Bab mole-szószban

Háttértörténet: szerettem volna valami olyat csinálni babból, amit nem ettünk már hetvenhétszer. Garázdálkodtam egy kicsit a neten ötletek után, és így került elő az ötlet: bab-mole. Vagy bab molével. Mivel életemben nem ettem autentikus molét, ezért nem tudom, hogy az enyém mennyire hasonlít rá - annyi bizonyos, hogy istenien finom lett, és annyiban bizonyosan elmarad az igazi mögött, hogy nem több tucat féle alapanyagból és fűszerből készült, hanem csak pár alapvető fűszerrel, lényegében paradicsomból, hagymából és kakaóból. Bátran ajánlom.

Hozzávalók

• fél kiló szárazbab (rendes magyar tarkabab - de nyugodtan lehet másféle is)
• 2 kisebb fej vöröshagyma
• fél deci olaj
• nyers (fagyasztott) csilipaprika ízlés szerint - lehetőleg többféle és nem kevés
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 mokkáskanál római kömény
• 1 mokkáskanál durvára tört szárított csilipaprika
• egy vékony rúd fahéj
• 5-6 szem szegfűszeg
• 6-8 szem szegfűbors
• 2 púpos evőkanál zsíros kakaópor
• 1 mokkáskanál barna cukor
• fél liter sűrítetlen paradicsompüré vagy paradicsomlében eltett paradicsomkocka
• 2 teáskanál só
• 1 mokkáskanál oregano

Elkészítés

A babot kuktában puhára főztem (áztatás után a kukta felfűtésétől számított 20 perc). Közben nekiláttam a szósz elkészítésének. Bő olajon lassú tűzön - öntöttvas fazékban - pirítani kezdtem a hagymát. Hozzáadtam egy kis római köményt, a száraz csilit és egy darab fahéjat is. Amikor a hagyma sárgulni kezdett, belekevertem a vékonyra összevágott fokhagymát és a nyers csiliket is, majd pirítottam-dinszteltem tovább, amíg világosbarna nem lett a hagyma.

Ezen a ponton beleöntöttem a paradicsomot - saját gyártmányú paradicsomlében eltett paradicsomkockát használtam, és ez tutira közrejátszott a végeredmény finomságában, de nyilván jó a konzerv is vagy a püré is. A lángot kicsit nagyobbra vettem, beleszórtam a mozsárban megtört szegfűszeget és szegfűborsot, majd sűrűn megkeverve forraltam, amíg a paradicsom teljesen szétfőtt és erősen besűrűsödött, hogy elvált az olajtól.
Ekkor belekevertem a kakaót és az oreganót is, majd az időközben megfőtt babot és annak a főzővizéből annyit, hogy bőven ellepje. Megsóztam, picit megcukroztam, aztán még vagy 15-20 percen át rotyogtattam nagyon kis lángon, hogy jól összeérjenek az ízek.
Kukoricás rizst főztem hozzá, és az első tányérba - jó szokásunkhoz híven - tejfölt is tettünk a babra, de a másodikra már nem, mert egyszerűen nem hiányzott hozzá. Úgyhogy ezúttal a vegán opció nem jelenti azt, hogy elhagyunk valamit, ami nélkül nem annyira, csak majdnem annyira jó a kaja - inkább arról van szó, hogy a vegán alapkajának van egy laktovegetárius opciója, ami igazából nem jobb, csak más egy kicsit.