Ennek a desszertnek az előtörténete az, hogy az idei nyárelő egyik dermesztően hideg napján úgy döntöttünk: mi most fittyet hányunk az időjárásnak és trópusi napot rendezünk. Ennek keretében készült ebéd utánra a "kompót", amihez az ihletet egy indonéz kaja adta, amit a ramadán idején alkonyatkor előszeretettel fogyasztanak az ottaniak böjttörés alkalmából. Az enyémnek végső soron nem sok köze lett az eredetihez, aminek
kolak a neve (a szó végén levő
k néma, pontosabban nem néma, hanem egy alig hallható torokzárulást jelez): az enyémben tej van és kókuszdarabok, az igaziban viszont kókusztej van, de darabos kókusz nincs. Az általam használtakon kívül más keményebb húsú gyümölcs is mehet bele, meg aszalt gyümölcsöket is ki lehet próbálni, és meg lehet ízesíteni vaníliával és/vagy fahéjjal (vagy ha valaki autentikus szeretne lenni és be tud szerezni ilyesmit, akkor
pandanlevéllel).
