Valamikor a nem túl távoli múltban futottam bele valahol a neten (nem közlök linket, mert nem emlékszem, hogy hol volt ez) a rucolából készült pesto gondolatába. Mivel nagyon szeretem a pestót is és a rucolát is, úgy gondoltam, ezt mindenképpen ki kéne próbálni - és most (ez a recept voltaképpen május közepe táján készült) rucola is bőségesen termett a kertben, méghozzá kétféle is: a rendes "vad" fajta, ami ekkorra kezdett nagyon beindulni, valamint egy egyszerűbb levelű "nemes" fajta, amit magról vetettem, és fiatal korában kiváló, zsenge íze volt, mostanra viszont már nagyon virágozni kezdett, és a levelei szárazabbak és csípősebbek lettek. Eredetileg diót gondoltam tenni ebbe a pestóba, de az sajna nem volt otthon, venni nem akartam, ezért maradt a sima pörkölt-sós földimogyoró.
Hozzávalók
- szép nagy adag rucola (sacc 15 dkg)
- fél marék pörkölt földimogyoró
- 2-3 dkg reszelt grana padano
- 1/2 dl extraszűz olivaolaj
- só
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1-2 teáskanál tejföl
Elkészítés
Szedtem tehát egy jó tál rucolát - a képen főleg a "vad" változat levelei láthatóak, mert a "nemes" alulra került - de a jobb felső sarok táján azért ott lapul egy-két levél abból is.
A földimogyorót egy tálkában leöntöttem kb. 1 deci forró vízzel, és egy órára félretettem állni, puhulni. Ezután az összes hozzávalót szépen összepépesítettem botmixerrel, beleértve a mogyoró áztatóvizét is.
Csőtésztát főztem hozzá, amire a pestón kívül tettem némi tejfölt, valamint egy kis reszelt sajtot.
Közelebbről...
És összekeverés után...
Hurrá!
VálaszTörlésNagyon tetszik a blogod.
A rucolát is imádom.:)Hogyan lehet termeszteni?
Magját többfelé lehet kapni kertészboltban, vagy akár hipermarket magrészlegén - biztos tippet nem tudok mondani, hogy hol. Amit vetőmagnak árulnak, az általában a "nemes", puha, kissé szőrös és kevésbé szeldelt levelű fajta. A vad fajtával meg sokfelé lehet találkozni úton-útfélen gyomnövényként - egy-két tövet haza lehet hozni, aztán már elveti saját magát. Nálam a nemes fajta is jobban terem úgy, hogy a véletlenül szétszóródott magból kikel ott és akkor, ahol és amikor akar (tavasszal és ősszel); sorba vetve hűvösebb, nedves időben jól megnő, de ritkítani kell, különben nagyon satnya lesz, kevés levél után felmagzik.
VálaszTörlés