Analytics

2012. január 5., csütörtök

Gnocchi sültfokhagyma-szósszal

Ez életem első házi gnocchija volt. A története: egy fáradt délután, amikor hosszabb munkával végeztem, és utána már semmi olyanba nem akartam belekezdeni, amit muszájból csinálok. Úgyhogy pihentem, és gondoltam, kéne valami finom vacsorát csinálni - nem baj, ha időigényes, viszont legyen jó komfortkaja, és persze legyen előállítható az itthon lévő semmi különösből. Így találtam ki a gnocchit, és gondoltam, hogy lassú tűzön olajban sült fokhagymából készítek hozzá öntetet.

Hozzávalók

A gnocchihoz
  • 3 szem krumpli (50-60 dkg)
  • kb. 20 dkg finomliszt, plusz még meghintéshez
  • 1 teáskanál só
  • egy kis olivaolaj a főtt gnocchit beleforgatni
A szószhoz
  • 3-4 evőkanál olivaolaj
  • 2-3 dkg vaj
  • 10-12 gerezd fokhagyma
  • 10-12 zsályalevél
  • 2 evőkanál tejföl
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 teáskanál só
  • 1 csipet őrölt zöldbors
  • víz
  • 1-2 evőkanál citromlé

Elkészítés

A krumplit enyhén sós vízben puhára főztem - valójában az itt mondottnál többet, mert ha már krumplit főzök, akkor jó lesz másnap valami másra a többi. A gnocchiba szánt krumplit forrón meghámoztam és összetörtem, majd hűlni hagytam, amíg már lehetett vele kézzel dolgozni. Ekkor jó alaposan összegyúrtam a liszttel és a sóval. A szükséges liszt mennyisége - gondolom - eltérő lehet a krumpli állagától függően; a lényeg, hogy még puha, de már nem ragadós tészta legyen belőle.
A krumplis tésztából liszttel meghintett pulton jó 2 centi vastag kolbászokat gyúrtam, és ezeket kb. másfél centis szeletekre vágtam (kés fokával, mert én magán a konyhapulton szoktam az ilyesmit csinálni, nem gyúródeszkán). A szeletkéket egy kicsit meghengergettem a két tenyerem között, majd egy villával kissé megnyomtam mindegyiket. A kész nudlikat félretettem - továbbra is lisztezett felületen - szikkadni egy darabig; kb. negyed óra után megforgattam őket.
A gnocchi formázása közben nekiláttam a szósz elkészítésének. A bő olivaolajat és vajat felforrósítottam, és beledobtam a hámozott, egészben hagyott fokhagymagerezdeket. Nagyon kis lángon, időnként megkeverve sütöttem kb. 10 percig, amíg a fokhagyma megbarnult. (Valamivel rövidebb sütés vagy még kisebb láng is elég lett volna - nem lett égett íze a fokhagymámnak, de kicsit megropogósodott itt-ott.)
A kész fokhagymát kiszedtem a vajas olajból, és a helyére beledobtam a megmosott és leszárogatott zsályaleveleket. Ezeket ropogósra sütöttem (ez az olaj hőmérsékletétől függően pár másodperctől bő fél percig tarthat), majd a lángot elzárva kiszedtem és félretettem.
A sült fokhagymát tejföllel, liszttel és némi vízzel összeturmixoltam, majd ezt a szmötyit visszaöntöttem a vajas olajba, újra alágyújtottam, és felöntöttem még egy kis vízzel (ezzel persze jól kiöblítettem a turmix kelyhét; összesen kb. 3 deci vizet használtam). Megsóztam, megborsoztam, és sűrűn kevergetve felforraltam. Forrás után még 1-2 percet főztem, amíg minden sűrűsödési hajlamát kiélte, majd levettem a tűzről, és egy kis citromlével könnyítettem rajta.
A gnocchit bő, forró vízben megfőztem. A fenti mennyiséget két adagra osztva főztem, adagonként addig, amíg a galuskák feljöttek a víz tetejére, meg ráadásnak még úgy egy percig.
Előmelegített hőálló tálba szedtem őket, és kis olivaolajjal meglocsolva összeforgattam.
Tálaláskor a gnocchira szószt kanalaztam, a tetejét pedig a félretett ropogós zsályalevelekkel koronáztam meg. Evés közben arra jutottam, hogy még egy kis citromlé jót tenne neki; utólag pedig az jutott még eszembe, hogy citromlé és a víz egy része helyett fehérbort is lehetett volna használni.

2 megjegyzés: