Kürtős kalács

A kürtős kalács igencsak finom dolog, pláne, ha frissen sült szabad tűzön. Az utcákon elektromos kemencében készült, vékony és kemény tésztájú (és ráadásul méregdrága) kürtős kalácsokért nem vagyok oda. Viszont valamikor tizenéves koromban a családom rákattant, hogy csináltassunk kürtőskalácssütő fát (valakinél vendégségben találkoztak vele) - így esztergáltattak egyet. Pár évig időnként használtuk kerti mulatságokhoz, aztán elmúlt a varázsa, kallódni kezdett. Most kölcsönkértem a dorongot, amikor én hívtam vendégeket kerti partira. Úgy hallottam, népi vásárokon időnként lehet ilyet készen kapni, de esztergályosok is léteznek még, akik rendelésre megcsinálják. Ajánlom mindenkinek, nagyon jó játék. Házi sütőben sült mini kürtőskalácshoz találkoztam még azzal az ötlettel, hogy vécépapírgurigákat vonjunk be alufóliával - ezt persze tűzön nem lehetne megjátszani.
Ja, és még egy dolog: kürtős. Nem kürtös, mint azt sokfelé látni lehet. Kürt nincs, hanem kürtő van benne.

Hozzávalók

A tésztához

• 30 dkg finomliszt
• 40 dkg süteményliszt (helyette: fehér kenyérliszt)
• 10 dkg margarin (vagy vaj - én most olcsítottam)
• 10 dkg cukor
• egy csipet só
• 2 egész tojás + egy tojás sárgája
• kb. 2,5 dkg élesztő
• 2 1/4 deci tej

Továbbá

• megkenéshez egy tojásfehérje és egy kis tej
• beforgatáshoz még cukor, esetleg darált mandula, fahéj, stb.
• a sütőfa megkenéséhez még margarin

Elkészítés

A tészta egy viszonylag kemény kalácstészta, nincs benne semmi rendkívüli. A fent megadott mennyiségből a böszme nagy dorongon két nagy és egy apró kürtőskalács készült. Az én tésztám kevés cukrot tartalmazott; az első kalácsot kevesebb cukorral szórtam meg kívülről, és a végeredmény nem lett elég édes. Bőséges cukorba forgatva viszont kiváló lett - de aki gondolja, megpróbálhatja a tésztát is jobban cukrozni.
A tésztát (a három tojásból az egyiknek a fehérjét félretéve) kenyérsütő gépben kidagasztottam, de nem hagytam kelni, hanem hűtőszekrénybe tettem, ahol kb. 6 órát pihent, amíg eljött az ő ideje. Ha nem előre készíted el a tésztát, akkor egy óra kelés langyos helyen elég neki. A pihentetett tésztát picit átgyúrtam, majd elfeleztem. Az egyik felét lisztezett pulton szűk fél centi vastag, durván kör alakú lepénnyé nyújtottam, és a lepényt derelyevágóval csigavonalban befelé haladva kb. 2 centi széles szalaggá alakítottam. Nem baj, ha kicsit egyenetlen lesz.

A dorongot a tűz fölött kicsit megmelegítettem (2 perc, folyamatosan forgatva), majd margarinnal megkentem, hogy a végén könnyen lejöjjön róla a kalács. Ezután - a keskeny végéről indulva - rátekertem annyi tésztát, amennyi elfért úgy, hogy még az egészet tűz fölé tudjam tartani. (Ez valamivel kevesebb volt, mint a fél tésztamennyiségből készült csigaszalag). A feltekerésnél érdemes kicsit átlapolva tenni a tésztacsíkot, mert úgy jobban egyben marad a megsült kalács - de az sem baj, ha néhol csak egymás mellett fekszenek a sávok. A feltekert kalácsot meghengergettem a pulton, hogy szorosan összeálljon és viszonylag egyenletes legyen a vastagsága.

Ezután megkentem a félretett tojásfehérje és egy kis tej keverékével, majd megszórtam cukorral (és a második és harmadik kalácsot még fahéjjal is). Megszórás helyett lehet mindjárt a hengergetést cukorban csinálni, vagy - ami még jobb, de most nem így tettem - cukor és mandula vagy dió keverékében. A diót-mandulát a legjobb nem megdarálni ehhez, hanem kis adagokban mozsárban durvára és egyenetlenre megtörni.

A feltekert, cukrozott kalácsot a tábortűzhöz vittem, és folyamatosan forgatva sütni kezdtem a parázs fölött. Az első kalácsnál még kissé túl erős volt a parázs, ez nagyon hamar megsült kívülről, belül pedig nem eléggé. A másodiknál és harmadiknál már hamuréteg volt a parázson, és így sültek tökéletesre a kalácsok.

A sütésnél kiváló szolgálatot tett egy nagy, lyukacsos tégla: a sütőfa végén kiálló fémpecket tetszés szerinti magasságban lévő téglalyukba beszúrva kényelmesen tudtam forgatni a tűz fölött a kalácsot.

Mire a kürtős kalács külseje szépen megpirul, addigra a belseje is meg kell hogy süljön (bár lásd a fent említett részletet a parázs erejéről - az alábbi fotón az első, kicsit túlsült kalács látható, a fentebbieken a második és a harmadik, fokozatosabban sülő példány).

Az elkészült kalács levételéhez elég a dorong végét egy kőre lekoccantani néhányszor, és a kalácsnak egyben le kell csúsznia a fáról. Ha ezt nem szeretné, akkor egy-két perc hűlés után érdemes újra próbálkozni, mielőtt feszegetni kezded.