Póréhagyma-krémleves

Úgy indult a dolog, hogy olcsón láttam szép - bár nem a legfrissebb - póréhagymát. A pórét nagyon szeretem nyersen, valamint szoktam belőle különféle főtt ételekbe - például kínai stílusú wokos zöldségekbe - is tenni, de azt hiszem, még soha nem főztem olyat, aminek a póréhagyma lett volna a legfőbb alapanyaga. Ideje volt kipróbálni - és érdemes is volt. Különösen tetszett az, amit már szintén rég terveztem megkóstolni: a póréhagyma egészben párolt töve. Nagyon kellemes lett: gyakorlatilag olyan az íze, mint a spárgáé.

Hozzávalók

• 2 nagy, vastag póréhagyma
• 1 nagy szem krumpli (sütnivaló, szétfővős fajta)
• 3-4 evőkanál olaj (vaj jobb lett volna, de nem volt otthon)
• 2 csapott teáskanál só
• csipet fehérbors
• 1/4 mokkáskanál frissen reszelt szerecsendió
• 1 dl tejföl

Tálaláshoz

• kb. 10 dkg reszelt sajt

Elkészítés

A krumplit meghámoztam (ami nálam ritkaság - de a krémlevesbe nem akartam krumplihéj-darabokat), majd másfél-két centis kockákra vagdostam. A póréhagyma külső rétegét lehúztam. A töve felőli 4-5 centis darabot mindkét hagymáról levágtam, és egészben félretettem. A teteje felőli részt egészen addig levágtam, amíg még a belseje sáros volt - ezt a részt leveleire bontva jól megmostam. A zöld, de puha részből egy darabot finom szeletekre metéltem, és félreraktam tálaláshoz. A félretett részeken kívül a pórékat 3-4 milliméteres karikákra vágtam (illetve tulajdonképpen még két részét nem tettem bele a levesbe: a külső levelek felső, kemény részét félretettem kínai kajához, a zöldesfehér középső szekcióból pedig eltettem egy darabot nyers fogyasztásra). A feldolgozott részek - szimfónia zöldben:

 Egy nagy, vastag aljú lábosban olajat forrósítottam, nagy lángon pirítottam benne a krumplikockákat egy jó percig, majd hozzászórtam a felkarikázott póréhagymát is, az egészben félretett tövekkel együtt. Amikor áthevült az egész, a lángot levettem kicsire, és időnként megkeverve, fedő alatt pároltam a zöldségeket úgy 5-6 percen át. Ekkor felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte (ez egy jó liter lehetett), megsóztam, nagy lángon felforraltam, majd kis lángon, lefedve főztem, amíg a krumpli teljesen meg nem puhult és kissé dezintegrálódni kezdett (kb. 10 perc).
Ezután egy darabig hűlni hagytam (10 perc kint a tornácon), majd - az egész töveket tányérra kiszedve - botmixerrel összepépesítettem, hozzáadva közben az őrölt fűszereket is. Végül visszatettem a tűzre, és további vízzel felöntve (talán még egy liter lehetett; mindenesetre a sűrűség ízlés dolga) felforraltam, közben beállítva a sósságát. Végül hozzáadtam a tejfölt is.
Tányérra szedve adtam hozzá egy-egy félbevágott párolt hagymatövet, majd az egészet megszórtam bőséges reszelt sajttal és a finomra vágott, nyers póréhagyma-karikákkal.

 A sajt történetesen valódi Gruyére volt, még ha nem is a legjobb fajta - valami nagyáruházi kiárusításon (gondolom, lejáróban volt a szavatossága) annyiért kaptam Gruyére-t, amennyibe egy jobb trappista szokott kerülni. Alaposan bevásároltam belőle, mert ez a kedvenc sajtjaim egyike, és nem sűrűn engedhetem meg magamnak. Jó lett volna helyette valami ementáli-jellegű sajt is, de persze a legmezeibb tömbsajt is megteszi.