Magvas pirított krumpli legelősalátával

Megint egy variáció pirított krumplira. Itt láthatóak a tavalyiak: rozmaringos / lepkeszegleveles - itt pedig az idei, közelmúltbeli: petrezselymes. Ezúttal az ízről és az izgalmasságról teljes egészében a különféle pirított magvak egyvelege gondoskodik. Magvak - itt álljunk is meg egy szóra. Amikor magvakról beszélek, akkor magvakra gondolok: szezám, napraforgó, len és társaik - nem pedig a diófélékre - dió, mogyoró, mandula és társaik. Fel nem foghatom, miért szokás az angol "nuts" szót magyarra magvaknak fordítani, és gyűjtőnéven magnak nevezni a dióféléket. Nem az a bajom vele, hogy nem magvak, hiszen persze, hogy azok; és nem is az, hogy a diófélék helyesebb, mert botanikailag a legtöbbnek köze sincs a dióhoz. De szerintem a "mag" központi jelentésbokrába egyszerűen nem tartoznak bele a jobb híján dióféléknek vagy akár dióknak nevezhető javak, emellett a konyhán használt növényi terményeinknek igen nagy része technikailag mag, tehát miért pont a diókat illetnénk ezzel az elnevezéssel? Miért nem a gabonákat, vagy a borsót vagy a kókuszt? Na mindegy. Jöjjön a recept.

Hozzávalók

• 3 nagy szem krumpli (kb. 75 dkg)
• 5-6 evőkanál vegyes mag - ízlés és kamratartalom szerint; az esetemben szezám, fekete szezám, fehér mák, napraforgó és fenyőmandula került bele
• 1 fej vöröshagyma
• 5-6 evőkanál olaj (nálam most a fele vaj volt az íze kedvéért, de tiszta olajjal már vegán a recept)
• só
• víz

Legelősaláta
Ez tulajdonképpen semmi különös, csak annyira guszta, hogy kár lenne kihagyni a leírásból. Végtelenül egyszerű, minden egyéniség nélküli zöldsaláta vegyes levelekből. Akinek van veteményeskertje, szedhet bele, amit talál - akinek nincs, ehet helyette teljesen sima fejessalátát. Vagy vehet valami gyári keveréket. 

• egy rakás vegyes salátalevél - az én esetemben most került bele ritkításból származó bébi jégsaláta, bébi fejessaláta, bébi céklalevél, zsenge mustárlevél, komacuna (egy, a mustárral rokon keleti salátazöldség, ami nagyon bejött nekem), valamint fiatal rucola
• egy kis hagymazöldje
• olivaolaj
• balzsamecet
• só

Elkészítés

Az olajon (illetve, hogy ne hazudjak, a vajas olajon) pirítani kezdtem a magvakat. 1-2 perc után hozzáadtam a felkockázott vöröshagymát, és további talán 3 percig pirítottam, amíg a hagyma megüvegesedett.

Ezalatt kockára vágtam a krumplit is (természetesen héjastul), majd belezúdítottam a lábosba - ami szokásom szerint valójában egy teflonbevonatú, wok-formájú edény volt.
Nagy lángon, sűrűn keverve pirítottam tovább, amíg a krumpli nagy része jól látható színt kapott, és a magvak kissé belesültek a krumplikockákba.

Ekkor nyakon öntöttem egy kis vízzel (talán másfél deci), megsóztam (talán egy púpos teáskanál), összekevertem, majd fedő alatt főztem kb. 5 percet, amíg a krumpli teljesen megpuhult.
Végül a fedőt levettem, párat kevertem rajta, amíg a maradék vize elpárolgott, majd a már málladozó magvas krumplit szépen szétteregettem minél vékonyabb rétegben az edény alján és oldalain, és közepes lángon még öt percet hagytam sülni anélkül, hogy hozzáértem volna, hogy szép és zamatos kozmás réteg alakuljon ki rajta.

A salátához elkevertem az ecetet az olajjal és egy csipet sóval, és beleforgattam az egészben hagyott zsenge leveleket, majd a tetejét meghintettem vékonyra karikázott hagymazölddel.

Ez a kettő együtt komplett ebéddel szolgált.