Céklasaláta fokhagymás tejonézzel

Itt igazából nem is maga a céklasaláta a lényeg, ami ugyan kellemes és olcsó, de nem egy nagy durranás. Sokkal inkább az általam tejonéznek elkeresztelt szutymó kedvéért írom meg a receptet. A tejonéz ötletével valamikor a nyár folyamán találkoztam a neten több blogon is, és azóta tervezem kipróbálni ezt az izgalmasságot. A lényeg, hogy olyan majonézpótló, amiben nincsen tojás - ez pedig sokakat érdekelhet, hiszen a nyers tojás mindig rizikós, amellett sok benne a koleszterin (bár fene tudja, hogy ez aztán végső soron baj-e), a tojást nem, de tejet szívesen fogyasztó laktovegetáriánusok pedig erőszakmentes majonézhez juthatnak. És tényleg működik.

Borscs-szerűség

Lehet, hogy inkább csak céklás zöldséglevesnek kéne mondani. Autentikus borscsot még nem ettem. Pár éve egyszer főztem valami netes recept alapján, és nagyon ízlett mindkettőnknek - de fogalmam sincs, hogy is volt pontosan az a recept. Most megnéztem egy párat a weben, aztán kicsit adaptáltam, egyszerűsítettem - ez lett belőle. A dolog sajátsága még, hogy nem "normális" cékla van a kertemben, hanem egy Chioggia nevű olasz különlegesség, ami a szokásos céklánál világosabb és pirosabb, és a fő izgalmassága, hogy nem egyszínű belül, hanem céltáblamintás. Ez nyersen felszeletelve pompásan néz ki, az ételbe belefőzve viszont csak annyi marad a   szokatlanságából, hogy nem olyan színű a késztermék, mint amilyen hétköznapi céklából lenne.