Csilis-sajtos keksz

Szilveszteri csemegeajánlatként kerül most a blogra ez az amúgy december elején vendégségbe vitt sós-omlós keksz. Nincs benne semmi rendkívüli: egyszerű alapanyagokból nagyon egyszerűen és meglehetősen gyorsan készül. Némi pikáns fűszerezés bolondítja meg - nagyon jót tett neki. És ha belegondolok, ez nagy valószínűséggel életem első sós keletlen sült tésztája - hiába, sosem késő elkezdeni.

Hozzávalók

• 12,5 dkg finomliszt
• 7,5 dkg kukoricaliszt
• jó csipet sütőpor
• jó csipet füstölt paprika
• jó csipet őrölt csilipaprika
• 1 mokkáskanál só
• 5 dkg margarin
• 15 dkg reszelt sajt (kétharmada valami félcivilizált sajt, jelen esetben nálam olcsó, de valódi gouda; egyharmada gagyi)
• kb. 8 cl víz

Elkészítés

A tésztát turmixgépben készítettem el. Kivételesen pontosan meg is mértem (majdnem) mindent, hogy le tudjam írni vegykonyhaszerűen. Először beleöntöttem a liszteket és a szárazanyagokat, és pár pulzálással elkevertem. Hozzáadtam a hidegen vékony szeletekre vágott margarint, és további pár pulzálással - közben egyszer össze is rázva a gépet - ezt is eloszlattam a lisztben. Ezt követte (két részletben) a reszelt sajt, majd ennek az eloszlatása után a víz. Ez 4-5 kis részletre elosztva került bele, minden adag víz után összedolgoztam a géppel. Addig adagoltam bele a vizet, amíg a tészta össze nem állt - tésztává.

Ekkor kiborítottam a gépből, kikapartam, ami benne maradt, és gyorsan (fél percig sem) még egyszer átgyúrtam. A kész tésztát félretettem egy órára hűtőbe (pontosabban a tornácra, mivel tél volt).
Behűtés után a masszát két részre osztottam, és a részeket külön-külön kinyújtottam bőségesen lisztezett pulton, olyan 2-3 milliméter vastagra. A lapokat derelyevágóval rombuszokra szeleteltem - túlzott szabályosságra nem törekedtem.

Sütőfóliával bélelt tepsire rakodtam őket - a fent írt tésztamennyiségből két teljesméretű tepsi telt meg.

180 fokra előmelegített sütőben légkeverés mellett 18 percig sütöttem, félidőben megcserélve az alsó és a felső tepsit. Mivel a sütők teljesítménye azonos hőmérsékletbeállítás mellett is eltérő lehet, a lényeg, hogy szépen pirulni, a csücskökön már sötétedni kezdjenek a kekszek. Én az utolsó öt percben szinte folyamatosan lestem, és történetesen 18 percnél ítéltem késznek.
A két tepsi közül az egyiken sütés előtt villával beszurkáltam a kekszecskéket - ezek nagy része nem puffadt fel a szurkálatlanokhoz hasonlóan, de nem érzem úgy, hogy a laposan maradt keksz jobb lenne.