Főzött padlizsánkrém

Padlizsánilag meglehetősen finnyás vagyok. Nagyon könnyű rosszul elkészíteni, és akkor az állaga borzalmas lesz, mint a nyálkás gumi - vagy ahogy E. derültségére mondani szoktam, olyan csigaszerű -, és gyakran az íze is elromlik a rossz főzéstől. A padlizsánkrémet viszont nemigen lehet elrontani - bár jobb és rosszabb könnyen tud lenni. Gyönyörű, cirmos padlizsánt termelek a kertben, és az első nagyobb szüretből szabad tűzön megsütöttem egy adagot padlizsánkrémnek. Mivel nem volt valami nagy tűz - főleg gazt és nyesedéket égettem némi fenyőfa-hulladékkal, ezért sajnos nem sült át a gyenge kis parazsán a padlizsán (tehát most majdnem sikerült elrontani a krémet!) - a megmentésére kénytelen voltam a sütés után még serpenyőben is főzni.

Hozzávalók

• kb. 2.5 kiló padlizsán
• 4 fej vöröshagyma
• 1 zöld erőspaprika
• 2-3 dl olivaolaj (vagy olcsóbb étolaj)
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál mustár
• pár evőkanál joghurt
• só

Elkészítés

A padlizsánokat villával kicsit megszurkálom, aztán csak úgy natúr parázson megsütöm. Mivel majd még főzve is lesz, nem kell teljesen készre, de azért puhuljanak meg rendesen. Parázs híján ez jó forró sütőben 30-40 perc lehet szerintem. A vöröshagymákat - a legkisebb fej kivételével - szintén héjastul, úgy, ahogy van, megsütöm a parázson; az erőspaprikát is, de annak 5-10 perc bőven elég a parázs közelében.

Hűlni hagyom, aztán meghámozom a padlizsánt, paprikát és hagymát, és keresztbe kb. fél centis szeletekre vágom, hogy a rostjai ne maradjanak egyben. Egy nagy serpenyőbe (wokba) bőséges olajat töltök, és nagy lángon, időnként kevergetve sütni-párolni kezdem benne a zöldségeket.

Ezt addig folytatom, amíg a padlizsán teljesen megpuhul és nagyjából szét is mállik - az én mostani esetemben, mivel a padlizsánok egy részét alig főzte meg a szabad tűz, kb. fél óra volt (idővel lejjebb véve a lángot). Itt akár abba is lehetne hagyni a melót, és afféle zakuszkánk lenne; én azonban egyrészt szeretem jobban megízesíteni a padlizsánkrémet, másrészt pedig simára szoktam turmixolni (megelőzendő az esetleges állagproblémákat).
Így tehát leveszem a tűzről, hagyom egy darabig hűlni, és durván beledarabolom a félretett nyers hagymát, a nyers fokhagymát, és hozzáadom a joghurtot, a mustárt és a maradék olajat. A padlizsánkrém rengeteg olajat fel tud venni, és érdemes is felvetetni vele. Aki teheti, használjon zamatos extraszűz olivaolajat legalább itt a főzés utáni szakaszban. Végül az egész masszát botmixerrel pépesítem, kóstolva megsózom - és kész van.

Ha vegán módra szeretnéd elkészíteni a krémet, akkor hagyd ki a joghurtot, viszont tegyél bele egy-két evőkanál citromlét: nem csak az ízének tesz jót a savanykásság, hanem a feketedést is megakadályozza.
A kész padlizsánkrémet kenyérrel vagy pirítóssal szoktuk enni (mellé egy kis friss paradicsom, esetleg olajbogyó - mennyei!). Mivel könnyű nagyobb mennyiséget készíteni egyszerre, mindig szoktam a fagyasztóba is tenni belőle - ezt télen előveszem, kiengedem, és megvan a változatosság a vacsorákhoz. Néha a maradék padlizsánkrémmel paradicsomos tésztaszószt szoktam gazdagítani - ez is remek módja a változatosság növelésének.