Marokkói rizses fantázia

Ismét egy olyan kaja, ami tökéletesen illik a blog fő zsánerébe: az itthon talált kajákból a pillanat ihletésére megszületett egyszerű étel, ami kívül esik a magyar konyha fősodrán, viszont remek. Van benne konzerv csicseriborsó is - régebben sokat elégedetlenkedtem magamban, hogy milyen drágáért adják ezt. Aztán most a télen az egyik hipermarketben ugyanannyiba került, mint az azonos méretű babkonzerv, úgyhogy mindjárt be is vásároltam belőle, hogy legyen itthon. Ami azonban igazán viszi ezt a kaját, az egy olyan kombináció, hogy azt sem tudom, le merjem-e írni ide a bevezetőbe. De persze azért leírom, és remélem, senkit nem fog elrettenteni, hanem inkább azt mondjátok majd, amit én szoktam: hát ez olyan bizarr, hogy muszáj kipróbálni. Ta-dada-damm: aszalt sárgabarack és olajbogyó.

Hozzávalók

• 1 pohár rizs
• egy gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál olivaolaj
• 1 evőkanál citromlé
• 1 csipet só
• 1 doboz konzerv csicseriborsó
• 8-10 szem aszalt sárgabarack
• arasznyi darab póréhagyma
• egy kaliforniai paprika harmada
• 10-12 szem magozott olajbogyó
• 1 mokkáskanál füstölt paprika
• 1/4 mokkáskanál őrölt koriander
• 1/4 mokkáskanál őrölt római kömény

Elkészítés

A rizst bő másfélszeres vízben egy kis olajjal és egy kis sóval puhára főztem, aztán hagytam egy kicsit hűlni. Közben egy salátástálat bedörzsöltem egy megvágott gerezd fokhagymával (de magát a fokhagymát nem tettem bele), majd citromléből, olivaolajból és egy kis sóból salátaöntetet kevertem benne. Ebbe beleforgattam a hozzávaló további fűszereket és élelmiszereket. A csicseriborsót leöblítettem, a paprikát felkockáztam, a póréhagymát és az aszalt sárgabarackot vékonyra felszeleteltem, az olivabogyót (zöld, paprikával töltött bogyó volt) pedig durvára összemetéltem.
Végül a még meleg, de már nem tűzforró rizst is hozzákevertem a salátához, aztán meg is ettük, és bizony nagyon ízlett ez a mindent-egybe vacsora.
Azt hiszem, hamarosan ki fogok próbálni valami nagyon hasonlót kuszkusszal is.
Ja, és hogy miért marokkói? Mert olyannak tűnik... de persze fogalmam sincs a valódi marokkói kajáról.