Konyhakert 2012: az első vetés

Említettem már korábban, hogy annakidején, amikor nekiálltam írni ezt a blogot, az volt a tervem, hogy majd konyhához csak közvetve kapcsolódó dolgokról, például a konyhakertről is fogok bele írni. Idén talán sikerül tartani magamat ehhez - most mindenesetre beszámolok az év első konyhakerti tevékenységéről: a legkorábbi palánták elvetéséről. Kicsit még így is korai, pláne, hogy nincs normális helyem a palántanevelésre, és tavaly meg tavalyelőtt is összevissza kellett zsúfolnom őket - idén még nehezebb lesz, mert Babó pakol mindent, amit elér...
Az első veteményeim: paprikák, padlizsán, valamint indonéz bazsalikom. Az utóbbinak a magjait tavaly nyáron én szüreteltem Indonéziában egy nagyon kellemes, citromos illatú ázsiai bazsalikomról - kíváncsi vagyok, kikelnek-e majd. A padlizsánról nincs különösebb mesélnivalóm; két éve neten rendelt magokat használok egy olasz, nem-hibrid bazsalikomfajtából, amely a rotonda bianca sfumata di rosa névre hallgat, ami, bár olaszul nem tudok, feltehetőleg azt jelenti, hogy rózsaszínnel füstölt kerek fehér. Ez nagyjából le is írja, milyen: jobbára fehér, rózsacirmos, kerekded padlizsánok teremnek rajta. Tavaly igen silánykák maradtak a palántáim, ezért vetem most el ilyen korán a magjait.
Paprikából számos fajtát vetek az idén, bár már most tudom, hogy nem kéne ennyivel vacakolni. Kommerszebb fajtákból van early jalapeñóm (ez annyira early, hogy most, amikor - hat nappal a tényleges vetés után - ezt a posztot írom, már kezd is kelni), meg egy Yolo Wonder névre hallgató kaliforniai paprikám. Hosszú tenyészidejűek lévén érdemes korán vetni őket.
Aztán pedig jönnek az egzotikus csilik. Piros habanerót már évek óta rendszeresen vetek: kellemesen tüzes, jóízű paprika, nagyon kevés is elég belőle. Volt korábban nága dzsolokiám és egy fatalii nevű másik gyilkos paprikám (gyönyörű sárga színű), amikből sajnos a teleltetni szánt növényeim elpusztultak tavaly télen, az eredetileg rendelt magok maradéka pedig tavaly tavasszal már nem kelt ki. Most mindkettőből a száradni elrakott régebbi saját termésből vettem ki magokat, hátha lesz belőlük valami - bár, mivel a különféle paprikákat általában egymás közelében tartottam, jó eséllyel nem lesznek már ezek sem fajtatiszták. Ennyi csili már bőven elég lenne, de sajnos karácsonyra is kaptam néhány új magot (köszönöm, P és B!), így muszáj volt még vetnem egy jamaicai sárga paprikából, valamint egy Thai Dragon nevűből, ami talán jól pótolja majd az idén talán már öt éves, kissé már satnyuló öreg thai csilitövemet, amin kiváló univerzális paprikák teremnek egész nyáron. Összeállt hát a korai vetési arzenál:

Keltetéshez beüzemeltem a korábban felszámolt akváriumomat: töltöttem pár centi vizet az aljába, beleraktam egy húszwattos akváriumfűtőt, majd egy felfordított virágládára pakoltam benne a veteményt - megvan a párás környezet, alulról melegítve a melegigényes paprikáknak. Az akvárium belsejét körbeterítettem alufóliával, hogy legyen, ami visszaveri a fényt, és amikor az első magoncok kelni kezdtek, ráraktam a tetejére két fénycsövet, hogy legyen valami világításuk is. Aztán majd viszonylag fiatalon áttűzdelem őket, és onnantól jönnek szabad levegőre, ismerkedni a természetes fénnyel.

Ha pedig már a cserepek nagy része kikerült a keltetőből, akkor jöhetnek az év igazi sztárjai: a paradicsomok.