A jó öreg tökfőzelék. Megint valami, amit sokan utálnak. És megint valami, ami nem túl fotogén. Még szerencse, hogy ha megszórom kaporral, akkor legalább nem csak valami ronda trutymó van a fényképen. Semmi rendkívüli nincsen benne, legfeljebb az, hogy idén ez az első tök - zsenge, fiatal. A zsenge tököt csak hámozni szoktam, a magját - pontosabban a leendő magos részét - simán bele lehet gyalulni a főzelékbe. Az öregebb tököt persze már ki kell vájni. Szoktam klasszikus tökfőzeléket cukkiniből is készíteni - lehetőleg belőlük is olyan példányokat szeretek, amiket még magostul fel lehet használni. Sőt a cukkinit többnyire hámozni sem kell - csak akkor, ha már öreg, és kemény héja van.
Hozzávalók
- tök
- vöröshagyma
- fokhagyma
- pirospaprika
- só
- tejföl
- liszt
- olaj
Elkészítés
Kevéske olajon pirítani kezdem a finomra vágott vöröshagymát. Közben legyalulom a tököt. Amikor a hagyma üvegesedik, hozzáadok egy kevéske szintén finomra vágott fokhagymát, majd egy kis édesnemes pirospaprikát. Egyet keverek rajta, aztán a tetejébe szórom a legyalult tököt, és egy kicsit összeforgatom.
Megsózom, és óvatosan meg-megkeverem, amíg a tök levet ereszt, összeesik és felforrósodik. Ekkor lefedem, és takaréklángon főzöm, egyszer-kétszer megkeverve, amíg meg nem fő (5-6 perc). Közben egy kis lisztet simára keverek egy kevéske vízzel, hozzákeverek egy adag tejfölt, a kaprot pedig felvágom finomra.
Amikor a tök gyakorlatilag kész, hozzáhabarom a lisztes tejfölt, a lángot felcsavarom nagyra, és még egyszer felforralom az egészet. A végén megszórom kaporral, összekeverem, még egyet rottyantok rajta, és tálalható. Mi akár főfogásnak is szeretjük kenyérrel; aki ennél többre vágyik, feltétnek adhat hozzá bundás kenyeret, tükörtojást, vagy valami húsos izét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése