Mirelit cápaszeletből készült ez az egyszerű de finom sült halétel. Nem valódi grillen csináltam, hanem serpenyőben - de el lehetne ezt játszani szabad tűzön vagy kontaktgrillben is. A cápát azért szeretem, mert nincs neki igazán halíze - mások esetleg pont ezért nem szeretik. Van neki még egy nagy előnye: mivel porcoshal, nincs szálkája sem. Volt szerencsém életemben néhányszor frissen fogott fiatal cápát enni tengerparton, és hát bizony, az nagyon finom dolog. Ezek az itthon kapható mirelit cápaszeletek viszont eléggé kiábrándítóak. Eleve is darabokra voltak törve a fagyasztott darabok, ezért vágtam végül szét kisebbekre; emellett hihetetlen mennyiségű víz (azaz jég) volt rajta és benne. A zacskóra 900 gramm volt írva; az apró betűben ott szerepelt, hogy a lecsorgatott súlya 770 gramm lesz. Hát, én nem mértem le, de az biztos, hogy kettőnknek csak szűkösen volt elég ez az adag, vagyis a gerincdarabok és mócsingszerű izék kidobása és a víztelenítés után valójában inkább a fél kilóhoz lehetett közel, mint a 77 dekához. No mindegy: kissé drága ebéd volt így, de egyszer belefér.
2012. június 29., péntek
2012. június 24., vasárnap
Pizza mángolddal és cambozolával

2012. június 19., kedd
Amerikai palacsinta
Egy ráérős hétvégi reggelire gondoltam ki, hogy megpróbálok amerikai stílusú pancake-et sütni. Nem csináltam még ilyet soha. Ehhez képest egész jó lett, csinálok majd még máskor is ilyet. Egy kicsit zavart, hogy túlságosan is tojásíze volt, néha már-már úgy éreztem, édes rántottát eszem. Ez lehet a felhasznált tojás sajátsága, vagy lehet, hogy egyszerűen csak így van, és kész. Vagy lehet, hogy máskor meg kéne próbálni adott mennyiségű tojáshoz több lisztet és tejet használni.
2012. június 14., csütörtök
Hasselback - hajában sült krumpli másképp
Rég kacérkodom már a hasselback krumplival, korábban még sohasem csináltam ilyet. De nagyon guszta kivitele ez a klasszikus hajában sült krumplinak, és jó gazdagon is el lehet készíteni. Be kell mindjárt vallanom, hogy a szépsége ellenére ez az első - viszonylag gazdagos - kísérletem nem annyira jött be, alább leírom majd, hogy miért. Finomnak finom lett, de legközelebb a vajat és a sajtot máshogy használnám fel, ha használnék hozzá.
2012. június 8., péntek
Vörösboros gombapecsenye
Azt hiszem, ez a kreálmány a klasszikus előétel műfajba tartozik. Már csak azért is, mert nagyobb mennyiséget nemigen lehet belőle készíteni - az itt megadottak duplája még beleférhet egy méretes serpenyőbe, de ennél feljebb nem lehet méretezni. Én kiegészítésnek csináltam maradék mellé, ami kevés lett volna ebédre. Hasonlít a régebbi borban főtt gombámhoz, csak éppen töredékannyi idő alatt készül el. Hangulatában kifejezetten húsra emlékeztet, így bátran ajánlom nem vegáknak is, meg azoknak is, akik esetleg ideiglenesen vannak vega diétán, de hiányzik nekik a hús.
2012. június 5., kedd
A paradicsompalánták újabb epizódja
Rég nem tudósítottam a palántákról. Eleve is volt egy olyan sejtelmem, hogy nem lesz időm még erről a témáról is blogolni. Viszont a nézettségi statisztikákban folyton meglepődöm, mennyire népszerűek a palántákról írott posztok (lásd itt a legutóbbit, és ott linkeket a korábbiakhoz) - úgy tűnik, sokkal több netszörföző érkezik azokra keresve, mint receptekre. Így - ha megkésve is - most beszámolok a kiültetésükről és a további sorsukról. Kicsit szoktam irigykedni a szomszédaim piacon vett palántáira, amiken ilyenkor már diónyi zöldparadicsomok vannak, az enyémek pedig még csak virágoznak. De hát mit tegyek: nem tudok jobb nevelési körülményeket adni nekik, és korábbi vetéssel sem nőnek meg hamarabb a palántáim, arról nem is beszélve, hogy helyem sincs nagyra nevelni őket poharas korukban. Kárpótol később a fantasztikus tájfajták bősége.
2012. június 3., vasárnap
Túrós lepény
Egy kis magyar klasszikus az én verziómban. Még nem sütöttem ilyet, tehát az "én verzióm" nem valami bevált, alaposan kikísérletezett recept, inkább csak amolyan rögtönzés, amit kitaláltam, miután megnéztem néhány receptet a neten barackos pitére meg lepényre. Finom lett, de még nem tudom, ugyanígy fogom-e készíteni, ha legközelebb is hasonlót csinálok. Annyi bizonyos, hogy a valódi vaníliarúddal itthon illatosított porcukor meg a tavaly eltett kardamomos sárgabaracklekvár jót tettek neki, a tojáshabos túrós töltelék pedig kellően könnyű lett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)