Hagymás rakott krumpli

Ez volt a tegnapi vacsora. Valami annyira, de annyira jó lett, hogy felülmúl mindent, amit mostanában ettem. Pedig főztem pár jó dolgot... Biztos az is játszik, hogy ocsmány szél és dermesztő hideg van, és ilyenkor egy jó kis sütőben összesütött tálas valami, a tetején ráolvasztott reszelt sajttal - bizony nagyon jól esik. Itt van tehát egy ovo-laktovegetáriánus rakottkrumpli-fantázia, amit a szó szoros értelmében melegen ajánlok.

Hozzávalók

• kb. 1.5 kiló nem szétfővő krumpli
• 2-3 babérlevél
• 4 tojás
• 2 közepes fej vöröshagyma
• 2 dl tejföl
• 2 dl tej
• só
• 1 csapott evőkanál füstölt paprika
• 1 teáskanál fokhagyma-granulátum
• 1 mokkáskanál őrölt szerecsendió
• 1 mokkáskanál szárított bazsalikom
• 1/2 mokkáskanál őrölt feketebors
• 2-3 dkg vaj
• 5 dkg olcsó sajt

Elkészítés

Ez egy időigényes kaja - persze előre is meg lehet főzni a hozzávalókat, és összerakva félretenni elkészítésig. A tényleges munka nem olyan sok vele, csak a várakozás.
Először is egészben megfőztem a krumplikat sós-babérleveles vízben. Jó sokáig, amíg késsel megbökve érezni lehetett, hogy a belsejük is puhul. Utána kiszedegettem a krumplit; a főzővizéből valamennyit leöntöttem, pótoltam hideg vízzel, és megfőztem benne a tojásokat. (Persze lehet külön is - ez csak ilyen spórolós játék, hogy minek forraljak kétszer vizet, és minek koszolódjon két fazék. Viszont forró vízbe nem jó beledobni a tojást, ezért kellett lehűtenem valamelyest.) A tojást teljesen keményre akartam, úgyhogy újraforrás után kb. 5 percig forraltam, majd a lángot elzárva ott hagytam egy darabig.
Jön a leginkább nemszeretem-része a munkának: a forró krumpli megpucolása. (Igen, a hajában főtt krumplit meg szoktam hámozni annak ellenére, hogy általában megesszük a krumplihéjat.) A hámozott krumplit félretettem hűlni - ebben segítségemre volt a kinti zegernye.
Következő fázisként 3-5 mm vastag karikákra vágtam a két hagymámat, vajjal kikentem egy nagy palacsintasütőt, és megpörköltem benne a hagymaszeleteket, még egy kis olajat csorgatva a tetejükre. A hagymák alját hagytam egészen sötétre sülni - nem kevertem, nem forgattam. Hadd kapjon egy kis sültízt a hagyma; amellett ha nyersen raknám a krumpli közé, nem biztos, hogy megfőne sütéskor.
Ha már minden kihűlt, és közeleg a vacsoraidő, jöhet a fun part: az összerakás. Kikentem vajjal egy jénai tálat, és raktam bele egy réteget a felszeletelt krumpliból. A krumplira lerakosgattam a kemény tojást: a fehérjét szeletekre vágva, a sárgáját pedig szétmorzsolva.

Utána következett még egy réteg krumpli, arra pedig ráhelyeztem a pörkölt hagymakarikáimat.

Végül aztán még egy réteg krumpli. Összekevertem a tejfölt és a tejet a fűszerekkel meg némi sóval, és egyenletesen rálocsoltam a rakományra. Kicsit hosszabbra is csinálhattam volna ezt a levet, de fogytán volt a tej, vizet meg barbárságnak éreztem volna tenni bele. A fűszereknél is álljunk meg egy pillanatra. Füstölt paprika! Életemben először főztem füstölt paprikával. Amióta hallottam róla, vágyom rá; a közelmúltban tudtam venni. Édes, szárított pirospaprika, amit őrlés előtt megfüstöltek. Valami pompás! Biztos azért is talált ennyire, mert gyerekkoromban kolbász volt a rakottkrumpliban. De a megszokott, régi ízek rekreálásától függetlenül is egyszerűen csodálatos zamatot adott az ételnek ez a füstölt paprika, és meleg édessége jóval a falat lenyelése után is megmaradt. Azt hiszem, erre rá fogok szokni más ételekben is.
Miután a lével belocsoltam, pár apró vajdarabkát vagdostam a tetejére, majd az egészet meghintettem egy kevés durvára reszelt sajttal.

Ezután már csak a sütés volt hátra. Villanysütő, légkeverés, 200 fok, amit kevés idő után 180-ra mérsékeltem, majd kb. 25 perc után felvittem 240-re (mert nem pirult még meg a teteje), és amikor elérte a 240-et a hőmérséklet, akkor elzártam, és még jó 5 percig a sütőben hagytam, hogy ne menjen kárba az a drága forróság, hanem az is főzze tovább a vacsort.

Lehetett volna... illett volna zöldsalátát enni hozzá. Nem hiányzott. Ez így magában úgy volt tökéletes, ahogy volt. Megettem vacsorára két tányérral, aztán késő esti nassnak még egy kicsit... most pedig alig várom az ebédidőt, amikor elpusztítjuk a maradékot. Tegnap úgy nekiláttunk ketten (na jó, főleg én) a nagy tálnak, hogy ebédre már kevés lesz, amit meghagytunk.