Analytics

2011. január 12., szerda

Szójafasírt egyszerűen

A szójafasírtot (szójavagdalt, vagy nevezzük, ahogy akarjuk) gyakran húsosok is szeretni szokták (kivéve persze a megátalkodottakat, akik a világból is kifutnának, ha meghallják azt a szót, hogy szója) - és különösen szeretik azok, akik átmenetileg húsmentes vagy csökkentett hústartalmú diétán élnek, de hiányoznak nekik az ilyen jellegű ételek. Nekem nagyon ritkán hiányzik a bevett "köret plusz hús(pótló)" kombináció, de néha kedvem támad ilyet csinálni. Ilyen felindulásból készítettem szójafasírozottat párolt káposztával és krumplipürével.

Hozzávalók

  • szójagranulátum
  • víz
  • bors
  • füstölt paprika
  • csípős pirospaprika
  • sima édes pirospaprika
  • kakukkfű vagy más zöldfűszer
  • őrölt római kömény
  • őrölt koriander
  • liszt
  • opcionális: tojás és/vagy tejföl; szezámmag és/vagy egyéb magvak
  • sütéshez bő olaj (legalább 1 cm mély, de nem szükséges hatalmas edényt sok centi mélyen feltölteni vele)

Elkészítés

Pontos hozzávalókat nem írok, mert nincs értelme. Soha nem méregetek ilyesmihez. Fogok egy adag (kb. fél csomag) szójagranulátumot - ebből kettőnknek két étkezésre való szójafasírt szokott kijönni, néha több, néha kevesebb. Ha kedvem van vacakolni, akkor először felforralt vizet öntök rá, majd pár perc állás után leöntöm róla, esetleg kicsit ki is nyomkodom szűrőben. Ettől állítólag kevésbé lesz puffasztó hatású. De sokszor nem bajlódom ezzel sem, csak vizet öntök rá.
Ha leöntöttem az első vizét, akkor azt kipótlom frissel; a lényeg, hogy miután teljesen megszívta magát, még tocsogjon, ne pedig csak olyan legyen, mint a nedves szivacs. Hozzákeverem a fűszereket, valamint annyi lisztet, hogy lágy, de sűrű massza legyen belőle. Ha teszek bele tojást, akkor kevesebb liszt is elég; ha tojás nélkül készítem, akkor több víz és több liszt kell, hogy legyen, ami összefogja - különben sütés közben szétesik. Tehát ha olyan széthullós, morzsálódós, nem pedig masszaszerű a keverék állaga, akkor lisztet adok hozzá, és ha ettől túl sűrűvé válik, akkor még egy kis vizet. Néha egy-két kanál tejfölt is keverek bele, ez jót tesz az ízének és az állagának. Az is nagyon kellemes színt visz a végeredménybe, ha szezámot, napraforgót, esetleg más magot keverek hozzá.
A masszát evőkanállal falatnyi darabokban felforrósított olajba szaggatom, és 5-6 percen át sütöm, majd törlőpapírra kiszedem. Ennyi a nagy okosság. Elpiszmoghatnék azzal is, hogy szaggatás helyett nedves kézzel szép golyókat gyúrok, és ezeket a golyókat akár be is lehetne panírozni, de ez már sok a munkából - nem hiányzik. A szabálytalanra szaggatott rögök nagyon finomak, ropogósak lesznek.
Hogy komplett legyen a "polgári ebéd", párolt piroskáposztát és valódi krumpliból készült krumplipürét készítettem hozzá. Ezeknek a részletes receptjét nem írom le, csak annyit mondok el, hogy a párolt káposztához jó sok olajat használtam (így kellemesebb lesz szerintem az íze, mint ha csak "főne"), valamint köménymagot, némi cukrot és vörösborecetet.
A krumplipüréhez (szégyen-gyalázat) margarint használtam, valamint némi tejfölt és kávétejszínt, mivel megsavanyodott a tej, és olyan kellemetlen íze volt, hogy sós ételbe sem akartam elhasználni - így jó sűrű püré lett, de nagyon finom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése