Céklasaláta fokhagymás tejonézzel

Itt igazából nem is maga a céklasaláta a lényeg, ami ugyan kellemes és olcsó, de nem egy nagy durranás. Sokkal inkább az általam tejonéznek elkeresztelt szutymó kedvéért írom meg a receptet. A tejonéz ötletével valamikor a nyár folyamán találkoztam a neten több blogon is, és azóta tervezem kipróbálni ezt az izgalmasságot. A lényeg, hogy olyan majonézpótló, amiben nincsen tojás - ez pedig sokakat érdekelhet, hiszen a nyers tojás mindig rizikós, amellett sok benne a koleszterin (bár fene tudja, hogy ez aztán végső soron baj-e), a tojást nem, de tejet szívesen fogyasztó laktovegetáriánusok pedig erőszakmentes majonézhez juthatnak. És tényleg működik.

Hozzávalók

• kb. egy kiló egészben sült (vagy főtt) cékla
• egy kis mustár
• só
• tejonéz

A tejonézhez

• egy rész tej
• bő két rész étolaj
• egy gerezd fokhagyma
• én most nem használtam, de egy is fekete só hozzáadásával valószínűleg még majonézszerűbb lenne ez a kulimász

Elkészítés

A céklát még az utolsó indiánnyári szabadtűzi sütésnél készítettem el: a céklafejeket alufóliába burkolva bedobáltam a már gyengülő parázsba, és egyszer-kétszer megforgatva kb. egy óráig sütöttem őket. Ugyanezt sütőben is meg lehet csinálni (alufólia nélkül is, csak akkor nem lesz olyan puha és lédús a cékla), illetve valószínűleg a főtt cékla is ugyanígy megfelelne. Az alábbi képen nem azért van lazacszíne a céklának, mert túlmanipuláltam, hanem azért, mert még mindig a Chioggia nevű céklakülönlegességet használom, amely a rendes céklánál sokkal halványabb színű, színtelen gyűrűkkel váltakozva. Miután egyben megsült, a gyűrűk nagyjából eltűntek, és az alább látható gyönyörű pasztellszínekre változott a cékla.

Most pedig jöjjön a tejonéz. Kell hozzá egy botmixer, bár el tudom képzelni, hogy gépi habverővel is meg lehet ugyanezt csinálni - majd kipróbálom. A fokhagymát egy egész kevés tejjel elturmixoltam a mixerhez kapott mély edényben, majd hozzáadtam a tejnél kb. kétszer több olajat. Ezt addig pörgettem a mixerrel, amíg homogén, sűrűn folyó, kissé habos majonézszerűség lett belőle (talán fél perc). Ismét tejet adtam hozzá, összemixeltem, majd ismét olajat, és megint összemixeltem. Így lehet apránként növelni az egésznek a mennyiségét; úgy tapasztaltam, hogy a legjobb állagot akkor kapom, ha a tej duplájánál kicsit több olajat használok összességében. Ha túl sok a tej, akkor túl folyós, híg lesz a tejonéz; ha túl sok az olaj, akkor pedig nagyon felhabzik és levegős lesz. A másik gondolatom, amit majd alkalomadtán kipróbálok: valószínűleg pár csepp ecet hozzáadásával fokozni lehet a tej és az olaj emulgeálódását, és talán jobb lenne a végtermék.
A kész tejonézbe egy kis mustárt kevertem, megsóztam, és nyakon öntöttem vele a céklát, majd félretettem a hűtőbe összeérni.