Hajdinás rakott zöldbab

A véletlenek hozzák az új ötleteket. A zöldbabnak úgy általában nem vagyok nagy barátja - nem tudom, miért, mert igazából finom dolog; talán gyerekkorom szálkás zöldbabokról való rossz emlékei nyomasztják a tudatalattimat... A változatosságot viszont szeretem, és a közelmúltban megtetszett az akciós mirelit zöldbab. Ilyenkor télen a friss zöldség aranyáron van, még a krumpli is majdnem annyiba kerül (na jó, feleannyiba), mint a tisztított, válogatott mirelit ezmegaz. Megvettem tehát a babot. Aztán egyik nap úgy alakult, hogy ebédre elfogyott a kenyér, tésztát többször ettünk a napokban - nosza, mondom, csinálok valami rakott, összesütött dolgot, ami tartalmazza a köretet. Ott figyel a zöldbab - legyen rakott zöldbab. Mit csinál a vega, ha a hagyományos, húsos rakott ételeket akarja utánozni? Szójagranulátumot, esetleg tofut használ. Speciel egyik sem volt itthon. Nézem a spájzot - van viszont hajdina. Mi lenne hát, ha hajdina lenne benne a húspótló? Ez lett belőle.

Hozzávalók

• kb. 75 dkg mirelit zöldbab
• 1 pohár rizs
• 1 pohár hajdina
• 1 babérlevél
• só
• kb. 1/2 dl olaj
• 3 kisebb fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 csapott teáskanál őrölt csípős pirospaprika
• 1 púpos teáskanál füstölt paprika
• 1 mokkáskanál őrölt koriander
• 1/2 mokkáskanál feketebors
• 1/2 teáskanál szárított rozmaring
• kb. 3 dl tejföl
• 1 tojás
• 1/2 teáskanál szárított bazsalikom
• füstaroma
• kb. 5 dkg reszelt sajt
• tál kikenéséhez margarin vagy vaj

Elkészítés

Az előkészítés hosszadalmas, de nem munkaigényes.
Először is kitettem a radiátorra kiengedni a zöldbabot.

Közben megfőztem a hajdinát: kétszeres mennyiségű vízben feltettem főni egy babérlevéllel és egy csapott teáskanál sóval; amikor felforrt, átraktam nagyon kis lángra, platnira. Kb. 15 percig főztem, majd eloltottam, és még jó 10 percig hagytam állni lefedve. Félretettem.

Megfőztem a rizst is (ezt persze lehetett volna a hajdinával egyszerre is, de én ugyanazt a kislábast használtam hozzájuk). Szűk kétszeres mennyiségű vízben egy csapott teáskanál sóval, minden egyéb nélkül. Felforrás után platni, kis láng, 10 perc főzés, lefedve állni hagyás.
Egy nagyobb serpenyőben bőséges olajat forrósítottam, és pirítani kezdtem benne a durva kockákra vágott hagymát. Amikor cseppet már sárgulni kezdett, hozzáadtam a durvára vágott fokhagymát, majd 1 perc múlva a csípős és füstölt pirospaprikát. Ezzel elkevertem, beleszórtam a borsot, koriandert és rozmaringot, majd hozzákevertem a megfőtt hajdinát. Együtt már nem főztem, csak jó alaposan elkevertem, és kóstolva egy kicsit megsóztam.
A tejfölt simára kevertem a tojással, egy kis sóval, a bazsalikommal és a füstaromával. (Ha lett volna itthon füstölt sajtom, akkor azt szórok a tetejére, és ezt az aromásdit kihagyom. De nem volt. Füstaromám régen egy tömény, olajos formában volt, és igazi füstíze volt neki. Most egy spray-üvegben lakó, hígabb, vizes füstaromát használok [már vagy négy éve - elég sokáig elég egy ilyen], aminek sokkal kevésbé jó az íze, mint a korábbi olajosnak.)
A sütőt előmelegítettem 200 fokra, és közben összeraktam az ételt. Egy szép nagy jénai tálat kikentem margarinnal, majd az aljára terítettem a rizs felét. Erre jött a bab fele, majd a hajdinás rakalék fele. Erre ismét bab és ismét hajdinás katyvasz, majd a tetejére a rizs maradéka. Az egészre rálocsoltam a tojásos-fűszeres tejfölt. Mivel a mennyiség a nagy jénaimba is csak jól ledöngölve fért bele, a tejfölös locsolás után egy kanál nyelével jól megszurkáltam az egészet, hogy a lötyi le tudjon folyni és mindenfelé beleivódni a rétegekbe, ne pedig csak üljön a rizs tetején, mint az artézi víz az agyagrétegen. Végül a tetejét megszórtam reszelt sajttal.
Kb. 40 percet sütöttem, először 200, majd 15 perc után 180 fokon.

A végeredmény nem lett tökéletes: az íze remek volt, a teteje szépen megpirult, de a bab nyers maradt. Vagy meg kellett volna egy kicsit főzni előre a zöldbabot, nem csak úgy-ahogy kiolvasztani, vagy pedig sokkal hosszabb ideig, alacsonyabb hőmérsékleten végezni a sütést. Ha készítek még hasonlót, erre ügyelni fogok.