Analytics

2013. április 30., kedd

Diókrém


Ez a tartalmas édesség még a március végi depis téli időben készült, amikor legszívesebben egy kis tortával győztem volna le az eluralkodó kedvtelenséget - de a torta nagyon macerás dolog, úgyhogy csináltam inkább tortapótlót. Egy nehéz diókrém, aminek piskótatortában volna a helye, de ehelyett a kamrapolcon talált babapiskótára kanalaztam inkább rá.

2013. április 25., csütörtök

Zöldséges tócsi parmezánnal

Gondoltam, megint készítek valami varációt a tócsitémára a klasszikus verzió meg a tavalyi távol-keleti hangulatú variáció után. Ez most némi olaszos zöngét kapott a belekevert parmezántól; emellett mirelit zöldségekkel gazdagítottam, és a klasszikus változatommal ellentétben tojást is tettem bele, hogy jobban egyben maradjon.

2013. április 20., szombat

Sült brokkoli sajtszósszal

Amint a múltkor a kelbimbó kapcsán is megjegyeztem, a káposztafélék ízének nagyon jót tesz, ha nem csak megfőzzük, hanem magasabb hőmérsékleten sütjük őket. Igaz ez a brokkolira is, ami egy kis olajba forgatva, aztán tepsiben kisütve egészen remek csemege tud lenni. Főfogásnak azért kicsit sovány, ezért arra gondoltam, készítek hozzá egy kis sajtos szószt, amitől tartalmasabb lesz.

2013. április 15., hétfő

Bab mole-szószban

Háttértörténet: szerettem volna valami olyat csinálni babból, amit nem ettünk már hetvenhétszer. Garázdálkodtam egy kicsit a neten ötletek után, és így került elő az ötlet: bab-mole. Vagy bab molével. Mivel életemben nem ettem autentikus molét, ezért nem tudom, hogy az enyém mennyire hasonlít rá - annyi bizonyos, hogy istenien finom lett, és annyiban bizonyosan elmarad az igazi mögött, hogy nem több tucat féle alapanyagból és fűszerből készült, hanem csak pár alapvető fűszerrel, lényegében paradicsomból, hagymából és kakaóból. Bátran ajánlom.

2013. április 10., szerda

Marokkói rizses fantázia

Ismét egy olyan kaja, ami tökéletesen illik a blog fő zsánerébe: az itthon talált kajákból a pillanat ihletésére megszületett egyszerű étel, ami kívül esik a magyar konyha fősodrán, viszont remek. Van benne konzerv csicseriborsó is - régebben sokat elégedetlenkedtem magamban, hogy milyen drágáért adják ezt. Aztán most a télen az egyik hipermarketben ugyanannyiba került, mint az azonos méretű babkonzerv, úgyhogy mindjárt be is vásároltam belőle, hogy legyen itthon. Ami azonban igazán viszi ezt a kaját, az egy olyan kombináció, hogy azt sem tudom, le merjem-e írni ide a bevezetőbe. De persze azért leírom, és remélem, senkit nem fog elrettenteni, hanem inkább azt mondjátok majd, amit én szoktam: hát ez olyan bizarr, hogy muszáj kipróbálni. Ta-dada-damm: aszalt sárgabarack és olajbogyó.

2013. április 5., péntek

Paradicsomos kelbimbó indiai módra

Viszonylag ritkán szoktam friss kelbimbót venni, mert amilyen drágán adják, jobban megéri a fagyasztott. Annak nem kell bajlódni a pucolásával, nincs belőle veszteség, és ráadásul még a mérete is egyenletesebb szokott lenni. A közelmúltban viszont épp viszonylag olcsón találtam nyers kelbimbót, úgyhogy elcsábultam, és készítettem belőle egy olyan kaját, amit fagyasztottból nem lehet. Ez egy krisnás recepten alapul, amit most nem bányásztam elő, hanem csak találomra készítettem hasonlót, amennyire emlékeztem az ízvilágára. A lényege az, hogy a kelbimbó sütve kerül bele, és ezzel egy nagyon kellemes, édeskés aromát kap. Meg persze jó gazdag lesz a felszívott olajtól - de mégsem válik nehézzé a paradicsomos szósz miatt. A kelbimbón kívül kerül bele krumpli is, meg most nálam tofu; ez persze a hiteles indiai verzióban nem tofu lenne, hanem panír.