Hozzávalók
- egy pohár rizs szűk két pohár vízben, kis sóval megfőzve - vagy maradék rizs
- egy közepes vöröshagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- kb. 3 centis darab nyers gyömbér
- 2 jalapeño vagy ízlés szerinti fajtájú és mennyiségű friss csilipaprika
- egy közepes sárgarépa
- egy kisebb kaliforniai paprika
- egy kisebb, zsenge cukkini
- egy jó marék (sacc 10 dkg) zöldbab
- kb. 10 bébikukorica (friss, de konzervvel is el lehetne készíteni ugyanezt)
- kb. fél deci olaj
- 1 jó evőkanál "kínai" szójaszósz
- kb. 2 evőkanál "japán" szójaszósz
- egy csipet só
Elkészítés
Feltettem a rizst főni, aztán nekiláttam a legidőigényesebb művelethez: a hozzávalók előkészítéséhez. Zöldbabból - mint a bevezetőben említettem - a kínai ölesbab nevű izgalmasságot használtam, ami nagyon hosszú, vékony, teljesen szálkátlan babokat terem, amiknek nincs igazán babízük, de én szeretem. Helyette más, akár zöld, akár sárga hüvelyű zöldbab jó lehet. A babok végét levágtam, a fennmaradó részüket hosszú (5-6 centis) darabokra aprítottam, aztán gyorsan félkészre főztem őket. Ezt mikróban tettem, a babokat bőven ellepő vízben legnagyobb fokozaton 6 percen át, félidőben kivéve és megkeverve. Vastagabb bab több időt igényelhet, és persze aki nem akar mikrózni, az a tűzhelyen is megteheti ugyanezt.Közben a hagymát félbe, aztán hosszanti szeletekre vágtam. A csilipaprikákat kibeleztem, hogy több ízük, mint erejük legyen, majd vékony félkörökre vágtam őket. A fokhagymát hosszában nagyon finom szeletekre metéltem, a gyömbért pedig finom gyufaszálra. A sárgarépát - ami a legtöbb főzést igényli a használt zöldségek közül - félbe, aztán vékony (inkább 1, mint 2 mm) átlós szeletekre vágtam.
A többi zöldséget egyelőre csak megmostam és megtisztogattam, hogy majd gyorsan feldarabolom őket akkor, amikor az elődjeik már a wokban vannak - de aki nem nagy konyhaboszorkány, annak javaslom, hogy inkább mindent készítsen elő teljesen, mert a sütésnél már nagyon gyorsnak kell lenni. Így tehát most mondom el, mi lett menet közben a többivel. A kaliforniai paprikát félbe, majd 3-4 milliméteres szeletekre vágtam, a cukkinit pedig szintén félbe, aztán átlósan 3-4 mm vastag szeletekre.
A félpuhára főtt zöldbabot kivettem a vízből. A bébikukoricából a legkisebbeket hosszában félbe, a közepeseket negyedbe vágtam; a legnagyobbakat, amiknek már fásodni kezdett a torzsájuk, úgy vágtam, hogy öt-hat hosszanti metszéssel minél több zsenge rész vágódjon le a kemény közepükről, de azért ne essenek szét nagyon apró darabokra.
Teflonos wokba bő olajat töltve nagy lángon felhevítettem - nagyon forróra, egészen addig, amikor már érezni lehetett az olaj forró (de nem égett) szagát. Belezuttyantottam a hagymát, gyömbért és csilipaprikát, és kb. 1 percig sütöttem sűrű keverés mellett. Ekkor hozzáadtam a fokhagymát és a répát is, és adtam neki még jó két percet - továbbra is sűrűn keverve. Következett a paprika és a cukkini, majd újabb 2-3 perc után az előfőzött bab és a bébikukorica.
Ismét adtam a zöldségeknek egy jó percet nagy lángon, majd nyakon öntöttem őket a kínai szójaszósszal. Itt mindjárt meg is állok egy pillanatra. Nem értek komolyan a távol-keleti konyhákhoz. Mostanában kétféle szójaszószt szoktam használni; az egyiket kínainak nevezem (és azt hiszem, Vietnamban készül), a másikat pedig japánnak (és azt hiszem, Kínában készül). Mindkettő olcsó fajta, mindkettő sötét. A kínai típusú sűrűbb, édeskésebb, feketébb, összetettebb, kevésbé umamis, kevésbé sós. A japán típusú pedig hígabb, barnásabb, intenzív umamival és erős sóssággal.
A kínai típusú szójaszószt még úgy fél percen át belesütöttem a zöldségekbe, aztán a wokba öntöttem a rizst is. Meglocsoltam egy kis japán szójaszósszal, összekevertem, kóstolva még egy cseppet utánsóztam, és kb. 2 percnyi keverős pirítás után feltálaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése