Analytics

2011. május 6., péntek

Szarszón dá szág - mustárzöldje pandzsábi módra

A pandzsábi (észak-indiai) parasztkonyha egyik nagy klasszikusa - különösen a téli időszakban - a szarszón dá szág, vagyis a mustárlevélből készült zöldfőzelék. Én kora tavasszal a konyhakerti ágyásaim egy részét - azokat, amikbe csak későbbi termény, például paradicsom kerül majd - bevetem mustárral. Egy részét aztán megesszük zöldségnek, egy részét pedig egyszerűen bekapálom a földbe zöldtrágyának. Addig is, amíg így vagy úgy véget ér, akadályozza az egyéb növények - vagyis gyomok - kelését, és a gyökereivel lazán tartja a földet. Idén április közepén arattam először a mustárlevélből (amit március elején vetettem). Ez volt idén az első saját termésű ebédünk. A recept is akkori, még ha csak most jelenik is meg. Az elkészítés módjául végtelenül egyszerű, "vidékies" verziót választottam. Ideális esetben a szarszón dá szághoz makká dí rótí, vagyis egy némileg tortillához hasonló kukoricalepény társul, ezzel azonban most nem bajlódtam: sima kenyérrel ettük.

Ha termelsz mustárzöldet, akkor kajának akkor érdemes aratni, amikor még zsenge. A mostani szedéskor két pár valódi levele volt. Szedéskor egy kis csokornyit egyszerűen kihúztam a földből, aztán kis csavarintással letéptem a gyökerüket, és mentek a lavórba. Tavaly nagyobbra nőtt mustárt is főztem, és az már kemény, rostos volt, nem volt jó. A mostani rostmentes volt, és a szárdarabok is vajpuhára főttek, minden szálkásság nélkül.
Ha pedig nem termelsz mustárzöldet, akkor elkészítheted ugyanezt spenótból vagy bármilyen levélzöldségből, ami utadba akad.

Hozzávalók

  • kb. 1.5 kiló mustárzöldje (vagy más levélzöldség) - én nem mértem; egy jó nagy kazal volt
  • 2 fej hagyma
  • kb. 5 centis darab friss gyömbér
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 1 pokoli erős nyers csilipaprika fele, vagy helyette 4-5 peperoni vagy ízlés szerinti típusú és mennyiségű nyers erőspaprika
  • 2-3 evőkanál olaj
  • 2-3 dkg vaj (vagy vegán verzióban több olaj)
  • kb. 2 dl sűrítetlen paradicsompüré (passata)
  • 4 púpos evőkanál kukoricaliszt
  • víz

Elkészítés

A megmosott mustárzöldjét kb. 1 centi széles csíkokra szabdaltam: egy nagy maréknyit a vágódeszkára gyömöszöltem, felszeldeltem, aztán ment a fazékba, és jött a következő. Egy szép nagy lábosban kb. 15 percet főztem (sem víz, sem zsiradék nem kell alá - elég a saját nedvessége, meg ami a mosásból marad rajta), időnként forgatva-kevergetve, amíg teljesen meg nem puhult. (Ez már így magában - vagy pláne egy kis vajjal - nagyon finom étel lett volna; kóstoláskor magam is meglepődtem, mennyire kellemes íze van.)
Közben elkészítettem a fűszeralapot hozzá: a megforrósított vajas olajon közepes, majd kis lángon megpirítottam a felkockázott hagymát, a finom gyufaszálra vágott gyömbért, és az apróra metélt fokhagymát és csilit.
Amikor a hagyma már sárgulni kezdett, felöntöttem a paradicsompürével, majd időnként kevergetve főztem, amíg a paradicsom besűrűsödött, megsötétedett és elvált az olajtól.
Ezt a keveréket hozzáadtam a megfőtt mustárhoz, és felöntöttem még a 2-3 deci vízzel elhabart kukoricaliszttel. Megsóztam, és még kb. 10 percet főztem, amíg a kukoricaliszt megfőve besűrítette az egészet, és az ízek jól összeértek.
Tálaláskor egy kis tejfölt tettem rá, mert mi szinte mindent tejföllel eszünk - de az autentikus receptnek ez nem része, és a vegán verzióba amúgy sem passzolna.

1 megjegyzés:

  1. Ez idén sajáttermésű spenótból lesz, de jövőre már mustárból :)

    Csak ámultam a kiskerted láttán, mi egy éve lakunk kertes házban, s még nekem álom ami nálad már valóság. Gratulálok! :)

    VálaszTörlés