Analytics

2010. május 29., szombat

Dél-indiai száraz krumplis káposzta

Káposztát viszonylag ritkán eszünk, mert E nem szereti. Viszont néha veszünk, mert olcsó - aztán gyakran sokáig ül a hűtőben, amíg kitalálok valamit, hogy hogyan lehetne elfogadhatóvá tenni. Ez a mostani verzió direkt dél-indiai fűszerezéssel készült, mert azt viszont E kifejezetten szeretni szokta. Én abszolút remeknek, kiválónak találtam a végeredményt; ő nem rajongott érte, de azért nem tiltakozott hangosan, amikor azt mondtam, hogy ilyet máskor is eszünk még. Következik tehát a pórias krumplis káposzta (hindíül álú góbhí; tamilul nem tudom) dél-indiai hangulatú, és szerintem fejedelmi kivitelezése.

2010. május 28., péntek

Spagetti citromszósszal

Ez nem édesség, hanem ebéd. Azért is írtam a címbe úgy, hogy spagetti, nem pedig úgy, hogy tészta - mert a tészta sokaknak elsősorban édes tésztát jelent. Valójában serpentini volt, amit most ehhez a szószhoz főztem, de bármilyen alakú pasta megfelel. (És hogy miért nem pasta van a címben? Mert az olyan tudálékos.) Az ihletet a citromos tésztához Pioneer Woman receptje adta, amelyet a magam módján értelmeztem. Citrom, kakukkfű és fokhagyma - ez a kombináció nagyon rosszul nem sülhet el. Tésztaszószként kicsit meglepő, de remek, nyárias ízű étel lesz belőle.

2010. május 26., szerda

Bodzaszörp és friss bodzaital

A közelmúltban többen is kérték tőlem a bodzaszörp-receptemet. A családi receptünkből indulok ki, amit apámtól tanultam, ő meg - tudtommal - nagyanyámtól. Azonban nem pontosan követem ezt a hagyományos receptet, mégpedig két okból: nem találom eléggé bodzaízűnek, úgyhogy több bodzát teszek bele; amellett a klasszikus borkősav helyett citromsavat használok hozzá, és citromhéjat is teszek bele. Most a napokban sikerült oda jutni, hogy meg is csináljam az idei adagot, és igyekeztem lemérni a mennyiségeket. Az eltenni való bodzaszörp mellett mindjárt közreadom E családi receptjét is, amely viszont friss fogyasztásra szánt bodzaital.

2010. május 25., kedd

Sajtos rizzsel töltött szőlőlevél

Görög konyha, ahogy azt Móricka elképzeli. Az autentikus görög szakácsművészetről fogalmam sincsen - de itt van egy saját kreálmányú vegetáriánus dolmadesz-recept. Az egész azért született, mert volt itthon valamennyi ebédmaradék-rizs meg egy darab ijesztően öregedő, azonnali felhasználásért visítozó grillsajt, és délután azon töprengtem, nem kéne-e megpermetezni a szőlőt most, hogy heteken át esett az eső. Előételnek címkéztem az alkotásomat, de igazából mi főételként ettük vacsorára, és még egy kis kenyeret is harapdáltunk hozzá.

2010. május 24., hétfő

Zöldfűszeres túrókrém

Ne higgye senki, hogy folyton főzök. Van, hogy egész nap csak hideget eszünk, és a hideg étel gyakran csak margarinos kenyér sajttal. Most, hogy tavasz van, legalább akad mellé zöldhagyma, retek, saláta; télen többnyire jutott hozzá savanyúság vagy melegházi uborka - néha meg csak úgy magában volt. Néha persze a hideg étel is tud "főzött" lenni. Itt van például ez a túrókrém - a tavaszi kert friss zöldfűszereivel.

2010. május 23., vasárnap

Újkrumpli lepkeszeglevéllel

Mostanában még többnyire elrettentő árakon mérik az újkrumplit, de a sarki zöldségesnél a minap korrekt pénzért (kétszáz forint per kiló) láttunk apró parázskrumplit. Amúgy mindig csodálkozással tölt el, hogy miért adják - néha sokkal - olcsóbban az ilyet, mint a nagyobb szemű újburgonyát, amikor a pici sokkal finomabb. Azt hiszem, az oka honfitársainknak a krumplihéjjal szemben érzett, mélyen gyökerező averziója lehet. Én viszont szeretném meggyőzni azt, aki hallgat rám, hogy a krumplit többnyire nem kell meghámozni, és ez különösen igaz a zsenge újkrumplira. Az ilyen apró, fiatal krumpli ráadásul gyakorlatilag nem is burgonya, hanem "igazi" zöldségféle. Az év első parázskrumplijából lepkeszegleveles pirított krumpli lett. Ez a magyar petrezselymes krumpli indiai rokona (álú maithí a hindí neve, ami - csodák csodája - annyit tesz, hogy krumpli [és] lepkeszeg); a petrezselymest szintén szeretjük, meg még egy csomó variációt szoktam csinálni, úgyhogy lesz még bőven pirított krumplis recept idővel a blogon.

2010. május 20., csütörtök

Grillezett tofus piknik

Elég ritkán támad ingerenciám olyan ételt főzni, amely kifejezetten húsutánzó, vagyis valami húsétel vegetáriánus megfelelője. Viszont ha ennék húsokat, akkor valószínűleg amolyan közel-keleti módon csinálnám: rengeteg zöldség kevés hússal kiegészítve. A közelmúltban (amikor a gévagombát szedtük), elmentünk egy rövidke kirándulásra, miután végeztem egy hosszabb, hajtós munkával. Hogy teljes legyen a dolog élvezeti értéke, pikniknekvalót is vittünk magunkkal. Ez volt életem első kosaras piknikje; nagyon muris volt. A kosárba tofuból készült hamis gyros, friss pita, zöldsaláta és mentaszósz került.

2010. május 19., szerda

Kenyerészet 5: sütés

A kenyér készítésének végső szakasza nem más, mint a sütés. Ezzel eddig nem sok újat mondtam. Hogyan kell a kenyeret megsütni? Hát... először is kell egy kemence. Ha jó kis hagyományos nincsen, akkor legalább egy ipari villanykemence. No és akinek olyan sincsen a farzsebében? Az kísérletezget, mint én.

2010. május 18., kedd

Hagymás rakott krumpli

Ez volt a tegnapi vacsora. Valami annyira, de annyira jó lett, hogy felülmúl mindent, amit mostanában ettem. Pedig főztem pár jó dolgot... Biztos az is játszik, hogy ocsmány szél és dermesztő hideg van, és ilyenkor egy jó kis sütőben összesütött tálas valami, a tetején ráolvasztott reszelt sajttal - bizony nagyon jól esik. Itt van tehát egy ovo-laktovegetáriánus rakottkrumpli-fantázia, amit a szó szoros értelmében melegen ajánlok.

2010. május 17., hétfő

Pillanatszülte rizssaláta

A múltkori szág panír mellől megmaradt főtt, enyhén citromízű rizsből vacsorára gazdag saláta lett. Tettem bele, ami éppen akadt. Ettünk hozzá egy kis kenyeret is, de anélkül is finom és tartalmas lett volna. A ropogós retek, a pikáns saláta tökéletes kiegészítés volt a puha, hétköznapi rizshez. Még valami pirított magvakkal lehetett volna megszórni, hogy még izgalmasabb legyen.

Kenyerészet 4: kelesztés

A jól bekevert, jól kidagasztott tésztát a jó kelesztés viszi közelebb ahhoz, hogy jó kenyér legyen. Úgyhogy dagasztás után jöhet az egész kenyérsütés legmisztikusabb folyamata: a kelesztés. Ennek során nem csak az történik, hogy levegős lesz a tészta, hanem mindenféle egyéb átalakulás is végbemegy.

Kenyerészet 3: dagasztás

A jó kenyérhez nem árt, ha jó alapanyagokból dolgozik az ember, de a legjobb alapanyagokat is tökéletesen tönkre lehet tenni, ha rosszul bánunk a belőlük készült tésztával - az ügyes tésztázás viszont közepes hozzávalókból is remek kenyeret produkálhat.

2010. május 16., vasárnap

Szág panír: indiai sajtos "spenót"

Említettem már, hogy mindenféle levélzöldség terem most tavasszal a kertecskémben. Közülük a minap a zsenge mángold játszotta a főszerepet egy indiai klasszikus, a szág panír, vagyis sajtos levélzöldség elkészítésében. Citromos rizst és egy kis fűszeres sült krumplit csináltam hozzá, így lett belőle komplett ebéd. A rizs maradékából pedig estére laktató saláta lett.

Kenyerészet 2: liszt és egyebek

Mi a legfontosabb a kenyérben? Hát a liszt. Az utóbbi években jócskán megnőtt a választék lisztekből, és direkt kenyérsütési célra is egyre több fajtát árulnak. A magam részéről kerülöm a flancot, és viszonylag egyszerű, olcsó lisztek felhasználásával rakom össze a kenyereimbe valót - mikor ilyet, mikor olyat.

Kenyerészet 1: kovász és élesztő

Kovász nélkül lehet ugyan házikenyeret sütni, de nem érdemes.Én egyedül a kalácsot sütöm kovász nélkül. Nem azért, mert hagyománymániás vagyok, hanem azért, mert a kovásszal készült kenyér (élesztővel kiegészítve) összehasonlíthatatlanul finomabb ízű és jobb állagú a kovász nélkülinél.

Kenyerészkedésről általában

Említettem már, hogy szeretem az indiai kaját, és Indiával foglalkozom. Ha odakint járok - főleg, ha hosszabb időre -, akkor konyhológiai fronton három dolog tud nagyon hiányozni: a kenyér, a bor és a sajt. Azt hiszem, bennünk közép-európaiakban nagyon mélyen be van ivódva a ropogós cipó szeretete, és akármilyen finom egy jó lepénykenyér, akármilyen könnyű pirítóst csinálni egy szivacskocka-műkenyérből, azért a Kenyér - az más.

Pirított tészta gévagombával

Ez volt az első gévagombás kalandunk. Kábé egy hete történt, úgyhogy most már elég valószínű, hogy nem fogunk belehalni. Ázsiai stílusú pirított tésztát csináltam maradék spagettiből, gévagombával meg némi zöldséggel. Abszolút van igazsága annak, aki azt mondja, a gévának csirkehúsíze van.

Indiai krumplifőzelék olajban sült lepénnyel

India egyes vidékein meleg reggelinek szokás valami nagyon hasonlót enni. Púrí-bhadzsí a neve, amiből a púrí egy olajban sült,  kelesztetlen lepénynek a neve, a bhadzsí pedig leginkább főzeléket jelent, de itt egy bizonyos, nagyon egyszerű és gyors krumplis kotyvalék neve. Púrí-maszálának is mondják: a maszálá meg fűszert vagy összezúzott, pépesített dolgot jelent. Bárminek is nevezzük, egyszerű és laktató meleg ételről van szó. A hozzá sütött lepényeket én ezúttal a közben készülő kenyértésztából csíptem le; ennek a fajta kovászos lepénynek Indiában általában bhatúrá a neve. Ezt is pár nappal ezelőtt készítettem, de ezúttal már vettem a fáradságot, és csináltam néhány fényképet is.

Mandulás spárgarizottó és spárgakrémleves

Szeretem a spárgát. Főleg a nálunk hagyományosabb fehéret. A zöld spárga - mint kellemes, érdekes zöldség - jó dolog egy ázsiai stílusú pirított zöldséges valamiben, vagy köretnek vajjal párolva (meg még párféleképpen), a halványított spárga viszont valami más: valami szokatlan, luxusízű dolog. Úgyhogy ilyenkor spárgaszezonban soha nem hagyjuk ki, és bár mostanában minden fillért számolunk, a minap sikerült 150 forintért találni fél kiló spárgát - ennek már igazán nem lehetett ellenállni. A hegyéből rizottó lett ebédre, a többi részéből leves vacsorára. A rizottóra még nincs fél éve, hogy rákattantam, és most nagyon élvezem. Lássuk a mesterséget!

2010. május 15., szombat

Tócsi: egyszerű, gyors, finom, olcsó, laktató

Érdekes, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a tócsit. Nem arra gondolok, hogy máshogy nevezik (mert jó sok mindennek nevezik: tócsni, lapcsánka, lepcsánka, görhöny, matutka, és még akárhány név, amiket csak olvastam, de hallani még nem hallottam). Hanem arra, hogy még életében nem evett ilyet. Pedig miből marad ki! Ízletes, laktató dolog, jóleső bőségérzetet vált ki - igazi comfort food. Sokféleképpen csinálják - leírom, hogy én hogyan szoktam.