Lakatosinas

Ne kérdezzétek, hogy miért lakatosinas. Fogalmam sincs. Valamikor egy jó évvel ezelőtt hallottam a receptet, és azóta tervezem, hogy majd egyszer kipróbálom. Most jött el az ideje. A pontos, akkor hallott receptre persze már rég nem emlékszem - megnéztem párat a neten, aztán szokás szerint improvizáltam. Egy nagyon gazdag, már-már geil édességről van szó: marcipánnal töltött aszalt gyümölcs tésztában kirántva. Szilveszter esti csemegének készítettem.

Hozzávalók

• 12 szem aszalt szilva
• 12 szem aszalt sárgabarack
• 1 evőkanál rum
• kb. 5 dkg marcipán
• 1-2 evőkanál porcukor (én olyan porcukrot használtam, amiben vaníliarudat tartok)
• sacc 1 dkg forgácsolt étcsokoládé

A tésztához:

• 1 tojás
• kb. 2 dl tej
• kb. 5 dkg liszt
• késhegynyi só
• 1 csapott mokkáskanál cukor
• 1 csapott mokkáskanál sütőpor
• késhegynyi fahéj
• sütéshez bő olaj

Elkészítés

A tésztánál megadott mennyiségeket ne vedd készpénznek: nem mértem semmit. Fogtam valamennyi lisztet, és annyi tejjel kevertem el, hogy a tojással együtt egy igen sűrű palacsintatészta legyen belőle: olyan, hogy a belemártott, majd kiemelt villán mindenütt marad belőle egybefüggő réteg. Vagy olyan, mint egy jó sűrű tejföl. Mellesleg ehhez a mennyiségű aszalt gyümölcshöz ennek a tésztának a harmada is elegendő lett volna. A megmaradt masszából amolyan csörögefánk-szerűséget sütöttem: egyszerűen belelocsoltam kanállal a forró olajba.

Előkészítés gyanánt tehát az aszalt szilvát és az aszalt barackot meglocsoltam rummal, és pár órát állni hagytam, időnként átforgatva. (Persze magtalan szilváról van szó; én a mostanában divatos puha aszalt szilvát használtam, de a hagyományos kemény is jó lehet, ha a rum mellé némi vizet is teszünk, és hagyjuk ázni egy darabig.) Az eredeti recept csak szilváról szól, de E. nem szereti az aszalt szilvát, ezért jött be a barack a képbe.
Utána a marcipánból kis szeletkéket vágtam - kb. akkorákat, mint egy-egy darab gyümölcs, csak vékonyabbakat -, és két-két aszalt gyümölcs közé egy-egy marcipándarabot raktam, a kreálmányt összenyomkodva, hogy egyben maradjon. (A gyümölcsöket nem házasítottam egymással a fenti oknál fogva, de tulajdonképpen nem lenne rossz ötlet a marcipán egyik oldalára szilvát, a másikra barackot tenni.)

A vaníliás porcukrot elkevertem a reszelő uborkagyaluján leforgácsolt étcsokival.

 A tésztához valókat elkutyultam a fent leírt sűrűségre, és villával jól felvertem.
Bő, máshoz még nem használt olajat forrósítottam (jó 3 centi mélyen). Amikor jól felhevült, fogtam a szendvicskéket, egyenként megmártottam őket a tésztában, majd a forró olajba pottyantottam. Két adagra osztva sütöttem ki őket, adagonként úgy 2-3 percig, amíg szép aranysárga lett a külsejük. Amelyiknek a teteje nagyon kilógott az olajból, azt közben megfordítottam.

 A megsült finomságokat papírtörlőre szedtem, majd kis idő múltával beleforgattam a csokoládés porcukorba.