáskanál őrölt római kömény
• 1 jókora csokor menta (15-20 szál)
• ízlés szerint friss csilipaprika
• kb. 5 centis darab friss gyömbér
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 citrom
• 2 teáskanál gur [lásd a szövegben]
• 1 mokkáskanál fekete só
• 1 mokkáskanál sima só
• 2-3 dl joghurt

Ezek a most általam használt mennyiségek. Nyugodtan meg lehet felezni, akkor is elég szép adag lesz belőle. A teljes mennyiség egész szép nagy buliba elegendő dipnek vagy sültekhez való szósznak.

Elkészítés

A csicseriborsólisztet jó vastag aljú öntöttvas serpenyőben szárazon megpirítom. Ha nincs ilyened, tegyél vasplatnit valami vékonyabb edény alá. Az első 1-2 percben lehet nagyobb a láng, de aztán egész kicsire le kell venni, és legalább 5-6 percen keresztül, sűrűn - a vége felé folyamatosan - kavargatva pirítani. A sárgásfehér liszt először sárgás, majd barnássárgás színt ölt; a lényeg, hogy szép, telt színe és finom illata legyen. Nem baj, ha nem lesz teljesen egyenletes, de véletlenül se égjen meg. Én most nem kavargattam elég sűrűn, és egy kis része megpörkölődött, így a nagy adagban készült csatnim nem lett optimális ízű, bár rossz sem. Végül a liszthez keverem az őrölt római köményt és a megtört koriandert, eloltom a lángot, de még egy percig meg-megkeverem, hogy a maradékhő aktiválja a fűszereket, és ne kapjon oda továbbra se a liszt.

A mentát megtisztogatom: ha kell, mosom; utána a keményebb szárakról letépem a leveleket - a szár zsenge felső része maradhat. Az összes hozzávalót szépen összeturmixolom. A citromnak a kinyomott levét, és kb. a fél héját (vékonyan hámozva) használom fel. Joghurtból először csak annyit teszek bele, hogy pépesíthető legyen; az állagát később állítom be. Paprikából ideális esetben egy-két vastaghúsú "hegyes-erős" zöldet használnék, de az most még drága, úgyhogy inkább kivettem a fagyasztóból egy kis tavalyi hazait. Ez egy fatalii paprika volt: kb. 5 centis, ragyogó sárga színű, csodálatos zamatú és pokolian erős jószág. A cél, hogy a csatni jó csípős legyen (úgyis csak kevés kerül belőle egy falatba) - ez az egy fatalii erről kellőképpen gondoskodott.
Használok két ritkább hozzávalót is.
A gur (szokták még jaggerynek is nevezni) egy indiai nyerscukor: cukornádból vagy pálmanedvből készülő, teljesen finomítatlan, némi növényi rostot is tartalmazó kemény massza. Keleti fűszerboltokban időnként kapható. Ha nincs kedved utánajárni, használhatsz helyette melaszt, vagy ha annak sincs kedved utánajárni, valami minél barnább cukrot (pl. muscovado cukor - bár persze az már megint utánajárós dolog). Végső esetben akár a kristálycukor is megteszi, de abból csak fele mennyiséget tegyél bele.
A fekete só pedig egy - ma főleg Pakisztánban bányászott - természetes szennyezőanyagokban bővelkedő kősó. Keleti fűszerboltokban szintén egyre gyakrabban kapható, és nem is drága. Valójában nem fekete, hanem kristályosan sötétvörös, porrá őrölve pedig rózsaszín. A szennyezőanyagai között sok kén van, és az íze leginkább főtt tojássárgájára hasonlít. Ha nincs fekete sód, használj sima konyhasót helyette is - de érdemes a feketével megpróbálkozni.
Ha tehát mindezeket simára turmixoltam, akkor szükség esetén némi további joghurttal vagy vízzel higítom, és kóstolva beállítom a sósságát. A kész csatni remekül illik grillezett húsokhoz és zöldségekhez, olajban sült sós finomságokhoz, és persze tandúrban - kemencében - sültekhez. De mi például most sajtos melegszendvicshez ettük azt, amit nem fagyasztottam le belőle.