Roston sült pisztráng zöldfűszerekkel

Ezúttal a pisztráng volt akciós. Emellett fel volt halmozva a tűzrakóhelyen egy csomó nyesedék meg egyéb, amit el kellett égetni, és a következő napokra esőt mondtak - ezek a tényezők együtt arra késztettek, hogy süssem meg az év első kerti vacsoráját. A nyesedéket persze ki kellett egészíteni némi rendes fával, hogy legyen parázs is. A halat minden különösebb flanc nélkül készítettem elő, a nyárelőt ünneplő mindenféle vegyes zöldfűszert pakolva a hasába. A roston sült pisztráng mellé fóliában sütött fűszeres zöldségköretet készítettem.

Magvas pirított krumpli legelősalátával

Megint egy variáció pirított krumplira. Itt láthatóak a tavalyiak: rozmaringos / lepkeszegleveles - itt pedig az idei, közelmúltbeli: petrezselymes. Ezúttal az ízről és az izgalmasságról teljes egészében a különféle pirított magvak egyvelege gondoskodik. Magvak - itt álljunk is meg egy szóra. Amikor magvakról beszélek, akkor magvakra gondolok: szezám, napraforgó, len és társaik - nem pedig a diófélékre - dió, mogyoró, mandula és társaik. Fel nem foghatom, miért szokás az angol "nuts" szót magyarra magvaknak fordítani, és gyűjtőnéven magnak nevezni a dióféléket. Nem az a bajom vele, hogy nem magvak, hiszen persze, hogy azok; és nem is az, hogy a diófélék helyesebb, mert botanikailag a legtöbbnek köze sincs a dióhoz. De szerintem a "mag" központi jelentésbokrába egyszerűen nem tartoznak bele a jobb híján dióféléknek vagy akár dióknak nevezhető javak, emellett a konyhán használt növényi terményeinknek igen nagy része technikailag mag, tehát miért pont a diókat illetnénk ezzel az elnevezéssel? Miért nem a gabonákat, vagy a borsót vagy a kókuszt? Na mindegy. Jöjjön a recept.

Retek egyszerű indiai módra

Ezzel a nagyon egyszerű, nagyon gyors és olcsó étellel mindjárt két "filozófiai" tételt is lehet illusztrálni. Az egyik tétel az, hogy Magyarországon valamiért nagyon elterjedt a konyhológiai konzervativizmus, és sokan követik azt az elvet, hogy egy adott dolgot (legalábbis egy adott zöldséget, mert valami oknál fogva a húsokra ez kevésbé jellemző) egy adott módon lehet elkészíteni - esetleg két-három adott módon, és a krumplit talán akár négyféleképpen is. Tehát ha spenót kerül az asztalra, akkor az "spenótnak" van megfőzve - igazából még külön neve sincs a belőle készült ételnek, mert úgyis csak azt lehet belőle készíteni. Ha meg retek kerül az asztalra, akkor azt nyersen esszük a zsíros kenyér vagy körözött vagy akármi mellé. A főtt retek gondolata egyesekből látható megbotránkozást vált ki. Pedig... itt mondok egy példát, amin ki lehet próbálni.
A másik filozófiai tételem mára az, hogy az indiai konyha a közvélekedés szerint bonyolult, és rengeteg fűszert használ. Ami gyakran igaz is (bár súlyos tévedés, hogy minden ételbe legalább száz vagy akár húsz különféle fűszer kell - szerintem száz különböző fűszert legfeljebb múzeumban lehet egymás mellett találni). De nem feltétlenül igaz: a hétköznapi, házias indiai ételek általában legfeljebb négy-öt alapfűszer különféle variációival készülnek. Erre is példa a mai retekfőzelék.

Mangós túrókrém

Lehet kapni az ázsiai kajákat forgalmazó boltokban konzerv mangópürét. Idehaza, ahol tisztességes mangót nem kapni, ez a legjobb megoldás, ha valakit már megrontott Dél-Ázsia, és valódi mangóízt szeretne érezni. Mert amit a hipermarketben mangóként árulnak, azt éretlenül és kőkeményen szüretelik valahol Afrikában vagy Dél-Amerikában, és az íze legfeljebb a savanyított fenyőgyantáéval vetekedhet, nem az érett mangóéval. Úgyhogy időnként beruházok egy doboz mangópürébe. Egy részét pár nap alatt elnyeljük mangólasszí formájában, egy részét pedig jégkockatartóba töltve lefagyasztom, hogy maradjon ínségesebb napokra is. És most egy részéből túrókrém lett. Mangó helyett működne a dolog bármilyen más gyümölccsel is - frissen vagy lekvár formájában.

Pirított rizs karfiolos karfiollal

Pirított rizs: kínai konyha Móricka-módra. Nem baj: finom dolog. És mi a szösz az, hogy karfiolos karfiollal? Hát kérem szépen - ezzel arra próbáltam célozni, hogy a karfiolnak minden része ehető, mégis gyakran eldobunk belőle egy csomót. Sokszor én is - de ebben az ételben benne van a karfiol rózsáin kívül a torzsája, a levélszárai és a levélzöldje is. Ezen kívül tojással van gazdagítva, és így már komoly egytálétel lesz belőle - de persze aki akarja, köretnek is eheti valami luxusebédhez.

Szarszón dá szág - mustárzöldje pandzsábi módra

A pandzsábi (észak-indiai) parasztkonyha egyik nagy klasszikusa - különösen a téli időszakban - a szarszón dá szág, vagyis a mustárlevélből készült zöldfőzelék. Én kora tavasszal a konyhakerti ágyásaim egy részét - azokat, amikbe csak későbbi termény, például paradicsom kerül majd - bevetem mustárral. Egy részét aztán megesszük zöldségnek, egy részét pedig egyszerűen bekapálom a földbe zöldtrágyának. Addig is, amíg így vagy úgy véget ér, akadályozza az egyéb növények - vagyis gyomok - kelését, és a gyökereivel lazán tartja a földet. Idén április közepén arattam először a mustárlevélből (amit március elején vetettem). Ez volt idén az első saját termésű ebédünk. A recept is akkori, még ha csak most jelenik is meg. Az elkészítés módjául végtelenül egyszerű, "vidékies" verziót választottam. Ideális esetben a szarszón dá szághoz makká dí rótí, vagyis egy némileg tortillához hasonló kukoricalepény társul, ezzel azonban most nem bajlódtam: sima kenyérrel ettük.

Petrezselymes krumpli, ahogy én készítem

Az egyik legegyszerűbb, olcsó és finom klasszikus - a pirított krumpli - legklasszikusabb válfaja. Kevésbé klasszikus korábbi recepteket itt láthatsz: rozmaringos / lepkeszegleveles. A petrezselymes krumpli sokaknál úgy néz ki, hogy a krumplit megfőzik, aztán szórnak rá mutatóba egy kis petrezselymet. A végeredménynek pedig se íze, se bűze. Köretnek talán megteszi, de főételnek a magamfajta valami jobbat kíván - és körítésnek sem árt, ha zamatosabb. Az én verziómban hagyma, fokhagyma is van, és kétszer is meg van pirítva a főzés során.