Grillezett tofus piknik

Elég ritkán támad ingerenciám olyan ételt főzni, amely kifejezetten húsutánzó, vagyis valami húsétel vegetáriánus megfelelője. Viszont ha ennék húsokat, akkor valószínűleg amolyan közel-keleti módon csinálnám: rengeteg zöldség kevés hússal kiegészítve. A közelmúltban (amikor a gévagombát szedtük), elmentünk egy rövidke kirándulásra, miután végeztem egy hosszabb, hajtós munkával. Hogy teljes legyen a dolog élvezeti értéke, pikniknekvalót is vittünk magunkkal. Ez volt életem első kosaras piknikje; nagyon muris volt. A kosárba tofuból készült hamis gyros, friss pita, zöldsaláta és mentaszósz került.

Hozzávalók

A gyroshoz

• kb. 15 dkg tofu
• 1-2 fej lilahagyma
• 1 evőkanál szójaszósz
• kevéske füstaroma
• 2 evőkanál olaj
• 1/2 mokkáskanál római kömény
• 1/2 mokkáskanál őrölt csilipaprika
• 1 csapott teáskanál só

A pitához

• nagyon lágy, fehér kenyértészta

A salátához

• ami nyers saláta éppen akad
• citromlé
• pár csepp olivaolaj
• kevéske só

A mentaszószhoz

• kis csokor friss menta
• csipetnyi reszelt citromhéj
• 1 dl tejföl
• 1/2 mokkáskanál fekete só
• kb. 5 centi zöldfokhagyma-szár (helyette: 1 kis gerezd fokhagyma)

Elkészítés

A tofut és a hagymát vékony csíkokra szeleteltem, aztán összekevertem a fűszerekkel, olajjal, és egy jó órát hagytam pácolódni, időnként összeforgatva. Talán a füstaroma megérdemel pár szót. Régen füstölt olajam volt, ami teljesen meggyőzően működött; most egy vízalapúnak tűnő, hígabb oldatom van csak, amit spriccelős flakonban árultak. Ennek nem olyan jó az íze: jobban hasonlít a "füstölt ízű" sajtok aromájára, mint egy valódi füstölt dologéra - de azért nem vészes. Szeretem a füstös ízeket, úgyhogy jó, ha van itthon ilyesmi, és legalább 1-2 évig kitart egy adag, mert nem sok fogy belőle egyszerre. Füstölt sóval is próbálkoztam már, de nem voltam vele igazán elégedett. A frissen megismert füstölt paprika viszont nagyon bejött; lehet, hogy most inkább azt használnám a tofu pácolásához. A hagymás-fűszeres tofuszeleteket elektromos kontaktgrillben sütöttem meg a legmagasabb fokozaton, kb. 10 perc alatt.
Ami a pitához való tésztát illeti, most is az egyébként készülő kenyérből csíptem le pár darabot, az első kelesztés után. Kenyértészta ügyében lásd a kenyerészeti sorozatomat. A pingponglabdánál valamivel nagyobb golyókat (négy ilyet csináltam) alaposan lisztezett felületen kb. fél centi vastag korongokká nyújtottam, aztán sütőfóliára egymás mellé rakva letakartam, hogy még keljen egy darabig (talán fél óra).
A sütőt előmelegítettem nagyon forróra (250 fok), és benne átforrósítottam egy nagy, lapos tepsit is. A pitákat sütőfóliástul átemeltem a kivett tepsire, majd kb. 10 percig sütöttem őket a forró sütőben. Ez kicsit soknak bizonyult, és helyenként már kemények lettek, de azért nem törékeny-száraz pita volt a végeredmény. Elég meggyőző lett, bár nem nyílt szét magától a belseje. Egyet kipróbáltam, hogy tölthető-e, és ha levágtam egy darabot az oldaláról, akkor kenyérvágó késsel belenyúlva szépen lehetett zsebesíteni - de aztán úgy döntöttem, inkább külön visszük magunkkal a lepényeket, nem pedig megtöltve.
A mentaszószhoz ilyen kis mennyiség miatt nem volt kedvem összemaszatolni a turmixgépet, úgyhogy inkább csak deszkán vágtam jó finomra a mentát és a fokhagymaszárat, majd összekevertem a hozzávalókat. Ha lett volna itthon joghurt, akkor azt használtam volna tejföl helyett. Ennek a tejterméknek a kihagyásával egyébként az egész piknik vegán lett volna - akinek ez fontos, annak biztosan vannak ötletei, hogy mivel oldja meg a mentaszósz testét.
A salátához pedig egyszerűen összedobáltam egy kis kockázott paradicsomot, uborkát, darabokra vágott zöldhagymát és tépkedett salátalevelet némi olajjal, citrommal és sóval. Igazából még ennyi dresszing sem kellett volna rá, mert végül a logisztika kedvéért a mentaszószt ráöntöttem a salátára.
A fent leírt mennyiségekkel ketten nem igazán laktunk jól, de azért kevés sem volt - könnyű ebéd vagy nagyobbfajta uzsonna lehetne a besorolása.