Kenyeres kelbimbó csőben sütve

A közelmúltban, amikor egy kicsit visszaolvasgattam a blogon, észrevettem, hogy sokszor szerepel a bevezetőben olyasmi, hogy "ezt az ételt a körülmények szülték". Nem voltam tudatában, milyen sokszor leírtam már ezt - most írhatnám újra. De hát nincs is ebben semmi meglepő, hiszen - legalábbis az én "filozófiám" szerint - a főzés nagy része erről szól. Persze az is jó dolog, hogy elhatározunk valami konkrétat, megvesszük a hozzávalókat egytől egyig, aztán megcsináljuk pontosan ugyanazt - de legalább ilyen jó, és szerintem gyakrabban előforduló dolog az, hogy bepillantunk a kamrába, hűtőbe: "mi a fenét tudnánk csinálni vacsorára?" Ennek a konkrét miafenének a központi alapanyaga a szikkadt kenyér volt, amit nagyon ideje volt elhasználni. Kiegészítettem sajtszósszal és mirelit kelbimbóval. Pompás vacsora lett.

Hozzávalók

• 4-5 evőkanál olaj
• 2-3 dkg vaj
• 4 púpos evőkanál liszt
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 1 csipet feketebors
• 1 csapott mokkáskanál szárított bazsalikom
• 3-4 dl tej
• 2 dkg reszelt parmezán (ezúttal valódi parmiggiano reggianót használtam)
• kb. 40 dkg mirelit kelbimbó
• 6-8 szelet kenyér
• 5 dkg reszelt olcsó sajt
• margarin
• só
• víz
• olivaolaj

Elkészítés

A mirelit kelbimbót mikróban kiolvasztottam és előfőztem egy egész kevés vízzel nyakon öntve. Kiolvadásig közepes fokozaton 3 perces ütemekben melegítettem, két ütem között megkeverve; kiolvadás után legnagyobb fokozaton 2 perces ütemekben főztem, szintén összekeverve két ütem között. Azt hiszem, mindkét szinten három-három ütem folyt le; a lényeg, hogy késsel szurkálva néztem, megpuhult-e már a kelbimbó. Ha már puha, de még nem teljesen vajpuha és szétesős, akkor jó.
Eközben a sajtszószhoz olajat és vajat forrósítottam egy láboskában, és pirítani kezdtem benne a lisztet. Sűrűn, szinte folyamatosan kevergettem kis lángon, majd kb. 3 perc után belekevertem a zúzott fokhagymát. További 1 perc után felöntöttem hideg tejjel. (Itt az öntés elején érdemes apránként adagolni a tejet, és nagyon intenzíven, folyamatosan keverni, hogy össze ne csomósodjon. Nemsokára aztán már jobban felhígul a massza, és ekkor már nyugodtan bele lehet dönteni a tej maradékát.) Hozzáadtam a bazsalikomot, borsot és egy kis sót, majd, ahogy sűrűsödni kezdett, a reszelt parmezánt. Folyamatos kevergetés mellett felforraltam - mire felforrt, szépen besűrűsödött.

A kenyérszeleteket nagyobb darabokra vágtam-törtem, és kiraktam velük egy margarinnal kikent tepsi alját. Meglocsoltam őket egy kevéske tejjel, némi olivaolajjal és a  kelbimbóról leöntött kevéske vízzel. Nem tocsogósra, csak annyira, hogy itt-ott kissé felpuhuljon a már meglehetősen száraz kenyér.

A kenyérdarabokra rászórtam az előfőzött kelbimbót, majd - amennyire tudtam, egyenletesen - nyakon öntöttem az egészet a sajtszósszal. A tetejét még megszórtam reszelt olcsó sajttal.

A kreálmányt 200 fokra előmelegített sütőben légkeveréssel sütöttem kb. 20 percig. Ízletes, laktató, és nagyon kellemesen változatos - hol krémes, hol puha, hol ropogós - textúrájú étel lett belőle.