Analytics

2011. március 31., csütörtök

Tökéletlen falafel

Az ötlet jó volt, de a falafel valahogy nem igazán jött össze. Utoljára valamikor nagyon régen, legalább 10 éve volt, hogy ilyesmivel próbálkoztam - és emlékeim szerint akkor jól sikerült. Most viszont sütés közben rapityára hullott szét a falafelem: talán túl vizesre készítettem a masszáját. Mindenesetre a széthullott cuccot kihalászgattam az olajból, valamelyest leitattam papírtörlőn, aztán később megettük kenyérrel és zöldségekkel amolyan pástétomszerűségnek; a megmaradt masszát pedig liszttel tömörítettem - így szépen egyben maradtak a golyócskák, viszont nem igazán falafel-jellegűek lettek. Kommentbe szívesen látnám a tanácsokat, hogy hogyan kell jó falafelt csinálni.

2011. március 26., szombat

Hummusz, azaz csicseriborsó-krém

A Közel-Kelet klasszikus kenőkéje (hű, micsoda alliteráció!) a hummusz (esetleg humusz, homosz - nem beszélek azokon a nyelveken, amelyeken a szó használatos, úgyhogy nem tudom a pontos eredeti alakot). Pár éve egyre több boltban árulnak kész hummuszt kis dobozkában - aranyárban, és ráadásul többnyire pocsék kivitelben: olyan az íze, mint a vizes lisztnek. A házilag készült valódi hummusz - csupa tartalmas és ízletes hozzávalóval - remek kenőke, vízzel vagy joghurttal felhigítva pedig salátaöntet, tésztaszósz, esetleg nyerszöldség-ropogtatnivalókhoz vagy csipszhez és ilyesmihez adható dip. És ha történetesen van otthon főtt csicseriborsó - mint nekem volt, a múltkori cshólé után -, akkor nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető.

2011. március 22., kedd

Cshólé - csicseriborsó pandzsábi módra

A csicseriborsót mifelénk csak az elmúlt pár évben kezdi újra felfedezni a "reform" konyha, pedig régen
fontos élelmiszer volt nálunk is. Aztán takarmánnyá degradálódott. A cshólé az egyik legnépszerűbb "standard" indiai kaja, amely valószínűleg a termékeny észak-indiai Pandzsábból ered. Kell bele néhány egzotikus fűszer, hogy hiteles legyen - de meg lehet próbálkozni helyettesítésekkel is. Történetesen a cshólé savanykás-édeskés alapjellegét az ámcsúr, az éretlen mangóból szárítás után őrölt por szokta megadni, és én menet közben jöttem rá, hogy ebből elfogyott a készletem. Volt viszont itthon anárdáná, vagyis a vadgránátalma szárított magocskái, szintén őrölve - ez némileg hasonló ízvilágot ad. Eldöntöttem, hogy ezt használom; majd - mit tesz Isten? - egy gyors netes körülnézés során kedvenc indiai kajablogomon pont egy olyan cshólé-receptet találtam, amelyik gránátalmamagot használ mangópor helyett. Erre alapoztam tehát az én improvizációmat - munkásabb, mint ahogy máskor főzni szoktam a cshólét, de megérte.

2011. március 18., péntek

Egyszerű parasztrántotta

Parasztrántottának szoktam nevezni ezt a műfajt. A klasszikus parasztreggelire emlékeztet, csak persze vega kivitelben (már amennyire a tojást vegának lehet nevezni - a lényeg az, hogy kolbász, szalonna és ilyesmik nélkül). Főleg nyáron készítem, és olyankor kerül bele zöldpaprika, esetleg más zöldség is. Most tél volt, nem volt otthon semmi különös, viszont kellett egy gyors, meleg ebéd, és volt pár félretett főtt krumpli a töltött krumpli készítéséből. Úgyhogy rittyentettem egy parasztrántottát.

2011. március 13., vasárnap

Töltött krumpli

Megint egy egyszerű, olcsó, kicsit pepecselős, de azért nem túl munkaigényes télvégi vacsora, ami laktat, és testet-lelket melenget. Töltött krumpli. Mivel töltött krumpli? Krumplival töltött krumpli. Na jó - azért nem csak. Került bele mindenféle finomság is. Savanyúság jó lett volna mellé, de pont nem volt otthon - úgyhogy egy kis gyári majonézzel és joghurttal kiegészítve ettük, hogy jobban csússzon.

2011. március 8., kedd

Mozzarellás rucolasaláta pirított magvakkal

Ezt a salátát az akciók szülték. Meg az egyéb körülmények: nagy hajtásban voltam, ezerrel dolgozva, és szerettem volna egyrészt vitaminnal töltekezni, másrészt valami gyorsan elkészíthető, de finom dolgot enni. Történetesen a boltban épp volt lejáró szavatosságú, féláron kapható bivalymozzarella - így is húzós volt az ára, de olykor azért belefér az ilyen. Szintén akciósan adták a rucolát (aminek egyébként a neve magyarul borsmustár, viszont semmilyen releváns nyelven nem ruccola vagy rukkola) - ők lettek tehát a főszereplők, kiegészítve azzal, amit találtam otthon.

2011. március 5., szombat

Gombás rizottó aszalt paradicsommal

Ez bizony igazán pompás ízorgia. Olcsónak nem olcsó - főleg azért, mert ezúttal félig-meddig civilizált parmezánt használtam hozzá, és a barna bébigombának is megvan az ára. Viszont ez a gazdag, zamatos kombináció laktató és szívet melengető. Mi egyfogásos vacsorának ettük. Ki lehetett volna egészíteni még valami kellemes, nem túl erős ízű salátával, a húsevők pedig persze ehetik kifinomult köretként valami egyszerű, száraz sülthöz.