Juhtúrós puliszka

Megint valami olyan egyszerű, hogy már-már vétek receptet írni hozzá. Viszont időnként döbbenettel tapasztalom, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a puliszkát - és már csak ezért is talán érdemes kedvet csinálni hozzá. (Ja, és aki divatozni akar, nevezze polentának.) Gyors, egyszerű, laktató és olcsó étel - bár a legutóbbihoz hozzá kell tenni, hogy úgy, ahogy én szeretem, vagyis juhtúróval, máris nem annyira olcsó. Sokan szeretik a puliszkát úgy enni, hogy édes tejet kanalaznak hozzá, esetleg lekvárral eszik - nekem a juhtúrós, sült hagymás kivitel jön be. (Mások a sült hagyma helyett esetleg szalonnapörcöt esznek hozzá, ami persze nem tilos, ám a "zsidótöpörtyű" - vagyis a sült hagyma - nem a szalonnapörc hitvány pótléka a szerencsétlen vegák számára, akik nem tudják, mi a jó, hanem önmagában is nagyon finom dolog.)

Hajdinás rakott zöldbab

A véletlenek hozzák az új ötleteket. A zöldbabnak úgy általában nem vagyok nagy barátja - nem tudom, miért, mert igazából finom dolog; talán gyerekkorom szálkás zöldbabokról való rossz emlékei nyomasztják a tudatalattimat... A változatosságot viszont szeretem, és a közelmúltban megtetszett az akciós mirelit zöldbab. Ilyenkor télen a friss zöldség aranyáron van, még a krumpli is majdnem annyiba kerül (na jó, feleannyiba), mint a tisztított, válogatott mirelit ezmegaz. Megvettem tehát a babot. Aztán egyik nap úgy alakult, hogy ebédre elfogyott a kenyér, tésztát többször ettünk a napokban - nosza, mondom, csinálok valami rakott, összesütött dolgot, ami tartalmazza a köretet. Ott figyel a zöldbab - legyen rakott zöldbab. Mit csinál a vega, ha a hagyományos, húsos rakott ételeket akarja utánozni? Szójagranulátumot, esetleg tofut használ. Speciel egyik sem volt itthon. Nézem a spájzot - van viszont hajdina. Mi lenne hát, ha hajdina lenne benne a húspótló? Ez lett belőle.

Póréhagyma-krémleves

Úgy indult a dolog, hogy olcsón láttam szép - bár nem a legfrissebb - póréhagymát. A pórét nagyon szeretem nyersen, valamint szoktam belőle különféle főtt ételekbe - például kínai stílusú wokos zöldségekbe - is tenni, de azt hiszem, még soha nem főztem olyat, aminek a póréhagyma lett volna a legfőbb alapanyaga. Ideje volt kipróbálni - és érdemes is volt. Különösen tetszett az, amit már szintén rég terveztem megkóstolni: a póréhagyma egészben párolt töve. Nagyon kellemes lett: gyakorlatilag olyan az íze, mint a spárgáé.

Indiai gombás zöldborsó

Indiában nemigen szokás gombát enni. Bizonyos vallási irányzatokban egyenesen tilos - feltehetően eredetileg éppen azért, mert kevés az ehető gombafaj, és könnyen összetéveszthető az ártalmasakkal. Hindíül igazából még szó sincs rá. A gombát tartalmazó indiai receptekben általában khambh (angolosan gyakran khumbh, és a végéről a h-t sokszor lehagyják) névvel illetik a gombát, ami - azt hiszem - valami közép-indiai nyelven van, és annyi bizonyos, hogy az "oszlop" jelentésű szanszkrit szóból származik. Hindíül pedig vagy az ősi mushroom szót használják rá, vagy becses indiai nevén kukurmuttínak hívják, ami - ne finomkodjunk - bizony: kutyaszart jelent. Bizonyos tájakon - főleg alacsony hegyvidékeken - a népi konyhákon gyakran szerepel a gomba, és persze a modern városokban ugyanúgy megtalálható a zöldségesnél és a hipermarketben a termesztett csiperke, mint a világon másutt, de viszonylag új, különleges ételnek számít, mondjuk úgy, mint nálunk az avokádó. A közelmúltban búcsúztattuk az ELTE indiai vendégtanárát (néhány évenként váltják egymást a kiküldött tanárok), és ő említette, hogy a gombapörkölt nagyon bejött neki a magyar ételek közül, és indiai vendégeknek is többször főzött már, és nekik is ízlett. Én meg ekkor jöttem rá, hogy a magam részéről indiai módra gombát még sohasem főztem. Íme: itt az első próbálkozásom: khambh matar maszálá, vagyis fűszeres zöldborsó gombával.

Mi a szösz? Kaptam egy díjat

Az a meglepetés ért, hogy díjat kaptam a blogra. Na nem valami rangos elismerést, hanem csak amolyan vírusmód terjedő díjacskát, amit a bloggerek osztogatnak egymásnak. Amivel - mondhatni - megfertőzik egymást. Mégis meghatódtam, amikor InLandir, a Konyhakert természetesen blog gazdája többek között nekem passzolta tovább ezt a Liebster Blog névre hallgató vírusocskát. Az ebben a jó, hogy nem valami külső nagy cég áll mögötte, aki vírusmarketinggel dolgozik, és a sok mulya blogger, miközben dagadó mellel elhelyezi a díjat a saját oldalán, valójában csak linkfarmot épít a multinak. Erről szó sincs - semmi link, semmi reklám, csak egy egyszerű képecske. És mellette a blogoszféra hozzám hasonló apró tagjainak afféle metahálózata, hiszen a díjjal úgy illik bánni, hogy aki megkapta, az tovább is adja pár embernek. Ez pedig mindenkinek jó, hiszen a linkek e laza hálója erősíti a blogokat.

Gombás táska

Egyszerű, viszonylag gyors, mégis finom és izgalmas vendégváró csemege gyári leveles tésztából és gomba szárából. Lehet persze direkt ehhez venni gombát és egészben beletenni - de én azért éppen gombás tésztát csináltam, mert volt itthon egy fél kiló gomba, aminek a kalapjából más finomság lett (majd jön a recept), a szárakat pedig külön tettem, és süteménytölteléket csináltam belőle.

Dál makkhaní - lencse nagymogul-módra

Ezt a mennyei finomságot még Újév napjára főztem, de csak most kerül ki a blogra. Nem túlzottan szeretek kedvenceket kijelölni, mert mindig, mindenből sok a döntős helyezett a kedvenci posztra - de ha valaki fegyverrel kényszerítene, hogy a kedvenc indiai kajámat (édességeken kívül) nevezzem meg, akkor valószínűleg a dál makkhaní lenne az. Ez a vegetáriánus indiaiak pórias alapétele, a dál - vagyis a különféle hüvelyesekből készült főzelékfélék - megbolondítva a mogul konyha rafinériájával és gazdagságával. Egyszerűen eszményi, igazi komfortkaja.

Lakatosinas

Ne kérdezzétek, hogy miért lakatosinas. Fogalmam sincs. Valamikor egy jó évvel ezelőtt hallottam a receptet, és azóta tervezem, hogy majd egyszer kipróbálom. Most jött el az ideje. A pontos, akkor hallott receptre persze már rég nem emlékszem - megnéztem párat a neten, aztán szokás szerint improvizáltam. Egy nagyon gazdag, már-már geil édességről van szó: marcipánnal töltött aszalt gyümölcs tésztában kirántva. Szilveszter esti csemegének készítettem.

Szójafasírt egyszerűen

A szójafasírtot (szójavagdalt, vagy nevezzük, ahogy akarjuk) gyakran húsosok is szeretni szokták (kivéve persze a megátalkodottakat, akik a világból is kifutnának, ha meghallják azt a szót, hogy szója) - és különösen szeretik azok, akik átmenetileg húsmentes vagy csökkentett hústartalmú diétán élnek, de hiányoznak nekik az ilyen jellegű ételek. Nekem nagyon ritkán hiányzik a bevett "köret plusz hús(pótló)" kombináció, de néha kedvem támad ilyet csinálni. Ilyen felindulásból készítettem szójafasírozottat párolt káposztával és krumplipürével.

Tofus zöldborsó gazdag indiai módra

Mondjuk, hogy panír matar maszálá lenne Indiában a neve ennek a kotyvaléknak. Nem az a hű, de hagyományos indiai kaja, inkább indiai éttermi vagy koloniális stílusúnak lehetne nevezni. Gazdag, zamatos szósz vajjal, sok hagymával, paradicsommal - és benne némi zöldség, valamint az indiai panírt (házisajtot) helyettesítő tofu. A végeredmény finom, laktató, szívet melengető.

Thai-jellegű tésztás mindenféle

Igazi thai ételt még életemben nem ettem, csak Indiában meg Magyarországon adaptált dolgokat. Ez itt az én adaptációm, amit a pillanat szült: gyorsan szerettem volna valami finomat és könnyűt, de azért laktatót készíteni. Ilyenkor gyakran a kínai stílusú pirított tészta nálunk a megoldás - de most valami izgalmasabbat akartam, és volt itthon mindenféle dolog, úgyhogy rakhattam bele mindenből egy kicsit. A fűszerezés pedig tájjellegű - akarom mondani, thai jellegű lett.

Sütőtökös lencse

Nem tudom, a pépesre főzött vörös lencse belefér-e az újévi babona szabályaiba, de mondjuk azt, hogy ez a szilveszteri ajánlatom. Lényegében egy indiai zöldséges dálról van szó - török vöröslencsével és magyar sütőtökkel, amit nálunk valami oknál fogva szinte csak sütve fogyasztanak, pedig különféle zöldségfőzelékekbe is jó. Kellemes, édesen csípős, laktató, szívet melengető étel lesz belőle így lencsével összefőzve.

Borban főtt gomba

Úgy látod, sok gombát eszünk mostanában? Jól látod. Valahogy így alakult. Ezt a receptet már régóta szerettem volna kipróbálni; az eredeti ötlet innen származik. Elég erősen adaptáltam: kapormag helyett köménymagot (egyébként ember legyen a talpán, aki vak kóstolásra megkülönbözteti őket), húsleveskocka helyett zöldségszárítmányt (bio zöldségmix - mint a vegeta só nélkül) és nátrium-glutamátot tettem bele, Worcestershire-szósz helyett pedig egy kis szójaszószt. Nem karácsonyra készült, hanem jóval korábban, de szándékosan az ünnep előnapjára időzítettem a megjelenést. Főételnek kicsit sovány volt, viszont nagyon el tudnám képzelni egy gazdagon rakott ünnepi asztalon több köret és saláta egyikeként. Kihűlés után szeletekre vágva szendvicsben ettük meg a maradékot, úgy is finom volt.

Gombás melegszendvics

A múltkori juhtúrós gombából megmaradt szárakat használtam el egy kis melegszendvicskrémhez. Nincs benne semmi különös: egyszerű, gyors; kiváló vacsora volt a hideg őszi időben. Került mellé egy kis hagyma meg egy kis gyári paradicsompüré, némi fűszerek, és persze sajt. Kesernyés cikóriasalátát ettünk hozzá egy kis majonézes-tejfölös öntettel.

Juhtúróval töltött gombafejek

Juhtúróval töltött gomba sütőben sütve. Klasszikus ínyencség; van, aki úgy készíti, hogy a gombaszárakat megpirítja, aztán hozzákeveri a töltelékhez. Én inkább félreteszem, és felhasználom valami másra (most speciel melegszendvics lett belőlük). Egy időben sokfelé lehetett kapni, és a közelmúltban újra láttam valahol (de sajnos nem most, amikor ezt a gombát csináltam) - szóval létezik egy olyan termék, hogy a juhtúrót egy vékony bükkfafurnérba csomagolva árulják. Ha látsz ilyet, nagyon-nagyon ajánlom a juhtúrós gombához: a bükkfából valami pompás erdőíz szivárog bele a juhtúróba, ami a gombával való összesütés során csodákat művel.

Csidvá: indiai rágcsálnivaló

Sós-fűszeres, olajos, egészségtelen és nagyon finom rágcsa indiai módra. A variálható hozzávalók száma óriási - én itt csak egy lehetséges kombinációt adok meg, amit történetesen csináltam. További tippek a szövegben. A csípősséget ki-ki állítsa be úgy, ahogy neki tetszik.

Pirított gomba

Egyszerű, zamatos, laktató kis étel, amit vacsorára ettünk pirítós kenyérrel. Tavaszi-nyári szabadtéri főzéshez is jó lehet - valahol Lengyelországban vaslapon pirítottak hasonlót a turistáknak. Én most lecipeltem hozzá a padlásról az öntöttvas wokot: jó egy éve lakunk már itt, de konyhaszekrényünk még azóta sincs, és a konyhaeszközök egy részének nincs helye, csak ládában lakik a padláson. Vissza is vittem főzés után - de a pirított gomba megérdemelt egy jó, súlyos vasedényt. A mennyiség duplájára nyugodtan felszorozható (a lenti adag kettőnknek kissé szűkös vacsora lett), de nagyobb mennyiséget már nem érdemes egyszerre csinálni, legfeljebb valami ipari méretű felszereléssel - túl sok gomba csak főni tudna, nem pirulni.

Nachos

Valahol félúton az egytálétel és a sós rágcsálnivaló között. Főételnek nagyon laktató, nagyon kellemetes, zamatos és kalóriadús. Sajnos nem túl olcsó, mivel - számomra teljesen érthetetlen okból - a kész tortilla chips elég drága dolog. De azért alkalomadtán ilyet is érdemes lehet enni.

Csilis só

Most veszem csak észre, hogy a csilis sómat nyáron nem tettem fel - pedig szeretnék olyan receptet közzétenni, ami használja. A csilis só ötletét Jamie Oliver egyik műsorából vettem; kipróbáltam, és hihetetlenül bejött. Az egzotikus csilik minden kedvelőjének ajánlom: csakugyan megtartja a finom paprika sajátos zamatát is, nem csak az erejét - a csilis sóval fűszerezett étel íze sokkal közelebb áll a friss csilihez, mint a szárítotthoz. És a dolog végtelenül egyszerű.

Törökös lencsekrémleves

Kırmızı Mercimek Çorbası - vörös lencseleves. A pötty nélküli i-betűket olyasféleképpen kell kiejteni, mint az orosz jerüt, vagyis baromira nem ü-nek, de nem is i-nek, hanem valahol az i meg az u között. De maradjunk a konyhológiánál - igazából nem is tudok törökül. Egyszerű, gyors, tápláló és nagyon finom leves ez. A vörös lencse nálunk még kuriózumnak számít, de egyre több helyen kapható, és nagyon érdemes használni. Igazából csak a belseje vörös: amit a boltban veszünk, az már meg van hántolva - részben ez is az oka annak, hogy főzéskor teljesen szétmállik, ellentétben a "rendes" lencsével, amelyen rajta van a héja. Sajnos a gyönyörű piros színét is elveszti főzés közben - de nem baj, mert cserébe szép sárga lesz.