Zöldséges tofu indonéz hangulattal

Írtam egyszer régen, hogy próbálkozom majd az indonéz ízvilág előteremtésével saját kútfőből is, előregyártott keverékek nélkül. Azt is írtam ott, hogy amit megtapasztaltam az indonéz (jávai) konyhából, annak a nagy része nem tett rám mély benyomást, egy kivétellel: mogyorószósz, ami viszont fenomenális. Ez itt most egy kész kutyulmányok nélkül (de több egzotikus alapanyagot is felhasználva) itthon összerakott, mogyorószószos finomság, én találtam ki, nyilván nem autentikus, de a hangulata megvan.

Csilipakóra és rokonai

A nyáron már írtam a pakórának, India egyik kedvenc olajbansült csemegéjének a legalapvetőbb változatáról, a hagyma bhadzsíról. Ezúttal csilipaprikából készítettem pakórát, meg még csak az izgalmasság kedvéért pár mángoldlevelet is megcsináltam, a maradék tésztamasszából pedig ismét hagymapakóra lett.

Szarszón dá szág - mustárzöldje pandzsábi módra

A pandzsábi (észak-indiai) parasztkonyha egyik nagy klasszikusa - különösen a téli időszakban - a szarszón dá szág, vagyis a mustárlevélből készült zöldfőzelék. Én kora tavasszal a konyhakerti ágyásaim egy részét - azokat, amikbe csak későbbi termény, például paradicsom kerül majd - bevetem mustárral. Egy részét aztán megesszük zöldségnek, egy részét pedig egyszerűen bekapálom a földbe zöldtrágyának. Addig is, amíg így vagy úgy véget ér, akadályozza az egyéb növények - vagyis gyomok - kelését, és a gyökereivel lazán tartja a földet. Idén április közepén arattam először a mustárlevélből (amit március elején vetettem). Ez volt idén az első saját termésű ebédünk. A recept is akkori, még ha csak most jelenik is meg. Az elkészítés módjául végtelenül egyszerű, "vidékies" verziót választottam. Ideális esetben a szarszón dá szághoz makká dí rótí, vagyis egy némileg tortillához hasonló kukoricalepény társul, ezzel azonban most nem bajlódtam: sima kenyérrel ettük.

Szág panír: indiai sajtos "spenót"

Említettem már, hogy mindenféle levélzöldség terem most tavasszal a kertecskémben. Közülük a minap a zsenge mángold játszotta a főszerepet egy indiai klasszikus, a szág panír, vagyis sajtos levélzöldség elkészítésében. Citromos rizst és egy kis fűszeres sült krumplit csináltam hozzá, így lett belőle komplett ebéd. A rizs maradékából pedig estére laktató saláta lett.

Pirított tészta gévagombával

Ez volt az első gévagombás kalandunk. Kábé egy hete történt, úgyhogy most már elég valószínű, hogy nem fogunk belehalni. Ázsiai stílusú pirított tésztát csináltam maradék spagettiből, gévagombával meg némi zöldséggel. Abszolút van igazsága annak, aki azt mondja, a gévának csirkehúsíze van.