Túrós spenót

A minap nem bírtam ellenállni a piacon a friss spenótnak. A klasszikus magyar spenótfőzelék és az indiai pálak panír fúzióját készítettem el belőle: fokhagymás ízű, tejfölös habarással vastagított (de zsemle és egyéb bizarrságok nélkül készült) kaját, amit egyszerű túróval egészítettem ki. Majdnem mindet befaltuk ebédre; a kevéske maradékból pizzafeltét lett.

Grillezett cukkini sajtos polentával és crostinivel

Odébb van még a nyár, és most - pontosabban amikor ezt főztem, nem amikor megjelent - van itt az az idő, amikor pokoli drága minden zöldség. Látván, hogy a fejeskáposzta ugyanannyiba kerül, mint a gusztusos cukkini, besokaltam: ha már minden egy vagyonba kerül, akkor eszünk egy kis nyári zöldséget. Így lett egyik nap grillezett cukkini az ebéd.

Kenyeres kelbimbó csőben sütve

A közelmúltban, amikor egy kicsit visszaolvasgattam a blogon, észrevettem, hogy sokszor szerepel a bevezetőben olyasmi, hogy "ezt az ételt a körülmények szülték". Nem voltam tudatában, milyen sokszor leírtam már ezt - most írhatnám újra. De hát nincs is ebben semmi meglepő, hiszen - legalábbis az én "filozófiám" szerint - a főzés nagy része erről szól. Persze az is jó dolog, hogy elhatározunk valami konkrétat, megvesszük a hozzávalókat egytől egyig, aztán megcsináljuk pontosan ugyanazt - de legalább ilyen jó, és szerintem gyakrabban előforduló dolog az, hogy bepillantunk a kamrába, hűtőbe: "mi a fenét tudnánk csinálni vacsorára?" Ennek a konkrét miafenének a központi alapanyaga a szikkadt kenyér volt, amit nagyon ideje volt elhasználni. Kiegészítettem sajtszósszal és mirelit kelbimbóval. Pompás vacsora lett.

Paradicsomos-tejszínes tofu

Rögtönzött vacsora egy olyan estéről, amikor nemigen volt itthon más alapanyag, mint tofu. Viszonylag ritkán készítek olyan vegetáriánus kaját, ami valami húsétel utánzatának tűnik - ez azok közé tartozik, és biztos vagyok benne, hogy tofu helyett valamilyen húsból elkészítve is ízlene azoknak, akik "olyan hajlamúak". A tofunak főfogásként amúgy én sem vagyok nagy rajongója, inkább kisebb mennyiségeket szeretek valami zöldséges ételbe beletenni - de azért ez sem lett rossz étel.

Andé kí bhurdzsí: indiai rántotta

A múltkori parasztrántotta után itt egy újabb zöldséges rántotta - ezúttal indiai módra elkészítve. Laktató, gyors vacsora vagy ebéd, amit valószínűleg az is megkedvel, aki (még) nem az indiai konyha rajongója. Ráadásul az is el tudja készíteni, aki nincs otthon az indiai főzésben - csak kell venni hozzá egy kis gyári garam maszálát

Medvehagymás tejfölöstúró sárgarépával

A közelmúltban sikerült egy időre előre dolgoznom itt a blogon: több hétre előre be vannak ütemezve a megjelenendő receptek, hogy ha valamikor sok a munkám, és nem érek rá ezzel foglalkozni, ne legyen fennakadás. A medvehagymás tejfölöstúrót viszont hetek múlva már nemigen lehet majd elkészíteni, hiszen a medvehagyma szezonja rövid - úgyhogy előbb jelenik meg, mint több, valójában korábban megfőzött étel. Friss, könnyed, tavaszi vacsora gyönyörű zamatokkal, és pillanatok alatt elkészül. A sárgarépát leginkább a színe kedvéért választottam kiegészítőnek (így most egyébként az összetevők az indiai zászlót adják ki - de ráfoghatjuk azt is, hogy magyar, csak kicsit eltolódott a színe), de az ízének is jót tett.

Khicsrí, vagyis indiai kása

Emlegettem már itt a blogon, hogy a kásákat méltatlanul szokás lenézni és mellőzni. A khicsrí klasszikus indiai vidéki kásaverzió, ami készülhet egészen egyszerűre is (és ilyenkor betegeknek való, lábadozást segítő ételnek tartják), vagy fűszeresre és zöldségekkel izgalmasítottra. Amit itt leírok, az egy nem túl izgalmas zöldségekkel feldobott, középszerű khicsrí-változat: laktató és tápláló, meglehetősen ízletes, olcsó, de nem kulináris versenyeket nyerő kajatípus.

Tökéletlen falafel

Az ötlet jó volt, de a falafel valahogy nem igazán jött össze. Utoljára valamikor nagyon régen, legalább 10 éve volt, hogy ilyesmivel próbálkoztam - és emlékeim szerint akkor jól sikerült. Most viszont sütés közben rapityára hullott szét a falafelem: talán túl vizesre készítettem a masszáját. Mindenesetre a széthullott cuccot kihalászgattam az olajból, valamelyest leitattam papírtörlőn, aztán később megettük kenyérrel és zöldségekkel amolyan pástétomszerűségnek; a megmaradt masszát pedig liszttel tömörítettem - így szépen egyben maradtak a golyócskák, viszont nem igazán falafel-jellegűek lettek. Kommentbe szívesen látnám a tanácsokat, hogy hogyan kell jó falafelt csinálni.

Hummusz, azaz csicseriborsó-krém

A Közel-Kelet klasszikus kenőkéje (hű, micsoda alliteráció!) a hummusz (esetleg humusz, homosz - nem beszélek azokon a nyelveken, amelyeken a szó használatos, úgyhogy nem tudom a pontos eredeti alakot). Pár éve egyre több boltban árulnak kész hummuszt kis dobozkában - aranyárban, és ráadásul többnyire pocsék kivitelben: olyan az íze, mint a vizes lisztnek. A házilag készült valódi hummusz - csupa tartalmas és ízletes hozzávalóval - remek kenőke, vízzel vagy joghurttal felhigítva pedig salátaöntet, tésztaszósz, esetleg nyerszöldség-ropogtatnivalókhoz vagy csipszhez és ilyesmihez adható dip. És ha történetesen van otthon főtt csicseriborsó - mint nekem volt, a múltkori cshólé után -, akkor nagyon gyorsan és könnyen elkészíthető.

Cshólé - csicseriborsó pandzsábi módra

A csicseriborsót mifelénk csak az elmúlt pár évben kezdi újra felfedezni a "reform" konyha, pedig régen
fontos élelmiszer volt nálunk is. Aztán takarmánnyá degradálódott. A cshólé az egyik legnépszerűbb "standard" indiai kaja, amely valószínűleg a termékeny észak-indiai Pandzsábból ered. Kell bele néhány egzotikus fűszer, hogy hiteles legyen - de meg lehet próbálkozni helyettesítésekkel is. Történetesen a cshólé savanykás-édeskés alapjellegét az ámcsúr, az éretlen mangóból szárítás után őrölt por szokta megadni, és én menet közben jöttem rá, hogy ebből elfogyott a készletem. Volt viszont itthon anárdáná, vagyis a vadgránátalma szárított magocskái, szintén őrölve - ez némileg hasonló ízvilágot ad. Eldöntöttem, hogy ezt használom; majd - mit tesz Isten? - egy gyors netes körülnézés során kedvenc indiai kajablogomon pont egy olyan cshólé-receptet találtam, amelyik gránátalmamagot használ mangópor helyett. Erre alapoztam tehát az én improvizációmat - munkásabb, mint ahogy máskor főzni szoktam a cshólét, de megérte.

Egyszerű parasztrántotta

Parasztrántottának szoktam nevezni ezt a műfajt. A klasszikus parasztreggelire emlékeztet, csak persze vega kivitelben (már amennyire a tojást vegának lehet nevezni - a lényeg az, hogy kolbász, szalonna és ilyesmik nélkül). Főleg nyáron készítem, és olyankor kerül bele zöldpaprika, esetleg más zöldség is. Most tél volt, nem volt otthon semmi különös, viszont kellett egy gyors, meleg ebéd, és volt pár félretett főtt krumpli a töltött krumpli készítéséből. Úgyhogy rittyentettem egy parasztrántottát.

Töltött krumpli

Megint egy egyszerű, olcsó, kicsit pepecselős, de azért nem túl munkaigényes télvégi vacsora, ami laktat, és testet-lelket melenget. Töltött krumpli. Mivel töltött krumpli? Krumplival töltött krumpli. Na jó - azért nem csak. Került bele mindenféle finomság is. Savanyúság jó lett volna mellé, de pont nem volt otthon - úgyhogy egy kis gyári majonézzel és joghurttal kiegészítve ettük, hogy jobban csússzon.

Mozzarellás rucolasaláta pirított magvakkal

Ezt a salátát az akciók szülték. Meg az egyéb körülmények: nagy hajtásban voltam, ezerrel dolgozva, és szerettem volna egyrészt vitaminnal töltekezni, másrészt valami gyorsan elkészíthető, de finom dolgot enni. Történetesen a boltban épp volt lejáró szavatosságú, féláron kapható bivalymozzarella - így is húzós volt az ára, de olykor azért belefér az ilyen. Szintén akciósan adták a rucolát (aminek egyébként a neve magyarul borsmustár, viszont semmilyen releváns nyelven nem ruccola vagy rukkola) - ők lettek tehát a főszereplők, kiegészítve azzal, amit találtam otthon.

Gombás rizottó aszalt paradicsommal

Ez bizony igazán pompás ízorgia. Olcsónak nem olcsó - főleg azért, mert ezúttal félig-meddig civilizált parmezánt használtam hozzá, és a barna bébigombának is megvan az ára. Viszont ez a gazdag, zamatos kombináció laktató és szívet melengető. Mi egyfogásos vacsorának ettük. Ki lehetett volna egészíteni még valami kellemes, nem túl erős ízű salátával, a húsevők pedig persze ehetik kifinomult köretként valami egyszerű, száraz sülthöz.

Székelykáposzta-szerűség vega módra

Talán inkább csak szerűség, mint székelykáposzta. Lehet, hogy jobb lenne káposztás ételnek nevezni, csak az olyan laposan hangzik. Édes káposztából szoktam csinálni, ami szintén nem székelykáposzta-vonás. Amellett a mostani verzióban szójagranulátum van; máskor készítettem már ilyet kockára vágott, hagymával-paprikával megpirított tofuval is. Az utóbbi jobban hasonlít székelykáposztára. A lényeg: olcsó, finom és laktató étel, hagyományos, magyaros ízvilággal.

Téli pizza

Eddig egyszer jelent meg pizzarecept itt a Konyhológián; gondoltam, most felrakom a legutóbbi pizzámat. Rendszer nem lesz a dologból, legfeljebb ha valami rendkívülit alkotok ezután, hiszen voltaképpen nem sok kunszt van benne. Kell valami kellemes tészta - ilyen vagy amolyan, aztán az ember ráken valami szószt, amihez kedve van, megszórja valamivel, amit talál otthon, és meghinti reszelt sajttal. Ebbe a mostaniba amolyan télies hozzávalók kerültek - hiszen tél van.

Századik...

Nahát, ezt is megértük! Ez a századik cikk a Konyhológián. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, még fogalmam sem volt róla, hogy meddig lesz kedvem csinálni, lesz-e egyáltalán valami belőle. Nem lett a blogok sztárja, az biztos. De azért nagyon rossz sem lett, azt hiszem. És nem halálozott el korán, hanem kitartóan működik: sikerült rendszeresen új és új recepteket írnom, többnyire elég gazdagon illusztrálva, és olvasóim sem csak a közvetlen ismerősök közül kerülnek ki. Mindenesetre ha te sem először olvasod ezeket a lapokat - akár ismersz személyesen, akár nem -, megköszönném, ha ajánlanád is másoknak a Konyhológiát. Ehhez a cikkek alatt lévő megosztó gombokat is használhatod. Én pedig azon leszek, hogy továbbra is izgalmas dolgokat írjak rá.

Juhtúrós puliszka

Megint valami olyan egyszerű, hogy már-már vétek receptet írni hozzá. Viszont időnként döbbenettel tapasztalom, hogy vannak emberek, akik nem ismerik a puliszkát - és már csak ezért is talán érdemes kedvet csinálni hozzá. (Ja, és aki divatozni akar, nevezze polentának.) Gyors, egyszerű, laktató és olcsó étel - bár a legutóbbihoz hozzá kell tenni, hogy úgy, ahogy én szeretem, vagyis juhtúróval, máris nem annyira olcsó. Sokan szeretik a puliszkát úgy enni, hogy édes tejet kanalaznak hozzá, esetleg lekvárral eszik - nekem a juhtúrós, sült hagymás kivitel jön be. (Mások a sült hagyma helyett esetleg szalonnapörcöt esznek hozzá, ami persze nem tilos, ám a "zsidótöpörtyű" - vagyis a sült hagyma - nem a szalonnapörc hitvány pótléka a szerencsétlen vegák számára, akik nem tudják, mi a jó, hanem önmagában is nagyon finom dolog.)

Hajdinás rakott zöldbab

A véletlenek hozzák az új ötleteket. A zöldbabnak úgy általában nem vagyok nagy barátja - nem tudom, miért, mert igazából finom dolog; talán gyerekkorom szálkás zöldbabokról való rossz emlékei nyomasztják a tudatalattimat... A változatosságot viszont szeretem, és a közelmúltban megtetszett az akciós mirelit zöldbab. Ilyenkor télen a friss zöldség aranyáron van, még a krumpli is majdnem annyiba kerül (na jó, feleannyiba), mint a tisztított, válogatott mirelit ezmegaz. Megvettem tehát a babot. Aztán egyik nap úgy alakult, hogy ebédre elfogyott a kenyér, tésztát többször ettünk a napokban - nosza, mondom, csinálok valami rakott, összesütött dolgot, ami tartalmazza a köretet. Ott figyel a zöldbab - legyen rakott zöldbab. Mit csinál a vega, ha a hagyományos, húsos rakott ételeket akarja utánozni? Szójagranulátumot, esetleg tofut használ. Speciel egyik sem volt itthon. Nézem a spájzot - van viszont hajdina. Mi lenne hát, ha hajdina lenne benne a húspótló? Ez lett belőle.

Póréhagyma-krémleves

Úgy indult a dolog, hogy olcsón láttam szép - bár nem a legfrissebb - póréhagymát. A pórét nagyon szeretem nyersen, valamint szoktam belőle különféle főtt ételekbe - például kínai stílusú wokos zöldségekbe - is tenni, de azt hiszem, még soha nem főztem olyat, aminek a póréhagyma lett volna a legfőbb alapanyaga. Ideje volt kipróbálni - és érdemes is volt. Különösen tetszett az, amit már szintén rég terveztem megkóstolni: a póréhagyma egészben párolt töve. Nagyon kellemes lett: gyakorlatilag olyan az íze, mint a spárgáé.