Csilis só

Most veszem csak észre, hogy a csilis sómat nyáron nem tettem fel - pedig szeretnék olyan receptet közzétenni, ami használja. A csilis só ötletét Jamie Oliver egyik műsorából vettem; kipróbáltam, és hihetetlenül bejött. Az egzotikus csilik minden kedvelőjének ajánlom: csakugyan megtartja a finom paprika sajátos zamatát is, nem csak az erejét - a csilis sóval fűszerezett étel íze sokkal közelebb áll a friss csilihez, mint a szárítotthoz. És a dolog végtelenül egyszerű.

Hozzávalók

• zamatos, friss csili (én piros és sárga habanero, fatalii, valamint piros thai csili keverékét használtam, összesen talán 6-8 dekát)
• só (én durva szemű tengeri sót használtam, talán úgy negyed kilót)

Elkészítés

A csilit megmosom, csumáját kivágom. A magjait és erét benne hagyom - de aki kevésbé erőset szeretne, nyugodtan kikaparhatja. (És figyelmeztetés: ha esetleg nemigen bántál még komoly csilivel, de kipróbálnád ezt a sót, és veszel hozzá mondjuk hipermarketes habanerót, akkor vigyázz vele. Ezek nem szoftos kis játékok, mint holmi macskapöcse. Ha érzékeny a bőröd, húzz kesztyűt; a csili gőzét ne tüdőzd le; feldolgozása után nagyon alaposan moss kezet, és kézmosás után se nyúlj szemedhez vagy más érzékeny részedhez pár óráig.)
A durvára felvágott paprikát a sóval együtt aprítógépbe teszem, és rázogatva összeturmixolom az egészet. Ha nem fér bele egyszerre az összes, akkor a só egy részét nyugodtan utólag is hozzá lehet keverni.
Az összeturmixolt morzsalékot vékony rétegben kiteregetem egy tepsire, majd egy órán át 80 fokos sütőben szárítom, a sütőajtót résnyire nyitva hagyva közben. Nem árt, ha a lakást is lehet ezalatt szellőztetni. A sütős szárításra azért van szükség, mert ha így frissiben üvegbe tölteném, akkor összeállna egy tömbbé, amit csak robbantani lehet.
Végül a csilis sót hűlni hagyom, összemorzsolom még egyszer, hogy az összeállt részek szétessenek, majd jól záró üvegbe töltöm.