Csokitorta vaníliakrémmel

Említettem már itt a blogon - talán többször is -, hogy sütésben nem vagyok valami nagy ász. Mostanában viszont feltámadt bennem a kedv, hogy tortát készítsek - és végül az alkalom is eljött rá, E névnapjának formájában. Így hát nekiálltam tortát sütni. A tészta receptjével nagyjából azt követtem, amit valamikor a közelmúltban találtam a neten, és már akkor megtetszett. A krémet pedig saját fantáziámra bíztam. A célom az volt, hogy az intenzíven csokoládés tésztát egy intenzíven vaníliás, dús izével kenjem meg.

Hozzávalók

A tésztához

• 25 dkg finomliszt
• 25 dkg kristálycukor
• 5 dkg kakaópor
• csipet só
• 1 teáskanál sütőpor és 2 csapott teáskanál szódabikarbóna
• 2,5 deci tej
• 2 egész tojás
• 1 dl étolaj
• 1 csésze (kb. 0,6 deci) frissen főtt kávé

A krémhez

• 6 dkg búzadara
• 3 dl tej
• fél rúd vanília
• 15 dkg margarin (tulajdonképpen vajat illett volna használni ilyen dőzsölős ételhez...)
• 20 dkg porcukor
• 1/2 kg mascarpone
• kb. 1/2 dl tejszín

Elkészítés

A tésztához tálba szitáltam a lisztet és a kakaót, majd hozzákevertem a többi száraz hozzávalót.

Mélyedést csináltam a közepére, beleöntöttem a tejet, a tojásokat és az olajat, majd az egészet sima masszává kevertem.

Ezután adtam hozzá a kávét,

és ismét jó alaposan elkevertem - a végeredmény kifejezetten hígan folyó tészta.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, és egy kerek formát jó alaposan kikentem margarinnal és kiliszteztem. Amúgy bevallom, hogy nincs tortaformám (mondtam, hogy nem vagyok sütőbajnok), így a nagy, kerek jénai tálamat használtam - és sűrűn imádkoztam, hogy ki lehessen belőle varázsolni a megsült tésztát. Hogy nehogy valakinek megártson az izgalom, mindjárt el is árulom, hogy a megsült tortatészta negyed óra hűlés után úgy kijött az üvegtálból, mint a parancsolat: finoman elválasztottam a széleit a tál szélétől, aztán csak megfordítottam, és az alja tökéletesen elvált a tál aljától.

Összesen 60 percet sütöttem. A recept, amiből adaptáltam az enyémet, 45 percet ír 175 fokon. Én az első 45 percben a sütőmnek valami általam még nem teljesen kiismert programját használtam, ami talán direkt tortaféleségek sütésére van, és ha minden igaz, akkor hátulról és alulról fűt, enyhe légkeveréssel - a lényeg, hogy nem éri közvetlen hőhatás a sütendőt. Ez a program már máskor is tapasztaltam, hogy iszonyú gyengén süt a beállított hőmérséklethez képest - lehet, hogy normál programon elég lett volna a  45 perc. Nekem mindenesetre 45 perc után a tűpróba még teljesen trutyisnak mutatta a belsejét - úgyhogy visszatettem a sütőbe még 15 percre, ezúttal normál alul-felül sütésre, és ezután már átesett a tűpróbán.

Nem tudom, hogy ilyen ducinak kell-e lennie terv szerint - mindenesetre úgy tűnik, én most meglehetősen sztúpa alakú tortát készítettem. Rácsra tettem, és hagytam hűlni egy darabig.

A krémhez - miközben a tészta sült - felforraltam a tejet a fél vanília kikapart belsejével meg az egészben beledobott külsejével. Beleszórtam a grízt, majd 3-4 perc kevergetve főzés után elzártam, lefedtem, és hagytam lassan kihűlni és befejezni a sűrűsödést.
Később a szobahőmérsékletű margarint kikevertem a cukorral, majd hozzákevertem a kihűlt tejbegrízt, és végül a mascarponét is. Kevéske tejszínnel puhítottam olyanra, hogy még épp hogy megálljon csúcsosan, de jó lágy legyen. Becsületes mascarpone használata esetén erre lehet, hogy nem lenne szükség - én valami olcsót használtam, ami állagában inkább mackósajtra emlékeztetett, mint mascarponéra. Gondolom, telenyomták zselatinnal vagy valami hasonlóval.

Összerakáskor a kihűlt tésztát vízszintesen kettévágtam. Ha ügyesebb lennék, lehet, hogy megpróbáltam volna három rétegre vágni - de most elsőre így is megfelelt. Megkentem a közepét egy szép adag krémmel,

majd ráraktam a tetejét, és kívülről is az egészet bevontam krémmel, majd a maradékból még mintákat is nyomkodtam rá egy egyszerű, levágott sarkú nejlonzacskót használva kinyomónak.

A fent megadott mennyiségű krém egyébként három rétegre pont jó lett volna - így még a mintanyomkodás után is maradt belőle valamennyi, amit külön kanalaztunk a tortára. A tészta amúgy magában, krém nélkül is kellemes sütemény lett volna.