Pogácsa, helyesebben stangli

Ha valami sós sütemény kell - vendégváráshoz vagy vendégségbe menéshez, vagy éppen csak úgy -, akkor általában ehhez a jól bevált recepthez folyamodom. Én pogácsának nevezem, mert pogácsának való tésztáról van szó; viszont lusta vagyok pogácsaszaggatóval egyenként kivágni a darabokat, aztán a nyesedék összegyúrásával bajlódni - ezért egyszerűen fel szoktam szeletelni rudacskákká, pálcikákká, stanglikká. Nevezze ki-ki ahogy akarja, finom és puha sós rágcsálnivalóról beszélünk.

Hozzávalók

ez a mennyiség két jól megrakott tepsi stanglit eredményez

• 75 dkg finomliszt
• 10 dkg krumplipehely
• 2.5 dl tej
• 1 csapott mokkáskanál cukor
• 2.5 dkg élesztő
• 20 dkg margarin
• 1.5 dl tejföl 
• 3 tojás
• 5 csapott teáskanál só

Tetejére a következők valamelyike, vagy bármi, ami tetszik

• reszelt sajt
• szezámmag, napraforgómag, tökmag, mák, vagy egyéb mag
• köménymag, római kömény, nigellamag vagy egyéb fűszer
• fokhagymás olvasztott vaj

Elkészítés

A lisztet kivételesen megszitálom - kenyérhez nem szoktam, de kalácshoz és pogácsához igen, hogy levegősebb legyen. Összekeverem egy tálban a sóval és a krumplipehellyel. Ez a sima krumplipüré-pelyhet jelenti (amit valami totálisan felfoghatatlan okból máig is egyes gyártók krumplipehely-pürének neveznek). Sokkal kényelmesebb vele dolgozni, mint a valódi főtt-tört krumplival, és majdnem olyan jó lesz a végeredmény. Lángoshoz, kenyérhez is szoktam használni. A krumplis lisztbe középen készítek egy mélyedést, és beletöltöm a meglangyosított (kézmeleg vagy annál valamivel melegebb, de semmiképpen nem forró), megcukrozott tejet. Belemorzsolom az élesztőt, és hagyom állni 5-15 percig, amíg az élesztő felhabzik.

Ezután összegyúrom a tojással, tejföllel és a margarinnal. Jó, ha a hozzávalók - különösen a margarin - szobahőmérsékletűek; megolvasztani nem kell a margarint sem. Az egyik tojás fehérjéből egy keveset félreteszek, hogy majd megkenjem vele a tetejét.

Ekkor még nem szükséges alaposan összedolgozni, épp csak annyira, hogy átnedvesedjen az egész liszt és a krumplipehely. Ekkor úgy negyed órát hagyom pihenni, majd gyorsan de alaposan összegyúrom. Ha túl száraz lenne, kevés vizet teszek hozzá; ha túl ragacsos, akkor kevés lisztet. A cél az, hogy kicsit ragacsos, de nem folyós, nem szétesős tésztát kapjak. Kidolgozni csak annyira kell, hogy sima legyen.

Ezután felmerül a kérdés, hogy mikor akarom megsütni. Ha mindjárt, akkor kb. egy órát kelesztem szobahőmérsékleten - télen viszonylag meleg helyen. De olyan ez a tészta, hogy kiválóan tűri a tárolást, és még jót is tesz neki, ha 12-24 órát hűtőben pihen. Tehát meg lehet csinálni a tésztát előre, és másnap kisütni a pogácsát. Ha hűtőben pihentettem, akkor érdemes felhasználás előtt legalább egy órával elővenni, és/vagy kinyújtás, felvágás és tepsibe rakás után valamivel hosszabban keleszteni.

Mindenesetre így vagy úgy, de eljutottunk a felhasználásig. A tésztából kézzel durva téglatestet formálok, aztán lisztezett deszkán (illetve én speciel lisztezett pulton) kinyújtom kisujjnyi vastagságúra. A félretett tojásfehérjét egy evőkanál tejjel és egy csipet sóval jól elkeverem, és azzal megkenem a tetejét. Utána megszórom azzal, amivel meg akarom szórni, és ha valami leesős dologgal szórtam meg, akkor tenyérrel vagy sodrófával egy kicsit belenyomkodom. Így néz ki a dolog tökmaggal és reszelt sajttal:

Utána derelyevágóval (vagy pizzavágó koronggal, végső esetben késsel) csíkokra szabdalom. A forma lényegtelen. A csíkokat sütőfóliával bélelt tepsibe rakodom, és ha megtelt egy tepsi, akkor még 20-30 percet hagyom pihenni és kelni. Utána középmeleg sütőben megsütöm: 180 fokon légkeveréssel 15-20 percet sül. Frissen a legjobb, de elrakva is ehető.

És itt a második tepsi - köménymaggal és durva szemű sóval: