Téli pizza

Eddig egyszer jelent meg pizzarecept itt a Konyhológián; gondoltam, most felrakom a legutóbbi pizzámat. Rendszer nem lesz a dologból, legfeljebb ha valami rendkívülit alkotok ezután, hiszen voltaképpen nem sok kunszt van benne. Kell valami kellemes tészta - ilyen vagy amolyan, aztán az ember ráken valami szószt, amihez kedve van, megszórja valamivel, amit talál otthon, és meghinti reszelt sajttal. Ebbe a mostaniba amolyan télies hozzávalók kerültek - hiszen tél van.

Hozzávalók

A tésztához:

• 4 dkg krumplipüré-pehely
• 15 dkg rétesliszt
• 20 dkg kenyérliszt
• 1 mokkáskanál búzasikér (szejtánpor)
• kb. 2 dl langyos víz
• kb. 1 dkg friss élesztő
• kovász kb. 15 dkg lisztből és 1 dl vízből (lehet előző nap frissen - lisztből, vízből és kevéske élesztőből - készített gyorskovász is, vagy ki is hagyhatod, vízzel és liszttel meg még egy kis élesztővel kipótolva a friss tésztát)
• 2 teáskanál só
• 8-10 evőkanál olivaolaj (én most az aszalt paradicsom olaját használtam)

A szószhoz:

• 2 evőkanál olaj
• 1 kisebb fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 3 babérlevél
• kb. 3 dl sűrítetlen paradicsompüré
• 1 teáskanál szárított bazsalikom
• 1 teáskanál "olaszos" fűszerkeverék (ami nekem van itthon, abban rozmaring és kakukkfű biztosan van, ezen kívül talán oregano, némi bazsalikom, és egy kis bors)
• 1 csipet őrölt szegfűszeg (3 szem, mozsárban megtörve)
• 1 mokkáskanál só

A tetejére:

• 1 marék olajos aszalt paradicsom
• 1 kis tonhalkonzerv
• 1/2 marék fekete olajbogyó
• kb. 20 cm póréhagyma
• kb. 15 deka reszelt sajt (füstölt sajt és olcsó trappista keveréke)

Elkészítés

A tésztához valókat az olaj kivételével beleöntöttem a kenyérsütőgép üstjébe, és géppel eldolgoztattam. Persze csinálhatod mindezt kézzel is, ha nincs géped vagy valamiért inkább pöszmögnél. Az olajat kanalanként, fokozatosan adtam hozzá menet közben. A célom az volt, hogy nagyon lágy, gyakorlatilag folyós, de azért rendesen kidolgozott, ruganyos és sima tészta legyen belőle. Ehhez hosszú dagasztás kell, és közben figyelni kell az állagát. Ha szilárd, vagy hamar összeáll tömbbé, akkor túl száraz - evőkanalanként vizet kell hozzá adni; ha teljesen folyós, és egyáltalán nem akar összeállni, akkor túl nedves - evőkanalanként liszt kell bele, amíg némi tartása lesz. A tésztát egy órát kelesztettem benne a gépben.
Közben elkészítettem a szószt: az olajon kis lángon megpirítottam a finomra vágott hagymát és a babérlevelet. Amikor üvegesedni kezdett, beletettem a finomra vágott fokhagyma nagyobb részét (valamennyit félretéve), majd kb. két perc pirítás után beleszórtam a szegfűszeget, kavarintottam rajta, és felengedtem a paradicsompürével (meg egy kis vízzel, amivel kiöblítettem a paradicsomos dobozt). Hozzáadtam a sót és a szárított zöldfűszereket, és a lángot nagyra véve felforraltam. Forrástól kb. 3 percen át - továbbra is nagy lángon - folyamatosan kevergetve főztem, amíg egy kicsit besűrűsödött, majd hozzászórtam a nyersen félretett fokhagymát is, és félretettem hűlni.

A megkelt tésztát rétesliszttel jól meghintett pultra zuttyantottam, tetejét is jól megliszteztem, majd két, nagyjából egyenlő részre osztottam. Továbbra is újra meg újra lisztezve mind a két darabot sütőfóliával bélelt tepsibe emeltem, és húzva-nyomkodva (szükség szerint ismét lisztezve) kinyújtottam a tepsi méretére.

A paradicsomszószt elosztottam a két tésztalapra és szétkentem rajtuk. Ekkor begyújtottam a sütőt előmelegedni - a múltkori pizzánál már írtam, hogy van valami okos pizzasütő program a sütőmben, ami nem tudom, pontosan mit csinál, de valószínűleg semmi különöset. Mindenesetre ezt használtam, ha meg ilyen nem lett volna, akkor 250 fokot választottam volna légkeveréssel.
Az aszalt paradicsomot kivettem az olajból, és a szeleteket felvagdostam 3-4 darabra. Ez egyébként saját aszalt paradicsom volt: én termeltem, én aszaltam napon. Kicsit szárazabbra sikerült, mint a kereskedelmi aszalt paradicsom, az íze viszont fantasztikus. Aszalás után mélyhűtőben tároltam, mivel csontszáraz azért nem lett, és azt olvastam, hogy jobb lefagyasztani, nehogy megpenészedjen. Felhasználás előtt kb. két héttel kivettem egy adagot a mélyhűtőből, belerakosgattam egy kis üvegbe, adtam hozzá egy gerezd finomra szeletelt fokhagymát meg egy csipet aszalt bazsalikomot, és leöntöttem jó olivaolajjal. Ezt mikróban nagyon óvatosan - nagyon kis fokozaton, többször egymás után egy-egy szűk percig - felforrósítottam pasztőrözés gyanánt, majd melegen lekupakoltam, hagytam kihűlni, és hűtőbe tettem. Szóval ezt a paradicsomot használtam most, és a pizzára téve teljesen ropogósra sült; az íze nagyon finom volt és különös - lehet, hogy érdemes lenne még direkt ezzel kísérleteznem, mert ez is jóféle vegetáriánus töpörtyűutánzat lehet.
Az olajbogyót magozás címén szétmarcangoltam - magozva kapható fekete olajbogyóból én még jót nem ettem, a kevés levű, magos fekete olajbogyó viszont iszonyú finom szokott lenni, és az ilyen török termék elég olcsón kapható egyre többfelé. A póréhagymát felkarikáztam.

A hagyma kivételével széthintettem a feltéteket a pizzákra, ide értve a robbantott tonhalat is (amire egyébként mérges vagyok, mert kifejezetten "tonhaltörzs" volt a dobozára írva, de a leghitványabb miszlik volt belül). Ezt megszórtam sajttal, majd a sajt tetejére szórtam a póréhagymakarikákat.

Amikor a sütő felforrósodott, bedobtam gyorsan egymás alá a két tepsit. 6-7 perc sütés után megcseréltem az alsót a felsővel, és további 6-7 perc után kivettem a kész pizzát.