Marokkói rizses fantázia

Ismét egy olyan kaja, ami tökéletesen illik a blog fő zsánerébe: az itthon talált kajákból a pillanat ihletésére megszületett egyszerű étel, ami kívül esik a magyar konyha fősodrán, viszont remek. Van benne konzerv csicseriborsó is - régebben sokat elégedetlenkedtem magamban, hogy milyen drágáért adják ezt. Aztán most a télen az egyik hipermarketben ugyanannyiba került, mint az azonos méretű babkonzerv, úgyhogy mindjárt be is vásároltam belőle, hogy legyen itthon. Ami azonban igazán viszi ezt a kaját, az egy olyan kombináció, hogy azt sem tudom, le merjem-e írni ide a bevezetőbe. De persze azért leírom, és remélem, senkit nem fog elrettenteni, hanem inkább azt mondjátok majd, amit én szoktam: hát ez olyan bizarr, hogy muszáj kipróbálni. Ta-dada-damm: aszalt sárgabarack és olajbogyó.

Vörösboros gombapecsenye

Azt hiszem, ez a kreálmány a klasszikus előétel műfajba tartozik. Már csak azért is, mert nagyobb mennyiséget nemigen lehet belőle készíteni - az itt megadottak duplája még beleférhet egy méretes serpenyőbe, de ennél feljebb nem lehet méretezni. Én kiegészítésnek csináltam maradék mellé, ami kevés lett volna ebédre. Hasonlít a régebbi borban főtt gombámhoz, csak éppen töredékannyi idő alatt készül el. Hangulatában kifejezetten húsra emlékeztet, így bátran ajánlom nem vegáknak is, meg azoknak is, akik esetleg ideiglenesen vannak vega diétán, de hiányzik nekik a hús.

Sajtos rizzsel töltött szőlőlevél

Görög konyha, ahogy azt Móricka elképzeli. Az autentikus görög szakácsművészetről fogalmam sincsen - de itt van egy saját kreálmányú vegetáriánus dolmadesz-recept. Az egész azért született, mert volt itthon valamennyi ebédmaradék-rizs meg egy darab ijesztően öregedő, azonnali felhasználásért visítozó grillsajt, és délután azon töprengtem, nem kéne-e megpermetezni a szőlőt most, hogy heteken át esett az eső. Előételnek címkéztem az alkotásomat, de igazából mi főételként ettük vacsorára, és még egy kis kenyeret is harapdáltunk hozzá.